Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán,
aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Aki örömét leli Isten törvényében,
s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel." (Zsolt,1,1)

„Szívügyem a szenvedélybetegek segítése, de nemcsak hívőknek” – mondta Jakus Ottó római katolikus pap egyik interjújában. Megpróbált élettapasztalatát lelki vezetőként most a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat beteglátogatóinak adja át. Az interjúban az ő gondolatait olvashatjuk.

– Templomaink, munkahelyeink ajtaja zárva. Az életünk minden mozzanatát online üzemmódban éljük. Mise, receptírás, kapcsolattartás mind-mind a virtuális térben zajlik. Fiatal és idős nem érti, mi történik körülötte.

– A koronavírus elterjedése miatt váratlanul furcsa, úgyis mondhatnánk, szokatlan helyzetbe kerültünk. Ez a helyzet – válsághelyzet. Éppen a furcsa és szokatlan állapot erre a bizonyíték. Ezt láthatjuk a híradások beszámolásaiból is (TV-híradók képes beszámolói).
Ez a nem mindennapi helyzet furcsa viselkedést vált ki az emberekből. Nem akarnak (vagy nem tudnak) szembesülni a valósággal, illetve a válsággal. Azt hiszem, ez azt jelenti: elvesztettük a biztonságunkat. Biztonság helyett bizonytalanság van – a megszokott rend felborult, ami kiszámítható volt, kiszámíthatatlanná vált. Ez történhet most velünk, nem találjuk a járvány okozta válsághelyzetben a helyünket.

– A keresztényi életnek a közösségi lét az alapja. Hiszen Jézus is a legfontosabb szentséget, az Eukarisztiát, közösségben alapította. Most pedig azt halljuk, hogy maradjunk otthon ki-ki a maga csendjében. Megfordult a világ, mindez egy láthatatlan ellenség miatt?

– Ez a „láthatatlan ellenség” nagyon erősnek bizonyul, napról napra terjed, ezért komolyan kell vennünk. Az veszi komolyan, aki engedelmeskedik a felelősen meghozott óvintézkedéseknek – röviden: otthon marad.
A közösségi létet most új formában szükséges megélnünk. Ha mernénk pozitív módon ezt a helyzetet értelmezni, és lényegében így néznénk szembe a jelenlegi problémával, akkor sok áldás fakadhat abból, amelyre most problémaként tudunk gondolni. Problémát nem kell gyártani, mert abból van bőven… Úgy érzem, lehetőséget kaptunk komolyabban és személyesebben imádkozni, rászorultságunkat mélyebben átélni, és így Istenünket igazán beengedni az életünkbe. Ezzel erősödhet Vele a kapcsolatunk.
Azután a családunk kis közössége az együttlétnek minőségibb idejét találhatja meg a több közös, együtt töltött időben. Az egymásra figyelés, az egymás mélyebb megismerése és elfogadása, a kibékülések ott, ahol széthúzás van. A közös családi tevékenységek akár ima, szentírásolvasás, sok beszélgetés vagy játék; szeretetkapcsolataink megújulásához vezethetnek. Az egyedül töltött idők pedig mélyebb önismeretet, életértékelést és ebből adódóan életmegújítást hozhatnak.

– A betegségtől való félelmükben sokan lelkileg is meginognak. Hogyan értelmezzük a betegséget, mit mond erről a Biblia?

– A betegség, a járványok és annak tragikus következményei első gondolatként sokunkban azt a gondolatot hívják elő, hogy ez Isten büntetése.
A büntető és haragvó Isten képe megjelenik az ószövetségi szentírásban. De már a próféták gyakran jóságos, irgalmas és szerető Istenről beszélnek. Az újszövetségben Jézus ezt a JÓ ISTENT egyértelműsíti. Én keresztény vagyok (azaz krisztusi), ezért Jézusnak hiszek. Az én Istenem nem büntet! A mi Istenünk jó Isten!
Isten okolása az ember részéről menekülést jelent a felelősség elől. Az ember személyesen felelős a saját sorsáért, ebben tud a Jóisten támogatója lenni.
A másik gondolat, ami jelen van a Szentírásban, hogy a betegség a bűn büntetése.
A vakon született meggyógyításának a történetében (Jn 9,1–41) Jézus ezt másként értékeli: „sem ő, sem a szülei nem vétkeztek”. A bűn következménye lehet a betegség. A vírus elszabadulása talán emberi mulasztás vagy még rosszabb: emberi gonoszság miatt pusztít bennünket… Azonban Jézus gyógyítja betegségeinket, és megszabadíthatja a bűn rabságában élőket.

– Az érzékelhető, hogy az emberi kapcsolatainkból nem veszett ki a szeretet és az összefogás. Éttermek gondoskodnak orvosaink ebédjéről, magánemberek megszervezték időseink látogatását, van idő arra, amire eddig talán nem volt: embertársainkról tágabb körben gondoskodni. A rosszból kihozni a legjobbat.

– Ez a meglátás nagyon szimpatikus számomra. Azt gondolom, ez a lényeg: „a rosszból kihozni a legjobbat”. Erről szól a „szembenézni a problémával” szemlélet, ezért szükséges kimondani – szemléletváltásra van szükség. A Biblia szerint ez megtérést jelent.
Kilépni önző, csak magamra gondoló és magamat féltő szemléletemből, és odafordulni embertársamhoz: „Te hogy vagy ebben a helyzetben?” – érdeklődéssel. Emberi, ugyanakkor mélyen keresztény odafordulás ez.

 „A reménység Istene pedig töltsön el titeket a hitben teljesen örömmel és békével, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjetek a reményben!” (Róm 15,13)

– Most talán Istenben felértékelődik a reményünk. Ráhagyatkozhatunk? Meddig kell tartania a vágyakozásnak, hogy újra minden nap hozzájárulhassunk a lelki táplálékhoz?

– Meddig kell tartani a járvány által kialakult helyzetnek? Nem tudom! Szerintem hosszú lesz… Ami számomra most fontos; a szemléletváltás megcselekvése és a vágyakozás megőrzése. Nehogy elfogyjon a vágyakozásunk! Soha ne adjuk föl a reményt! A mai idők lelki tápláléka lehet ráhagyatkozásunk. A hívő életnek minden időben szükséges magatartása a ráhagyatkozás Isten kegyelmére, szeretetére. Szükséghelyzetben ez felerősödhet, valódibb ráhagyatkozássá válhat. De ez sosem jelentheti azt, hogy Istenünk majd megold mindent helyettünk. Ő velünk együtt akarja megújítani és szebbé tenni az életünket.
Odafordulásunk és ráhagyatkozásunk legyen most a lelki táplálékunk – ajánlotta Ottó atya

Geréné Sárga Monika
beteglátogató, sajtóapostol