Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A hazánkban is terjedő koronavírus-járvány az idős emberekre a legveszélyesebb. Ezért a különböző közösségi oldalakon, médiacsatornán keresztül is otthonmaradásra kérik őket. Az idős emberek nehezen élik meg a fizikai korlátozást, amelyeket az életüket veszélyeztető járvány miatt vezettek be, nem beszélve arról, hogy az életkoruknál fogva sokan szenvednek a különböző rizikófaktort jelentő betegségekben is. Az egész ország területére vészhelyzetet, részleges kijárási tilalmat rendelt el a magyar kormány a járvány lassítására.
Aggódunk az idős, beteg családtagjainkért és azokért is, akik a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt működő idősek otthonaiban élnek: Nyíregyházán, Debrecenben és Balkányban. Az intézmények vezetőitől interjúban és körkérdésekben érdeklődtünk a lakók hogyléte felől.
A nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthonban hozott változásról, a lakók hangulatáról Kéningerné Ignácz Ibolyát, az intézet vezetőjét kérdeztük.

– Hogy vannak?

– Köszönjük szépen a kérdést, a Seregély István Papi Szociális Otthon lakói és dolgozói a körülményekhez képest jól vagyunk. Az otthonban jelenleg 74 idős ember él. Az idősek ellátását összesen 36 dolgozó végzi. Jelenleg 6 fő római katolikus lelkész és egy fő református tiszteletes él az intézményben. Külön öröm számunkra, hogy Intézményünket választotta lakóhelyéül Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nyugalmazott megyéspüspöke és Katona István nyugalmazott egri segédpüspök úr is. Elmondhatjuk, hogy intézményünk nemcsak egy nagy család, hanem egy kis egyházközösség is, hívekkel, papokkal, püspökökkel.

– Minden ember életében gyökeres változást hozott a világjárvány, az országos intézkedések hogyan valósulnak meg az idősek otthonában?

– Igen, sajnos az otthon lakói és dolgozói életét lényegesen megváltoztatta a járvány. Mint tudjuk, az időseket súlyosabban érinti a járvány okozta megbetegedés, ezért fokozott figyelemmel követjük a kormányinfó, a szociális, egészségügyi, járványügyi hatóságok útmutatóit és javaslatait. Az intézményt lezártuk, ami azt jelenti, hogy látogatókat nem fogadunk, és a lakóink sem hagyják el azt.
Nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Közösen megtanultuk a kézfertőtlenítés szabályait, amit jól begyakoroltunk. Az egyik legnehezebb feladat a lakóink számára az, hogy kerüljék a csoportosulásokat, hiszen ők az intézményben úgy élnek, mint egy nagy család. Fontosnak tartjuk a napi foglalkozásokat (torna, kézműves foglalkozások) megtartani, ami másképpen történik, mint általában, hiszen be kell tartani a két ember közötti 1,5-2 méter távolságot. Biztatjuk lakóinkat arra, hogy amikor jó az idő, sétáljanak, mozogjanak az intézményünk udvarán.
Naponta többször megbeszéljük az intézményen kívül zajló eseményeket, lakóink állandóan figyelik a híradásokat, tisztában vannak a külföldi és belföldi helyzettel. Fegyelmezetten és türelemmel viselik azokat az intézkedéseket, amelyeket az egészségük védelmében hoztunk.

– Az egy családban élők otthonaikban továbbra is elkerülhetetlen kontaktban vannak egymással, együtt étkeznek, beszélgetnek, stb. Az intézmény dolgozói, lakói ilyen értelemben egy családnak számítanak, akik napi szintű kapcsolatban vannak egymással. Milyen változást jelent a jelen helyzet a megszokott napirendhez képest?

– Amint már az előzőekben említettem, igen nagy változások vannak a napi programokban, hiszen az étkezések is több helyszínen és több csoportban történnek. Nehéz volt megszervezni és a lakókkal elfogadtatni a változásokat, de szerencsére intézményünkben 3 ebédlő van, így lehetőség van arra, hogy egymástól távol kis csoportokban étkezhessenek, aminek a segítségével az étkezés sem tolódik ki hosszú időre. A dolgozókra ez nagyobb terhet ró, de szívesen és lelkiismeretesen végzik munkájukat. A foglalkozások ugyancsak több helyszínen és időben valósulnak meg.

– Az idős emberek a családtagok látogatásának tilalmát fogadják el a legnehezebben.

– Elég nehezen viselik. Naponta beszélünk erről, biztosítjuk a családtagokkal való beszélgetéseket a technikai eszközök segítségével, így elfogadják ezt a helyzetet. Megértik, hogy a rendelkezések az egészségük megóvása érdekében történtek.
A tegnapi nap folyamán pl. video cheten beszélgettek a lakóink az ellátottjogi képviselővel, nagyon jó hangulatban folytatták a beszélgetést, hálásak voltak a szervezet képviselőjének, hogy érdeklődött felőlük. Örömmel újságolták neki, hogy az intézetben óvó szeretet veszi őket körül és úgy vigyáznak rájuk „mint a hímes tojásra”.

– Ebben a helyzetben a rendszeres orvosi ellenőrzés mellett a mentális erősítés legalább olyan kiemelt fontosságú. Erre milyen lehetőségük van?

– Az intézményünk orvosa, dr. Gulyás Gábor hetente két alkalommal áll a lakók rendelkezésére. Telefonon a hét minden napján, napi 24 órában elérhető. A járványügyi helyzet miatt a szokásosnál gyakoribbak a konzultációk, fokozottabb figyelmet fordítunk a lakók egészségi állapotára. Igyekszünk elvégezni a legtöbb vizsgálatot, hogy csak a legindokoltabb esetekben kelljen kórházba szállítani az időseket.
A mentális ellátás tekintetében a szakképzett dolgozóink és saját magam is állandó rendelkezésre állunk.
Minden dolgozónk átérzi a helyzet súlyosságát, megsokasodott feladataik elvégzése közben is igyekeznek az idős emberekkel többet beszélgetni, munka közben többet mosolyogni, ezzel is enyhítve a bezártság terhét.
A mentális egészség megőrzése tekintetében nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen több lakónk is lelkész, akik nagyon sokat segítenek közösségünk lelki egészségének megóvásában. Biztosítottak a szentgyónások, az egyéni beszélgetések.

– A lakók részt vesznek közös imákon, szentmiséken?

- Intézményünk része a Szent Antal-kápolna, amely most a városlakók számára zárva van, a lakóink számára viszont nyitott. Nyugalmazott lelkészeink rendszeresen, naponta három alkalommal mutatnak be szentmisét, ami azt jelenti, hogy a lakók kis csoportokra osztva részt vehetnek ezeken a szertartásokon. Azok a lakók, akik egészségi állapotuk miatt nem tudnak részt venni a liturgiákon, szobájukban vagy az intézmény folyosóin kihangosítva hallgathatják azokat és kapcsolódhatnak be.
Minden nap délután négy órától közösen imádkozzuk a rózsafűzért, amit különböző technikai eszközök segítségével igyekszünk a lakók számára elérhetővé tenni. A húsvéti felkészülés hagyományainak megfelelően a kápolnában végzik a keresztúti ájtatosságot.
A szentmiséket Kis István nyugalmazott pápai prelátus, plébános úr koordinálja. Reggel 7 órakor ő maga mutat be szentmisét, a 9 órakor kezdődőt közösen végzik a lelkészeink, délután 17 órakor pedig Bosák Nándor püspök úr mutatja be Katona István segédpüspök úr koncelebrálásával.

– A nagyhetet kezdtük el. Hogyan ünneplik a lakók most a húsvétot?

– A húsvét ünnepe idén másképpen fog zajlani, hiszen a hozzátartozók nélkül fogjuk ezt közösen ünnepelni. A jövő heti közös foglalkozásokon a népi hagyományokat, népszokásokat fogjuk feleleveníteni. A húsvéti étrend összeállításánál igyekeztünk figyelembe venni, hogy az ünnepek alatt a húsvét hagyományainak megfelelő ételek is asztalra kerüljenek. Az intézményünk szakácsai még sárgatúrót is fognak készíteni a lakók legnagyobb örömére.
A húsvéti felkészülés legfontosabb része mégis a közös imádkozás. Jelenleg nemcsak azért imádkozunk, hogy tiszta lélekkel, együtt ünnepelhessük Jézus Krisztus feltámadását, hanem kérjük az Isten kegyelmét, hogy az emberiség mielőbb megszabadulhasson ettől a súlyos járványtól.
Bár intézményünk kapui zárva vannak a húsvéti ünnepek alatt, egy vendéget mégis várunk, hiszen Jézus azt mondta: „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18,20).

Megkérdeztük a balkányi és a debreceni idősek otthona vezetőit is:

Babos Csillát, a balkányi Szent Antal Idősek Otthona vezetőjét is megkérdeztük, hogyan befolyásolja fizikailag és mentálisan napjaikat a jelen helyzet. Az intézményvezető elmondta, a 49 lakó és 26 dolgozó jelenleg jól van, az idősek otthona teljes karanténban van, a járvány elkerülése érdekében mindent megtesznek, a szükséges előírásokat betartják. Háromágyas szobákat alakítottak ki, hogy a felszabaduló egyágyas szobákban a kórházból hazaérkező idős betegeket 2-3 hétre el tudják különíteni. Csilla véleménye szerint a lakók biztonságban vannak az otthon falai között, mert az esetleges más jellegű megbetegedéseket a rendszeres orvosi felügyelet mellett tudják kezelni az intézményben, így csak vészhelyzet és szükség esetén kerülnek kórházba a betegek.
A vezetőség és a dolgozók részletesen tájékoztatják a lakókat a jelenlegi helyzetről, intézkedésekről, amelyeket az idős emberek fegyelmezetten, türelmesen fogadnak. Csilla azt is elmondta, a lakók nem félnek, lelkileg is felkészültek egy nehezebb helyzet elviselésére is. Az idős emberek, akik a második világháborúban éltek át életüket megváltoztató vészhelyzetet, kijárási tilalmat, most a beszélgetéseikben ezen időkre emlékeznek vissza. Lelkivezetésükről Vitai László nyugalmazott apát, plébános atya gondoskodik, aki a naponta bemutatott szentmisék elmélkedéseiben is erősíti, bátorítja őket.

Tóth Attila, a debreceni Szent Erzsébet Otthon vezetője hasonló körülményekről számolt be, mindannyian jól vannak. Az intézményben 89 idős ember él, és a jelenlegi 55 dolgozó szintén a legszigorúbb elírásoknak megfelelően védi önmaga és egymás egészségét. Az intézményt lezárták a látogatók elől, de a dolgozók otthonról járnak be munkahelyükre. Éppen ezért ők az intézményben mosott, fertőtlenített ruházatot viselik munka közben. Ezt az irodai dolgozóknak is be kell tartaniuk.
A lelki erősítés, lelki vezetés itt is megoldott, hiszen az intézmény Szent Erzsébet-kápolnájában bemutatott szentmiséket a szobákban elhelyezett hangszórókon keresztül követhetik a lakók. Az intézet lakói: Wutkovatz Károly nyugalmazott plébános és Nagy László Levente Pál atya ferences szerzetes naponta mutatnak be szentmisét.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye