2020. április 09., csütörtök 11:35

Bárányként a farkasok között

„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, hogy megváltson minket.” (Gal 4,4) Jézus teljesítette küldetését, és apostolait bízta meg, hogy ennek örömhírét elterjesszék a világban: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)

Vigyázzunk, a hasonlóság nem a küldés céljában mutatkozik meg, hanem csak a módjában! Az Atya Jézusra a megváltás művét bízta, Jézus pedig a tanítványoknak azt a feladatot adta, hogy megváltó művével ismertessék meg a világot. A hetvenkét tanítványnak ezt mondta: „Úgy küldelek titeket, mint a bárányokat a farkasok közé.” (Jn 10,16) Tehát az Atya is farkasok közé küldte Fiát, a Bárányt.

Már az „útkészítő” előhírnök – Keresztelő Szent János – is így mutatja be a Jordán partjára érkező Jézust: „Nézzétek, az Isten Báránya!” (Jn 1,29) Igen, az Isten Báránya is „farkasok” közé érkezett. Alattomosan szaglásztak utána, ravasz csapdákat állítottak neki, falkába rendeződtek ellene. Ugyanott – a Getszemáni kertben – csaptak le rá, ahol a templomi áldozatra szánt állatokat tartották leöletésükig. Megkötözték, mint azokat. „Viszik, mint a bárányt leölésre. Nyírói(vádlói) előtt elnémul és meg nem nyitja száját.” (Iz 53,7 vö. Mt 26,63; Jn 19,9)

Amikor széttépni készültek, éppen húsvét közeledett. Jeruzsálem népe Mózes törvénye szerint készült az ünnepre. Csodálatos egyiptomi szabadulásukat minden évben egy hibátlan, fiatal hím bárány rituális feláldozásával és elfogyasztásával ünnepelték. Hagyományaik szerint ennek a csontja töretlen (Kiv 12,46) báránynak a vére különbözteti meg és védi meg őket. (Kiv 12,5; 19,6; Jn 19,33-36)

A mi hibátlan húsvéti Bárányunk éppen akkor hagyja magát feláldozni a Golgotán, amikor a jeruzsálemi templom áldozati bárányait leölik. Vele teljesen új vérszerződés lép életbe: új választott nép, szent nemzet, királyi papság születik, (vö.1Pt2,9) amely fehérre moshatja ruháját a Bárány vérében (vö. Jel 7,14), meghívást kap a Bárány menyegzőjére és trónusához. (Jel 5,6-10) Nekünk minden szentmisében lehetőségünk van elfogadni a meghívást a menyegzőre. Előttünk áll az Isten Báránya, akitől bűnbocsátást és lelki békét kérhetünk: „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis, dona nobis pacem!” A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében különösen aktuális arra gondolnunk, hogy szentségimádás formájában is a Bárány trónusához járulhatunk. A régi litániák titkai új tartalommal telítődnek.

Ezért mondhatja máig érvényes módon Szent Péter apostol: „Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán” (1Pt 18-19).

A debreceni Nagytemplom helyén állt egykori gótikus katolikus templom fennmaradt kőemléke is a feltámadt Krisztust jelképező „zászlós bárányt” ábrázolja. Ez az ősi keresztény szimbólum került a Debrecen város és a Református Egyház címerébe is. Valamiképpen ez is a keresztények egységére mutat: Isten Báránya maga köré gyűjti a megosztottságában is szent egyházat.

Keresztesné Várhelyi Ilona

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • Depositphotos_223983404_xl-2015