Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A kenyér létfontosságú táplálék számunkra, lelkünk életben maradásának feltétele pedig Jézus befogadása. Kiszolgáltatott emberek vagyunk, mert a táplálék, a kenyér közvetlen összefüggésben áll az élettel és a halállal. Aki nem táplálkozik, az előbb vagy utóbb meghal. Aki Jézusnak hátat fordít, Tőle eltávolodik, bekövetkezik a lelki halála. Aki azonban Jézushoz megy: „többé nem éhezik, s … nem szomjazik soha” (Jn 6,36).

A karantén ideje alatt is gazdag lelki táplálékkal töltekezhetünk a hétköznapi és vasárnapi szentmiséken elhangzott prédikációk által. A debreceni Szent Anna-székesegyházban minden reggel 7 órától vehetünk részt online szentmisén a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye facebook oldalán keresztül. A szentmiséket bemutatják: Krakomperger Zoltán plébános és Markovics Balázs káplán.

Vasárnaponként pedig továbbra is Palánki Ferenc, egyházmegyénk főpásztora kísér gondolataival bennünket 11.30-tól a debreceni székesegyházból, amelyet a Debrecen Televízió közvetítésével, a dehir.hu, az egyházmegye You-Tube, valamint Facebook oldalán online követhetünk.
Szintén vasárnaponként a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházból délelőtt 9 órától követhetjük a szentmiséket a társszékesegyház You-Tube oldalán.

Az alábbiakban dr. Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa április 28-ai homíliáját tesszük közzé a napi evangéliumi szakasz alapján (Jn 6,30-35).

A kenyérszaporítás átélői tapasztalták, hogy Jézusnak van valamilyen hatalma. Számukra a mózesi mannacsoda megismétlése volna elfogadható bizonyítéka annak, hogy Jézus Isten küldötte, Messiás. Ha ezt igazolja a mannacsoda megismétlésével, akkor hisznek neki. Ennek érdekében hivatkoznak most a zsidók arra, hogy „Atyáink mannát ettek a pusztában” az ígéret földjére történő vándorlásuk idején. Ezt úgy értékelték és a későbbi hagyomány úgy beszélt róla, mint égi kenyérről, amelyet Mózes közvetített.

Jézus felismerte, hogy az ellenvetésben benne van az összehasonlítás közte és Mózes között, ezért így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret”. Jézus ebben a válaszában leszögezte, hogy nem Mózes adta a mannát, hanem az ő mennyei Atyja gondviselő irgalmából. Mózes csak az Atya eszköze volt, és még a manna is csak előképe annak a másféle kenyérnek, amely nem a test, hanem a lélek táplálékául fog szolgálni.

A zsidóságban megvolt az a várakozás, hogy a messiás állandósítani fogja a manna-táplálékot. Ennek az ideje most jött el. A kérdés csak az, hogy az Atya hogyan adja ezt a kenyeret. Jézus olyan kenyérről beszél, amely valóban az égből ered és égi hatása van.

Jézus az Atya adománya minden ember számára

„Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” Ebből felismerhető a mennyei kenyér két sajátossága: 1.: a mennyből szállt alá (mit nem állíthatunk igazi értelemben a mannáról, mert cserjén nőtt eledel volt, és a 2.: életet ad a világnak. A manna csak a zsidó népet táplálta a pusztában, de az égi kenyérrel Isten az egész világ üdvösségéről gondoskodott.

Jézus hallgatósága még mindig csak valami földi táplálékra gondol: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!”, mint annak idején a szamáriai asszony is az elő vízről szóló kinyilatkoztatás elhangzásakor (Vö Jn 4,15).
Jézus minden további magyarázat nélkül bejelenti: „Én vagyok az élet kenyere.” Benne beteljesedett mindaz, amit az előbb az új kenyérről elmondott. Az igazi mennyei kenyér nem tárgy, hanem a megtestesült örök Ige. Ő a mennyei Atya adománya mindenkinek. Jézus Krisztusban Isten közli velünk önmagát.

„Én vagyok az élet kenyere.” Jézus nem kenyeret akar adni, hanem el nem múló életközösséget Istennel

Éreznünk kell e kijelentés semmihez sem mérhető horderejét: Ha Jézus kijelenti, hogy én vagyok az élet kenyere, akkor kapcsolódik ahhoz az isteni kinyilatkoztatáshoz, amelyben Mózes részesült meghívásakor. Isten feltárta előtte a nevét: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14). Az "én vagyok ..." szavakkal üzeni Jézus: Őbenne jelen van Isten számunkra, hozzánk fordul. Jézus személye Isten hatékony és hatalmas jelenlétének az új és végérvényes módja, ezért azt az örök életet közvetíti, amelyben már nem gyötri az embert a földi éhség és szomjúság. Hozzánk fordulása már nemcsak védelemre és vezetésre irányul, hanem személyes életközösségre. Nem kenyeret akar Jézus adni, hanem el nem múló életközösséget Istennel. Én vagyok az élet kenyere.

Jézus arról az életről beszél, amely felülmúlja a létezést, és erősebb a halálnál

Az élet jelentése túlszárnyalja a biológia szerinti fogalmat. Az életnek egy másik fogalmával találkozunk itt, amelynek jelentésskálája a következő: elevennek, egészségesnek lenni, jól érezni magát. Egy magasabb rendű, igazi életet, életes életet jelentő szó ez. Benne van az Istenre, a szentháromságos életre hangoltság, amely felülmúlja a létezést, és erősebb a halálnál. Ennek az alaphangoltságnak a hiányában nincs eleven, egészséges élet.

A kenyér direkt összefüggésben áll élettel és halállal

A kenyér az élet alaptápláléka, egyben jelképe mindannak, amire az embernek valóban szüksége van az életben. A kenyérhez, vagy általában a táplálékhoz való viszonyunkra érvényes, hogy kikerülhetetlenül függünk tőle. Táplálék nélkül nem élhetnénk. Amit a kenyér tud nekünk nyújtani, azt nem tudjuk semmiféle módon önmagunknak önmagunkból biztosítani, még a legtisztább gondolatok, vagy a legátgondoltabb tervek segítségével sem! Akinek nincs mit ennie, vagy nem eszik, az meghal. Ez nem akaratunktól függ; ez egyszerűen adott. Természetünknél fogva vagyunk kenyérre utaltak!

„Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha”

Az élet kenyere összetételt a későbbi zsidó irodalom mint metaforát alkalmazta. Ez a kenyér elválaszthatatlan kapcsolatban áll az örök élettel: „Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha”. Ebben az összefüggésben a hozzá közeledésről beszélt, még nem a kenyér evéséről. Hozzá menni azt jelenti, hogy Őt hittel befogadni és azonosulni vele és küldetésével. Hitünkön keresztül kötjük életünket az Ő életéhez, és ezzel kezdetét veszi a Vele való személyes közösség. Jézusban hinni annyit jelent, mint Vele élni; hagyni, hogy vezessen; rábízni életünket; és engedni, hogy rendelkezzen velünk.

Aki befogadja őt, annak számára ő étel és ital egyszerre. Jézus táplálja hitünket. Az Ószövetségben a bölcsesség táplálja befogadóját, az Újszövetségben Isten megtestesült Igéje. Mekkora különbség! Ennek tudatát soha ne hagyjuk elhalványodni küzdelmeink közepette sem!

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye