Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Örök a kérdés: igazság vagy szeretet. A teológia is másként fogalmazott koronként. A középkorban az igazságon, az igazságosságon volt a hangsúly, s az emberek féltek a büntetéstől, mely az igazságosság elvéből következik. A múlt század óta, főleg Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai ismeretében a szeretetről beszélünk. Az irgalmasság és az elnéző, nagyvonalú szeretet az Istené, aki mindig megbocsát. Ő nem fárad bele a megbocsátásba, – mi nem kérünk bocsánatot. „Az igazságosság kapuján nem tudunk bejutni, mert bűnösök vagyunk, de Isten megnyitotta az irgalmasság kapuját, s így bejuthatunk az üdvösségre” (Fausztina nővér Naplójából)

Viszont nem helyes, ha a szeretetet hangsúlyozzuk, és az igazságosságot elkendőzzük: a hit nem elég az üdvösséghez. Jakab apostol világosan megfogalmazza ezt: a hit cselekedet nélkül halott (vö. Jak 2,17). Mind a két érték fontos. Hitünkből fakadóan sok minden következik: a hit alakít, jó tettekre ösztönöz, s mindez szeretetté válik. Aquinói Szent Tamás összekötötte a két értéket, mondván: az igazság szeretet nélkül megbántást okozhat, s így kegyetlenség, de a szeretet igazság nélkül lázítás.

Az igazság nemcsak az én igazságom

Nyíri Tamás teológiai tanár mondta: az igazság mindig az egész – saját módján mindenkinek igaza van. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben olvassuk, hogy a nap végén egyforma bért kap mindenki, az is, aki egész nap dolgozott, az is, aki fél napot, vagy csak egy órát (vö. Mt 20,1-16). Ez felháborodást váltott ki a munkások között, de a szeretet nem különböztet meg a teljesítmény alapján.

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja van, s hálát adunk Istennek végtelen szeretetéért, nagyvonalú megbocsátásáért. De vajon én tudok-e irgalmas lenni, megbocsátani, ha igazságtalanul megbántanak? A hívőnek utánoznia kell az irgalmas Istent.

Mit jelent a megbocsátás?

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megbántottságomat múlt időbe teszem, nem beszélek róla, nem éreztetem a másikkal, nem akarom viszonozni. Minél mélyebb a megbántás, annál mélyebb a seb, annál hosszabb a gyógyulás, mely egy folyamat, egyenes irányú út, melynek lépései vannak: Először is vizsgáljam meg: kinek és mit bocsássak meg, lássam reálisan a helyzetet. Majd gondoljam végig, hogy mit várok a másiktól. Ha megbánja, és bocsánatot kér – esetleg gondolhatom, hogy nem reális, nem őszinte, s akkor nekem felesleges megbocsátanom. Harmadik lépés: kire bízzam a dolgot? Ki hajtsa be az igazságot? A barátok? Ismerősök? Nem igazán jó lépés. Bízzam Istenre ezt, s Ő majd elrendezi a sértővel. Ha mindent odaadok Istennek, akkor nem várom, hogy mikor bünteti meg az illetőt. Szabad csak így tudok lenni. A harag miatt kár keletkezik. Vállalnom kell a kárt, ha kell, nem maradhatok áldozat vagy „mártír” – ez a negyedik lépés.

A harag a legrombolóbb érzés

A megbocsátáshoz nem kell a másik fél: Istennek odaadom, és Ő elrendezi. De a megbocsátás nem egyenlő a bizalommal. Ez utóbbihoz kell a másik fél is, tiszta lapot kell adnom neki, holott ő sértett meg. A harag a legrombolóbb érzés, sokan nem tudnak megbocsátani, sebeiket nyaldossák, áldozatnak érzik magukat, ők csak panaszkodnak, s így sosem gyógyulnak meg. Sokan pszichológiai értelemben is beteggé válnak.

Gondoljuk végig, hogy tudunk-e irgalmasok lenni?

Tanuljuk az irgalmasságot Istentől! Ha az őszinte gyónásban lerakjuk bűneinket, Ő nem fogja azokat felemlegetni.
Ezen a napon Tamás vasárnapja is van. Isten nem szidta meg Tamást, hogy nem hitt, hanem szeretettel, lépésről lépre gyógyította: jöjj, láss, tapints, higgy (ld. Jn 20,26-29). Nekünk is kell gyógyítanunk, irgalmasoknak lennünk. Mekkora kincs az Úr Isten irgalma! Kérjük, hogy bocsásson meg, de merjünk nagyvonalúak lenni egymással!

Laczkó Zsolt atya, mentálhigiénés szakember, görögkatolikus kórházlelkész elmélkedése 2017-ben az Isteni Irgalmasság vasárnapján hangzott el a debreceni Szent László-templomban megtartott imaórán. A gondolatokat lejegyezte:
Havas Lászlóné.

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye