Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szent József ünnepén, március 19-én tartották meg az utolsó nyilvános szentmiséket a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében is. A kialakult járvány terjedésének megfékezése érdekében március 20-tól visszavonásig megszűnnek a nyilvános liturgiák, országszerte kiürülnek a templomok és szokatlan, ugyanakkor szomorú, eddig nem tapasztalt hiányérzet keríti hatalmába a hívő embert. A debreceni Szent Anna-székesegyházban Vadászi László atya mutatta be az utolsó reggeli szentmiséket 18-án és 19-én.

László atya gondolataival bátorította, támogatta a jelen lévő híveket, amelyet különös módon kiegészítettek a 18-án elhangzott olvasmány szavai a búcsúzás hangulatát idézve:
„Tartsd meg a parancsokat, törvényeket, amelyeket adok neked!” (MTörv 4,1.5-9) Ebben az ószövetségi szakaszban az Úr szól az Ő népéhez. A napokban folyamatosan halljuk, olvassuk a kialakult járvány miatt hozott főpásztori intézkedéseket.
Tartsuk be ezeket, „hogy éljetek és … elfoglaljátok az ígéret földjét…” (MTörv 5,8,1). E két felszólítás összetartozik, egymásból következik. Ezt látjuk a Szentírásban, Izrael népének történetében is. Testben ott lehetsz az ígéret földjén, mondhatod, hogy birtoklod, hogy a tiéd, de ha berzenkedsz Isten parancsai ellen, akkor lélekben még nem érkeztél meg. Távol vagy.

Az igeszakasz záró szavai pedig így hangzanak: „Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal” ( MTörv 4,1,9).

Ehhez a búcsú érzéshez két evangéliumi rész is kapcsolódik. Jézus Szamária egyik városában Jákob kútjánál találkozott a szamariai asszonnyal, aki azt mondta Neki: „Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát” (Jn 4,20-21). „Mert az Atya ilyen imádókat akar” (vö. Jn 4,21-23).

Lehet kérdezni, melyik templomba menjek imádni az Atyát. A Jézus Szíve-, a Szent Anna-, vagy a Szent Család-templomba? Az Istent igazán imádók lélekben és igazságban imádják Őt. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy nem a hely a fontos. Ha van lehetőségünk részt venni szentmisén, boldogan megyünk a templomba, de akkor se szomorkodjunk, ha egy időre mindez akadályozva van.

Továbbmenve, a Szentírásból olvashatjuk, hogy Nabukodonozor 607-ben, Jeruzsálem elfoglalása után lerombolta az első templomot. Nincs templom, megszűnik az áldozat-bemutatás. Sőt, ezen felül még fogságba is hurcolják a népet, és az Úr a prófétáján keresztül szól hozzájuk: „Ne féljetek, veletek megyek. Ott leszek veletek a fogságban.”

Gondoljunk most erre. Krisztus szól hozzánk, Ő is „elhagyja a templomot”, és velünk jön az otthonainkba. Mostantól nem a szentmisén találkozhatunk vele, hanem a szívünkben, az otthonaitokban” – fejezte be bátorító, vigasztaló gondolatait Vadászi László atya.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye