Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

1. Állomás: Jézust halálra ítélik

Jézusom, amikor az egyik bámészkodó – amikor Lázár sírja felől kérdezősködve könnyekre fakadsz –, így morfondál: Neked, aki a vakon szülöttet is meg tudtad gyógyítani, nem lett volna-e hatalmad hozzá, hogy megakadályozd barátod halálát?
Pilátus kérdése hasonlóképpen hangzik a kihallgatás során: nem tudod-e, hogy hatalma van Téged halálra adni, vagy megakadályozni a halálodat? Te azonban rávilágítasz a gőgös római előtt arra a tényre, hogy semmi hatalma nem volna, ha felülről nem kapná! És, mint kiderül, a félelme felett, hogy feljelentik, valóban semmi hatalma nincs. - Hatalmával tehát, teljes mértékben visszaélve, ezért ad hóhérkézre.
Te pedig arra használod a hatalmad, hogy életet adj! Lázárnak, a naimi ifjúnak, Jairus lányának és nekünk is bűnösöknek.

Vajon mi eljutottunk-e már annyira a szeretetben, hogy senki fenyegetésére nem vagyunk hajlandók másokat bajba keverni, és akár a legnagyobb szenvedések árán is készek vagyunk megakadályozni, hogy embertársunk kárvallott legyen miattunk?

2. Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Amikor az üzenet elhangzott, nem siettél Betániába, barátod betegágyához. Megvártad, amíg meghal, hogy feltámaszthasd és így dicsőítsd meg Atyádat, és nagyszámú tömegnek éleszd a hitét.
Most azonban az ítélet elhangzása után, ha nem is akarnád, siettetnek, hogy válladra vedd a keresztet és kicipeld a Golgotára! Te nem szabódsz: mert ezzel is az Atyát dicsőíted, és a mi nyomodban járásunk hitbeli alapját rakod le.

Aki tanítványod akar lenni, fel kell, hogy vegye keresztjét naponta, és így kell, hogy kövessen. Keresztvállalásod szemlélve, mi sem szabadkozhatunk!

3. Állomás: Jézus először esik el

Két napig maradtál helyben, miután a nővérek megüzenték; Lázár, akit szeretsz, beteg. S csak azután indultál feltámasztani.
A kereszt súlya alatt görnyedve azonnal indulsz, de pár lépés után helyben maradsz, nem bírsz tovább menni. Rád zuhan a 80 kilós gerenda! Mi lesz? Tovább! Nem gyengéd baráti kérés ösztökél, hanem ütleg és nógatás.
Lázár egészsége ráért neked, megért 4 szomorú napot a nővéreinek is, hogy feltámadott testvérük legyen.
A Te kivégzésed azonban sürgős Uram! A jóság mérlegelhet, ne várjon-e, hogy többet adhasson! A gonoszság azonban, ahogy itt vesztedre tör, már nem csaphat magasabbra. Ne nyújtsd hát az időt bugdácsolással! Fel a vesztőhelyre! Sürgős! Holnap ünnep lesz Uram! - Addig Neked is pihenő készül, no persze a sírban!

Pír égeti az arcunkat, Uram! Vajon mi nem ilyen szívtelenül hajszoljuk-e egymást a sír felé, önző elképzeléseink könyörtelen bevasalásával? De vajon sietünk-e ennyire, ha fel kellene segíteni valakit, akire rázuhant a kereszt? Vagy rángatni kezdjük, még ha ott vagyunk is mellette, mert nem érünk rá, hogy tovább foglalkozzunk vele?

Te ráértél Urunk, nem siettél Betániába, de csak azért, hogy még többet tehess ott, mintha előbb érkeznél. De siettél Urunk, fel a Golgotára, mert nagyobb dologgal nem mutathattad ki szeretetedet, minthogy életedet adtad barátaidért.

4. Állomás: Jézus édesanyjával találkozik

Siralmas látvány vagy Uram. A főpap szolgájának pofonja csak az első volt, utána jött a tiszteletreméltó nagytanács tagjainak öklözése, a prokurátor katonáinak királyosdija: a töviskorona és a bambusz jogar, nyomaival fejeden. Micsoda viszont látás! Micsoda látvány egy anyának, egy olyan anyának, amilyen Ő, és akinek ilyen Fia van! Ha Te megrendültél, látva Lázár nővéreinek kisírt szemét, mit érezhetett Édesanyád, amikor megpillantotta összevert arcodat?
Iszonyatos ez a pillanat Uram! Neked se mindegy, hiszen ismered őt, aki még a lakodalom vigalmának alábbhagyása miatt is nyugtalanságot érez. Tudhatod, mit kell most érzékeny lelkének kiállnia! Tőr az, ami átjárja szívét, mintha éles pengét forgatnának benne! … Nem szólsz hozzá. Ne is beszélj Uram! Minden szavad csak mélyítené sebét. Így talán hamarabb tompul a tőr döfte seb fájdalma.

Vajon mi mikor értjük meg, hogy a fájdalmakat nem lehet kibeszélni másokból? Sokszor egyetlen, amit tehetünk, ha enyhíteni akarunk rajtuk, hogy némán részt veszünk bennük, mint most Mária a Tiédben és Te Édesanyádéban.

5. Állomás: Cirenei Somon segít Jézusnak

Vártál Uram! De azután felkerekedtél: Menjünk Júdeába! Megyek, hogy felkeltsem Lázárt. Hiába érvelnek az apostolok - és lám nem alaptalanul. Hiába minden lebeszélés, a vállalkozó kedved nem hagy alább.
Bezzeg Simoné! Benne nyoma sincs a vállalkozó kedvnek. De ne ítéljünk elhamarkodottan! Melyikünk vállalkozna rá szívesen, hogy cipelje más helyett a bitót? Pedig ha sejtené, hogy Istenét cipeli… Mert hát Simon nem sejthette, de nekünk tudnunk kell. Világosan megmondtad; bármit teszünk, bárkiért, aki rászorul - Érted tesszük.

Hol hát a vállalkozó kedv? Menni és segíteni, felkelteni másokat, még ha kövezés vár is ránk érte, még ha akasztófát kell is cipelnünk közben.

6. Állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Lázár nővére illatos olajjal kente meg lábadat. Temetésedre tette azt mondtad. Ott is volt a temetéseden. Ő értesült először feltámadásodról is.
Te nem voltál ott fivére, Lázár temetésén, de feltámasztottad őt.
Veronika itt van a menetben, amely ma estére, temetéseddel végződik. Ő sem mard rest, kendőjével enyhíteni verejtéked tajtékját.
Máriának azt ígérted, tettének emléke megmarad, bármerre hirdetik majd az Evangéliumot.

Veronikának nem az Evangélium állított emléket, de vonásaid kitörülhetetlenül belevésődnek; ha nem is a kendőjébe, de a lelkébe minden bizonnyal.
A mi lelkünkbe is csak átmenetileg ragyoghat fel a képed, ha időben bele nem véssük azt, meg-megújuló segítéseinkkel, amelyeket egymásnak teszünk.

7. Állomás: Jézus másodszor esik el

Aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága. Aki nappal jár, nem botlik meg, mert a világosságban jól lát. Így biztattad a Lázárt kelteni félő apostolokat.
De Uram, Te most a sötétségben jársz? Reggel 9 óra volt. Hol van az a világosság, mely a világ számára Te magad vagy? Megbotlottál, elestél és nem is először?
Igen, ezek a sötétség hatalmának órái. Magad mondtad a majorban, fent az Olajfák hegyén. A kígyó ma belemar a sarkadba, mérge halálos. Déltől sötét lesz.

Csodálkozhatunk-e ezután, ha a mi életünk nem úszik fényárban? Hányszor fújtunk mi magunk is egy követ a sötétség hatalmával? Hányszor vetünk gáncsot saját kezűleg annak, aki tisztán és világosan akar látni: egyszer szavainkkal, máskor pusztán a rossz példánkkal.

8. Állomás: Jézus korholja a síró asszonyokat

Lázár halála, a gyászolók sírása Téged is könnyekre fakaszt, Uram! - Nézzétek, mennyire szerette őt - morognak körülötted a zsidók.
Összevert, megkorbácsolt, töviskoronás alakod látványa, nem csoda, hogy könnyeket csal ki Júdea leányainak szeméből. Te pedig ahelyett, hogy elismernéd, mennyire szeretnek - megdorgálod őket. Részvétüket nem tartod jogosultnak és arra hívod fel a figyelmüket, hogy inkább önmaguk felett érezzenek részvétet, meg gyermekeik felett, akik száraz ágként hullanak le majd Izrael fájáról - míg Te zöld ágként indulsz újra a harmadik napon. Kemények szavaid, hogy is tudsz ilyen kemény lenni?

Se Édesanyád, sem Veronika nem kapott visszautasítást, szigorú főbekólintást - csak az, akinek szüksége van rá! Csak az, akit fel akarsz rázni, akit még most is, még ilyen sírást keltő állapotban is, magadnál sírást keltőbbnek találsz, és teszed vele, amire szüksége van.
Micsoda erő, Uram! Micsoda hősiesség! Micsoda szív!
Bezzeg, ha bennünket ér baj, nem ismerünk fontosabbat, minthogy másoktól részvétet csikarjunk ki. Hol vagyunk még Tőled, Uram?

9. Állomás: Jézus harmadszor esik el

Betánia nem volt messze Jeruzsálemtől, alig 3 km-re, sok ember jött ki a nővérekhez, hogy vigasztalják őket gyászukban.
A Golgota sincs messze a városfalaktól, sok ember kísért el a vesztőhelyre - ha nem is éppen vigasztalni akarnak mind, mint az asszonyok. A hegy maga sem túl magas, nincs messze már a tető, de harmadszor is elesel. És hányan vigasztalnak ezért? Nem tehetik, mert ki vagy Te? Nem tisztes gyászoló polgár vagy, hanem a vesztőhelyhez közeledő elítélt!
Botlott volna csak el a százados; majd tüsténkedtek volna körülötte fürtökben. Így csak a köteled végét fogó katona ránt rajtad hivatalból, mert fel kell érnie Veled.

Vajon mi az embert segítjük a másikban, a Te képmásodat? Vagy a jól szituált felettesünket, azt, akitől várunk valamit? Legjobb esetben: akinek elismerő, vagy köszönő szavaira számítunk? És mit számít egy halálraítélt köszönete? Hogy egy pohár vízért is Tőled reméljünk jutalmat? Hogy embert, vagy még inkább Téged lássunk mindenkiben?
Annál mi sokkal gyakorlatibb emberek vagyunk!

10. Állomás: Jézust megfosztják ruháitól

A közfelfogás szerint egy embernek joga van hozzá, hogy legyen mivel befödnie testét… Ha meghal, még a holttestét sem hagyják csupaszon. Lázárt is leplekbe csavarták az akkori szokás szerint. József és Nikodémus rólad is így gondoskodnak majd, de csak miután a holttestedet elkérték Pilátustól, az ítélet kimondójától, annak végrehajtása után. Egyenlőre azonban eleven elítélt vagy - senki sem kérhet ki a nép haragjától, maga Pilátus sem tudott megmenteni. Egy eleven halálra ítéltnek pedig, úgy látszik, semmiféle jogai nincsenek, jobban mondva, vele szemben az emberek semmiféle gátlást nem éreznek. Bőven kitölthető rajta az ösztönök bármiféle fajtája. És feldagadt arcod mutatja, ezt az alkalmat nem is mulasztották el, akiknek keze ügyébe kerültél. A hóhéroknak viszont van joguk, hogy utolsó személyi tulajdonától, ruhájától is megfosszák az elítéltet.

Így üresítetted ki magad értünk, Isten Fia, akiben az Istenség egész teljesége lakozik.
Így csúfolunk meg azóta is percről percre, saját jogainkra hivatkozva.
És nem lesz változás e téren soha, míg rá nem jövünk végre, hogy Irántad és embertársaink iránt, nem elsősorban megkövetelhető jogaink, hanem teljesítendő kötelességeink vannak.

11. Állomás: Jézust keresztre szegezik

Mennyire más világ a Tied és a mienk?
Oldjátok fel, hogy járni tudjon - szólsz a körülállókhoz, amikor Lázár kijött a sírból.
Szegezzétek oda, hogy moccanni se tudjon! - Ezek vagyunk mi.
Te azért jöttél, hogy felszabadíts, mi azon mesterkedünk, hogy gúzsba kössünk, akit csak lehet. Te parancsaidat sem vasalod be rajtunk - mi tanácsaink meg nem fogadásáért is keményen megsértődünk.

Messze vagyunk mi, Uram, a Te eleganciádtól.
Bizony nem tetszik, ha másoktól ugyanazt a kicsinyes bezsugorítást tapasztaljuk, amivel mi szoktuk lépten-nyomon rájuk lőcsölni saját elgondolásainkat.

12. Állomás: Jézus meghal a kereszten

Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt? - Így keltegetted a reményt Mártában, testvére halálával kapcsolatban, és méltán, hiszen pár perc múlva megállítottad fivére testének oszlását, előhívtad őt elevenen.
De most, ebben az iszonyú sötétségben, nem könnyű arra gondolni, hogy az a véresre vert, átszögezett és keresztülszúrt roncs, aki ezelőtt még Te voltál - maga volna a feltámadás és az élet. - Nehéz ezt elhinni ebben a pillanatban…
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni - sokkal inkább ez a motívum zúg vissza a fülünkben - mindaddig, amíg a tények nem bizonyítanak diadalmasan.
Nehéz azt ma is elhinni, hogy a Te ügyed - győztes ügy. Hogy fantázia van abban, ha Téged követünk, hogy érdemes még ezt a gödör felé menetelő, fogyogató, vert hadat támogatnunk, amely kereszténység címszó alatt fut. Nehéz elhinni, hogy érdemes, de nem lehetetlen.

És ha egyszer mi követni kezdünk, valóban keresztre feszülünk Veled, valóban vállaljuk, a visszavágást nem ismerő, tökéletesen áldozatos életet, akkor majd látni fogjuk, hogy a gabonaszem nem hiába hal el a földben, hanem sok termést hoz. Látni fogjuk, hogy érdemes Veled maradni, mert valóban ez az élet oldala!
Azért haltál meg, hogy mi elkezdhessük, itt termett meg ezen a fán, a Megváltás gyümölcse!

13. Állomás: Jézust leveszik a keresztről

Amikor a betániai Mária közeledbe ért, szerényen bár, de szemrehányást tett neked, mert nem akadályoztad meg testvére halálát.
Amikor a názáreti Mária az ölébe vett, nem tett szemrehányást senkinek, hogy nem akadályozta meg Fia halálát.
Minek is tett volna, és kinek?
Az Atyának, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte? Pilátusnak, aki már eleve kezét mosta, minden számonkérést megelőzve? A zsidóknak, akik annyira meg voltak győződve az igazukról, hogy ám véred hulljon fejükre és fiaikéra - mondták, - ha ártatlanul öltek volna meg? A főpapoknak, akiket bérencük, Júdás nyomora sem érdekelt? Júdásnak, aki már nem él?

Az apostoloknak, akik most nincsenek itt? Jánosnak, akire rábíztad Őt?
Nincs kinek szemrehányást tennie. El kell fogadnia. Élete egy nagy elfogadás. Legyen nekem a Te Igéd szerint.
Szemrehányásokkal vagdalózni, ez nem az ő lelkülete, ez sajnos a miénk.

14. Állomás: Jézust eltemetik

Temetnek Uram, mint Lázárt temették. De feltámadsz Uram, nem úgy, ahogyan Lázár támadt fel. Lázár újra meghalt, Te húsvét után nem halsz meg soha többé. A Te sírodról nem kell elvenni a követ. A Te holttestedre nem kell rákiáltani.
Az angyal elhengeríti a követ és az egész világ láthatja, hogy csak a lepleket hagyod ott.
Te győzöl Uram! Érdemes követnünk, mert kereszteden és a sírodon át, magaddal viszel Atyádhoz, az örök hazába.

A keresztutat írta: Fodor András gazdasági helynök atya

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes (Jeruzsálem, Via dolorosa, 3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel)