Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Minden emberi élet nagyhét. Örömmel, reménységgel teli, és mindenki eljut a nagypéntekig. Ha hiszünk, tudjuk, hogy nem nagypénteké, nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, az élet teljességéé.”

A szokásostól eltérő módon történő barkaszenteléssel kezdődött április –én, virágvasárnapi ünnepi szentmise a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Az eddigi gyakorlat szerint a főpásztor a templom bejárata előtt, hívek sokaságától körülvéve áldotta meg a barkaágakat, majd – emlékezve Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulására – ünnepélyesen bevonultak a templomba. Idén a barkaszentelés szertartása az oltár mellett történt Törő András püspöki titkár, koncelebráló atya, és a Debrecen Televízió stábja jelenlétében, akik élőben közvetítették a szentmisét, hogy a járványveszély miatt otthonukban lévő hívek legalább lélekben, imádságban vehessenek részt a virágvasárnapi, majd a nagyheti és húsvéti szertartásokon. A Passiót, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét Törő András püspöki titkár atya olvasta fel.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájának bevezetőjében elmondta, virágvasárnapon Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulását ünnepeljük. Sokan eléje terítették ruhájukat, miközben a tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9). A hozsanna szó jelentése: segíts. A zsidó nép évezredeken keresztül várta a messiást, a megváltót, hogy segítsen rajta, és megoldódjanak a problémái, felszabaduljon az elnyomás alól. De amikor a nép rájött, hogy Jézus nem ezért jött, Ő nem politikai megváltó, akkor néhány nap múlva már azt kiabálta: Feszítsd meg! „Keresztre vele!” (Jn 19,6).

Nagyhéten megtörténik a szeretet csodája

Ezt a napot a pálmák vasárnapja mellett a szenvedés vasárnapjának is nevezik, hiszen ekkor kezdődik meg a nagyhét, amely igazán nagyhét az emberiség számára, mert megtörténik a szeretet csodája, az életadás, a teljes odaadottság – folytatta elmélkedését püspök atya. Bennünket is megkísért az a gondolat, hogy kövessük a dicsőséges Jézust, de nem a kereszthordozót, hiszen így is annyi baj, nehézség vesz körül bennünket, nem szeretnénk még Jézus keresztjét is hordozni. Az emberben benne van az élni akarás, a boldogság utáni vágy, ragaszkodás a földön megtapasztalt szép dolgokhoz, örömökhöz, de Jézus a kereszthordozásra hívott meg mindannyiunkat: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24).

Jézus szenvedéstörténetének van egyfajta légköre. Ezt mindig magunkra kell vonatkozathatnunk – hangsúlyozta a főpásztor. A hitvallásban elmondjuk: „értünk, a mi üdvösségünkért” történt minden. Jézus értünk vállalta a kereszthalált, halála előtt felkiáltott és meghallgatásra talált a feltámadásban.
Szenvedéstörténete nem szorul magyarázatra, átjár bennünket, mint a Szentlélek, mert ezt a történetet csak a Lélek vezetésével lehet átelmélkedni. Ellenkező esetben – ahogyan Szent Pál fogalmaz – Krisztus keresztje egyeseknek botrányt, másoknak balgaságot jelent. Nekünk, akik hiszünk, a kereszt az Isten ereje és bölcsessége, végtelen szeretetének a jele, hiszünk az erejében, ezzel akarjuk élni az életünket.

Isten már megmentett bennünket

Valaki a napokban egyik kommentben azt kérdezte: ha van most Isten, miért nem ment meg bennünket. A főpásztor válaszában így fogalmazott: már megtette. Isten már megmentett bennünket. Nem itt fog beavatkozni az életünkbe – bár még az is megtörténhet, hiszen képes csodát tenni –, hanem átvezet bennünket ezen a nehéz időszakon, hogy megtapasztaljuk az Ő jelenlétét, szeretetét. Szent Fiát sem mentette meg a kereszttől, de válaszolt a feltámadással.

Bennünket is el akar vezetni az örökéletbe. Azt akarja, hogy boldogok legyünk itt a földön is azáltal, hogy megtapasztaljuk és elfogadjuk a szeretetét. Reményeink szerint túléljük ezt a nehéz időszakot is, de a földi életünknek egyszer vége lesz. Jézus éppen a halálra hozta meg a gyógyszert: ha szeretetben élünk, és az Ő szenvedéséhez kapcsoljuk a szenvedéseinket, akkor nekünk is a feltámadásban lesz részünk.
„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6-7). Vállalta a kereszthalált, lejött az Isten erre a világra, hogy bennünket magával vigyen. A himnusz úgy folytatódik: „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek” (Fil 2,8-9).

A püspök atya azt is megosztotta velünk, hogy az elmúlt napokban paptestvéreivel telefonon beszélt, akik arról panaszkodtak, hogy nehezen élik meg a hívek hiányát. A főpásztor bátorítva őket azt hangsúlyozta, ebben a helyzetben - hogy most nem vehetünk részt liturgiákon - Istennek az az üzenete, hogy tanuljuk meg várni, beengedni Őt  az otthonainkba, hogy személyesen elhozhassa nekünk az örömhírt. Ezért fontos, hogy hittel éljük át ezt a nagyhetet, nyissuk meg Isten előtt a szívünket, fogadjuk be Jézus szeretetét, hogy megdöbbenjünk, megrendüljünk Jézus keresztáldozatán, és új reményt kapjunk.

Minden emberi élet nagyhét. Örömmel, reménységgel teli, és mindenki eljut a nagypéntekig. Ha hiszünk, tudjuk, hogy nem nagypénteké, nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, az élet teljességéé. Jézus Krisztus ezt hozta el ajándékba, átvezet bennünket ezeken a nehéz helyzeteken, hogy megtapasztalva az Ő boldogító jelenlétét, új és örök életet kezdjünk élni – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye