Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Tagadhatatlan, mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy a járvány, nevezzük egyszerűség kedvéért koronavírus járványnak, világszerte terjed. A mai életstílusnak megfelelően, amikor emberek ezrei rendszeresen utaznak órák alatt a világ egyik részéből a másikba, hihetetlenül gyorsan
terjed a fertőzés, és még gyorsabban tejednek a fenyegető, ijesztő hírek.

Miről van szó? Betegségről, amely a mindennapi életben megszokott kapcsolatok során átterjedhet egyik emberről a másikra, súlyos lefolyású lehet, halálhoz is vezethet. Tehát felboríthatja
emberek, családok, országok életét. Kérdések elé állít mindannyiunkat. Hogyan nézünk szembe
ezekkel?

A legfontosabbnak azt látom, hogy legyen szilárd alapunk, amelyre biztosan tudunk támasz-
kodni, még a mai világ forgatagában is. Isten az ős-igazság, amelytől, pontosabban akitől, végső
soron minden létező dolog ered ebben a világban, legyen szó akár emberi mérték szerint végtelennek tűnő hatalmas csillag-rendszerekről, akár az elemi részecskék náluk is apróbb összetevőiről vagy tulajdonságairól. Őt nem a keresztény hit hirdetői találták ki: létezésére az emberi ész
fényében is rádöbbenhet minden ember. Őt szemünk elől nem tévesztve kell megfigyelnünk
mindent, ami előttünk áll vagy zajlik a világ forgatagában, akármilyen erővel vonz is az események sodrása az események felszínéhez.

Napról-napra, sőt óráról-órára halljuk az új híreket. De ezekből meg kell értenünk, hogy a halál veszélye közvetlenül fenyeget, nemcsak embereket, keveset vagy sokakat, hanem személy szerint engem is! Hajlamosak vagyunk elfeledkezni életünk véges voltáról. Most, a járvány fenyegetettségében komolyan tudomásul kell vennünk a halál tényét, közeledését és sorsdöntő voltát: örök életünk múlik azon, hogy készültünk-e rá. Jól éltünk-e, akartuk-e Isten akaratát teljesíteni?

Éppen most, ebben a fenyegetettségben kell igazán meglátnunk a másik embert, aki testvérem,
akivel kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért. Tehát mindent meg kell tennem a magam és a
többi ember megvédéséért a fertőzéstől, a betegségtől.

Napról-napra halljuk a különböző híreket, tudományos megállapításokat a kórokozóról, a járvány terjedésének módjáról és fokozatairól, jótanácsokat a védekezés módjairól, sőt ilyen irányú kötelező hatósági előírásokról is. Nyilvánvaló, hogy nem kell mindent kritika nélkül elfogadnunk, mert az így vagy úgy terjesztett híresztelések között értelmetlenségek, sőt eleve rossz dogok is lehetnek. A komoly, hivatalos hatósági vagy egyházi rendelkezéseket azonban követnünk kell a közös jó, mindannyiunk java érdekében, akkor is, ha én jobbat tudnék ajánlani helyettük.

Érdeklődéssel hallgatjuk az új tudományos megállapításokat, amelyek reményt nyújtanak a betegség eredményes leküzdésére. Ezek a megfigyelések többnyire a kórokozó vírus szerkezetére, tulajdonságaira, az ellene alkalmazható védőoltás kidolgozásának lehetséges módjaira vonatkoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy innen még hosszú út vezet a mindennapi orvosi gyakorlat sikereihez.

Érdekes, hogy aránylag kevés híradás számol be olyan esetekről, amelyekben már megbetegedett emberekből sikerült a vírust gyógyszerekkel eltávolítani, vagyis a gyógyulást elősegíteni. Egy kissé hasonlít a helyzet az antibiotikumok felfedezése előtti korszakhoz, amikor (a Semmelweis eredményein alapuló) a szepszis elveivel és gyakorlatával eredményesen tudtak harcolni az orvosok a baktérium-fertőzések ellen, de közvetlenül magukat a baktériumokat megtámadó fegyvereik nem voltak. Ma már vannak az antibiotikumok – új fejeztek nyíltak a klinikai tudományok történetében, új feladatokkal és problémákkal, de a küzdelemnek egyáltalán nincs vége! Ha igaz
az, amit nemrégiben hírportálokban, a képernyő szélén futó rövid hírekben közöltek, hogy koronavírusos betegekben bizonyos malária-ellenes szerek hatására lényegesen rövidebb idő alatt
megszűnt a vírus kimutathatósága, akkor fény csillant fel, amely utat mutathat a gyógyítás
sikere felé. Nem többet. Az első, klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal eldöntendő kérdés az,
hogy az adott anyag – az élő szervezetben létrehozható és nem toxikus adagokban – valóban gátolja-e az adott vírus életfolyamatait. Ha igen, további vizsgálatokkal tisztázandók az alkalmazás szintén fontos részletkérdései. Előnyt jelenthet, ha már eddig is ismert gyógyszerről van szó, amelyről kivizsgálása és folyamatos észlelése révén már sok adat rendelkezésünkre áll. A kedvező eredményre, hatásos korona-vírus elleni gyógyszerre, az adatok jellegét, a kérdés természetét szem előtt tartva, azonban mindenképpen várnunk kell.

Türelem, várakozás?
Igen, az egész kérdéssel, a koronavírus terjedésének problémájával kapcsolatban is ez az, amire szükségünk van. Türelemre, az események, adatok tárgyilagos tudomásul vételére, a józan ész által megkívánt és a hatóságok által elő is írt óvintézkedések megtartására, bizalomra Isten segítségében, amelyet újra Hozzá fordulva kérünk most, a komoly, súlyos járvány idején. De ugyanúgy életünk minden napján is, ahogy megparancsolta: Őt minden képességünkkel szeretve, embertársunkat pedig legalább annyira becsülve, mint saját magunkat.

Az írás megjelent a debreceni Szent László Domonkos Plébánia hírlevelében.

Dr. Leszkovszky Pál OP

Dr. Leszkovszky Pál OP Budapestről származik. 1953-ben lett a Domonkos Rend tagja, ahol a Pál nevet kapta. A szétszóratás idejében gyógyszerkutatóként dolgozott a fővárosban. 1989-től, a közösség újraalakuláskor a budapesti, majd a szentendrei közösségben élt. 2010 októberétől a debreceni rendházba helyezték át, ahol a domonkos harmadrend és az orvosok lelki vezetését bízták rá, illetve a heti angol nyelvű szentmisék bemutatását. A Szent Lukács Egyesület (Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete) folyóiratának szerkesztője, és vezetőségének tagja.  Pál atya jelenleg a debreceni Szent László Domonkos Rendház közösséghez tartozik.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíergyházi Egyházmegye