2020. április 03., péntek 12:27

Nagyböjt a mi ítéletünk ideje arról, hogy ki nekünk Jézus – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Duna Televízió Napi áhítat című műsorában elhangzott gondolatai

A Duna Televízió „Napi áhítat” április 3-i adásában Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök elmélkedését láthattuk, amely este 19.50 perctől a Kossuth Rádióban is hallható.

A jelenlegi helyzetre tekintettel a közmédia több vallási műsorral, szentmise közvetítésekkel jelentkezik. A vasárnapi közvetítések mellett minden hétköznap a Duna Televízió reggelente, kb. fél nyolctól egy 10 perces napi áhítattal jelentkezik. A „Napi áhítatban” az adott naphoz kapcsolódó bibliai részlet felolvasását egy rövid bibliamagyarázat követi.
Palánki Ferenc reggeli gondolatai a napi evangéliumról (Jézus Isten Fiának nevezi magát. Jn 10,31-42) szóló elmélkedése megtekinthető az egyházmegye youtube: https://www.youtube.com/watch?v=kxrM2cG6-nQ&t=14s, a facebook:  https://www.facebook.com/dnyem/?ref=settings oldalán, valamint itt olvasható:

Az ószövetségi választott nép évszázadokon keresztül hitte, és várta Isten ígéretének beteljesedését, miszerint Isten meglátogatja és megszabadítja az Ő népét. Amikor azonban ez Jézusban beteljesedett, nem ismerték fel, nem fogadták el, mindenáron bele akartak kötni, hogy vádolhassák, kivégezhessék Őt.

Megvádolták, hogy nem tartja be a törvényt, hiszen szombaton gyógyított. Továbbá ördögtől megszállottnak tartották, mert ördögök fejedelmének segítségével űzte ki az ördögöket. A mai evangéliumi szakaszban pedig káromkodással vádolták, mert Isten Fiának nevezte magát. Jézus beleáll ebbe a vitába, de csak azért, mert sokan hittek benne. Hitre akarta vezetni a körülötte állókat, a benne nem hívőket is. Az evangélium legszomorúbb mondata, amelyet Jézus könnyezve mondott: de „te nem akartad …” (Mt 23,37), „…mert nem ismerted fel látogatásod idejét” (Lk 19,44).

Az evangélium szerint Jézus kétszer sírt

Jézus egyszer a barátja, Lázár halálakor, egyszer pedig Jeruzsálemet siratta, mert nem ismerték fel benne Isten látogatását, eljövetelét. Jézus a jótetteire hivatkozik, hiszen a szeretet megnyilvánulása nem a szavakban, hanem a tettekben fedezhető fel. A csodák, tettek, mindig mások életét tették szebbé, jobbá, élhetőbbé. Ő soha nem tett csupán önmagáért csodát, hanem jóságával és szeretetével Isten szeretetét akarta megmutatni, kinyilatkoztatni. Így az Ő tanítása a követői számára nem egy tanrendszer, ideológia, hanem életforma, a szeretet életre váltása.
Jézus karjai a kereszten nemcsak azért voltak kitárva, mert oda voltak szegezve, hanem, mert a szíve is ki volt tárva.

Nekünk is Jézus szeretetét kell megismerni ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell élnünk. Az Ő szeretete pedig a legteljesebb módon, a kereszten mutatkozott meg. Karjai nemcsak azért voltak kitárva, mert oda voltak szegezve, hanem azért is, mert a szíve is ki volt tárva. Imádkozott a kivégzőiért, gondoskodott az édesanyjáról, megígérte a mennyországot a megtérő jobb latornak. Haldoklásával, halálával kimondatta a századossal, a kivégző osztag parancsnokáéval: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39).

Te kinek tartasz engem?

Az Ő szeretete felteszi nekünk is a kérdést, ahogy az apostoloknak is feltette: „Kinek tartják az emberek az Ember Fiát?” (Mt 16,13). Azt válaszolták, van, aki prófétának, egyesek keresztelő Jánosnak. Jézus tovább kérdezett: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,15). Akkor Péter adja meg a választ: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).

Kinek tartják az emberek ma Jézus Krisztust? Van, aki azt mondja, humanista, szép gondolatokat mondó tanító, akit végül – mint sok esetben a jó embereket – megölték. Általában megtapasztalhatjuk, hogy kudarcra van ítélve az emberi jóság. Van, aki azt mondja Jézusról, hogy naiv volt, mert hitt abban, hogy az ember lehet jó. Mások meg azt mondják, mindegy, ki volt, csak ne szóljon bele az életembe. Vajon ma felismerjük Isten látogatását?

Ferenc pápa egy hete a megdöbbentően üres téren mondta: „Ennek a nagyböjtnek idején, Urunk, visszhangzik a Te sürgető felhívásod, hogy térjetek meg, térjetek vissza hozzám teljes szívetekből. Arra hívsz meg minket, hogy a próbatétel jelen idejét, a döntés idejeként éljük meg. Nem a te ítéleted ideje ez, hanem a mi ítéletünké. Annak az ideje, hogy döntsünk, mi az, ami számít, mi az, ami elmúlik. Külön kell választanunk azt, ami szükséges, attól, ami nem az. Annak az ideje van Urunk, hogy az életünk útját újból feléd és a többi ember felé irányítsuk.”

Jézus ezekben a nehéz időkben helytállást kér és vár tőlünk, azt kéri, hogy mi is mutassuk meg életünkkel, hogy ki Ő számunkra

A kérdés tehát mindenkihez személyesen szól: te kinek tartasz engem? Mindenkinek válaszolnia kell szavaival, tetteivel. Ezeken a nehéz vészterhes időkben különösen fontos, mit válaszolunk. Az Észak-olaszországi katolikus pap, aki egy fiatalember javára lemondott a számára is életmentő lélegeztető gépről, az önfeláldozás legszebb példáját mutatta. Rajta keresztül maga Jézus jelenik meg. Óriási hit és nagy kegyelem, hogy valaki lépes ilyen döntésre. Ez a hősiességben megmutatkozó életszentség. A régi történet szerint egy fiatal pár autója a rakpartról belecsúszott a Dunába. Az arra járó taxisofőr, gondolkodás nélkül beleugrott a jéghideg vízbe és kimentette a fiatalokat, de ő maga már nem tudott kiúszni. Jézus szeretetének képviselője volt ő.

Jézus ezekben a nehéz időkben helytállást kér és vár tőlünk, azt kéri, hogy mi is mutassuk meg életünkkel, hogy ki Ő számunkra. Jézus emberként közösséget vállalt velünk, mert mi saját erőből nem lettünk volna kedvesek Isten előtt. Megtagadtuk Őt a bűneinkkel, a Vele való szeretetkapcsolatot szakítottuk meg, de mégis szeret bennünket, isteni hatalommal meglátogatott és megbocsátotta a bűneinket. Neki minden ember számít, a legelesettebbek, legkisebbek is, annyira, hogy az életét adta minden emberért. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16). Megígérte, hogy velünk marad minden nap a világ végéig, átvezet a halál kapuján az életbe és mindig tapasztalhatjuk boldogító, erősítő, bátorító jelenlétét, mert mi nemcsak abban hiszünk, hogy van Isten, hanem, hogy jelen van.
Minden nap, minden pillanatban vele akarunk élni, az Ő szeretetével szeretni, úgy tenni, ahogyan Ő akarja, hogy rajtunk keresztül is megismerje a világ Isten szeretetét, akiben bízhatunk, aki nekünk adja az örök életet, örök szeretettel.

„Urunk, életünkkel akarjuk megvallani, hogy Te vagy az Isten Fia, Te vagy az élet, Te vagy a feltámadás, Te vagy a mi örök életünk.”

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

  • Galéria:
    • ez