Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen Nyíregyházi Egyházmegyében éppen 25 éve alakult meg a Cursillo mozgalom. Ezt ünnepelve a cursillisták az egész évet visszaemlékezéssel és ünnepléssel töltik. Az eseménysorozat legelső nyitóalkalma 2020. február 15-én volt a debreceni Megtestesülés-templomban.

Az ultreyán megjelenteket Zsirosné Seres Judit, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillós közösségének világi elnöke köszöntötte, majd arról beszélt, hogy az életében milyen fontos szerepe van az apostolkodásnak. Az elmúlt húsz évben munkatársként, a grémium tagjaként és világi vezetőként segíti az egyházmegyei cursillóban folyó munkát, amelyet örömmel és odaadással végez.

Ezt követően Zsirosné Judit a grémium által jóváhagyott éves programot is ismertette. Három nagy területre bontották a szervezők az ünnepségsorozatot. Több alkalommal találkozhatnak a végzett cursillósok egymással, hogy újra felidézzék a három nap élményét, emlékét. Az ultreyák alkalmával elmondhatják majd egymásnak, hogyan élik meg az örök negyedik napot, hogyan apostolkodnak az egyházközségekben és milyen örömmel dolgoznak a plébániákon a közösségekben. Minden hónapban előkészített programmal várják majd az érdeklődőket. A programterv illeszkedik az egyházmegyei programokhoz és az Európai Ultreya programjához is.

A jubileumi év középpontjában a hálaadás áll. Hálát adunk a 25 év minden ajándékáért, kegyelméért, és mindenért, amit a cursillón keresztül adott nekünk a szerető Isten - mondta elmélkedésében Tóth László atya, a Megtestesülés-templom plébánosa, aki három éve vett részt először ezen a hétvégén. Majd hivatkozott Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versében megfogalmazott érzésekre. Kosztolányi felekezeti hovatartozását tekintve római katolikus volt, de nem gyakorolta a vallását, de az élete végén, amikor már betegeskedett egyre többet gondolt arra, hogy mi lesz azután. Kései utolsó verseiben egyre jobban megnyilvánul valami nagyon szelíd, rejtett vágyakozás arról, hogy ő vissza szeretne térni az atyai házba.
A versét így fejezi be:

„Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.”

Kosztolányi utolsó verssorában a nagy igazságot fogalmazza meg: mindnyájan Isten vendégei vagyunk itt a földön, annak, Aki szeretetében megosztja velünk azt, amije van. A papok számára a vízkereszt utáni időszak egy nagyon értékes és áldott időszak, mert sokat járnak vendégségbe, házat szentelni. Itt találkoznak a család szeretetével, ahogyan megosztják velük azt, amijük van. Isten vendégei vagyunk nap mint nap. A Szentírás is tele van a vendéglátás leírásával, amelyben Jézus tanítást ad a vendégvárásról. Az üdvösségtörténet két vendégség között zajlik. A Teremtés könyvében Ábrahám történetében, a Jelenések könyvéhez lapozva pedig ezt olvashatjuk: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” A vendéglátás csúcsán ott találjuk Jézust, aki meghívta az utolsó lakomára a tanítványait. Jézus megosztja velünk önmagát, mert a kenyér a testévé, a bor a vérévé válik – fogalmazott László atya.
Ha visszagondolunk a Cursillós hétvégére, azt is úgy éljük meg, mint egy csodálatos vendégséget. Isten vendégei voltunk. Megosztotta velünk a szeretetét, a közösséget a kegyelmi élet mélységeit és annak örömeit, az életvezetési gondolatokat, útmutatását. Olyan tapasztalatot adott, amelyet nem tudunk és nem is szabad magunkba zárni. Van miért hálát adni – tette hozzá az előadó.

A hálaadás mellett feladatot is kaptunk: meg kell osztanunk ennek a vendégségnek az örömét, beszélnünk kell a vendéglátónkról, az ajándékokról, majd meg kell hívni másokat is. Az elmélkedést követően kiscsoportos beszélgetés, majd közös szentségimádás következett.

Zsirosné Judit megköszönte Tóth László atyának, hogy elfogadta a felkérést, jó házigazdaként vendégül látta az ide érkező cursillósokat, és tartalmas programot állított össze a résztvevőknek. Majd köszönetet mondott dr. Papp Imréné Marcsinak odaadó szervező munkájáért, is és minden résztvevőt megajándékozott egy emléklappal a debreceni egyházmegyei ultreya emlékére.

Elmondta, hogy számára ajándék volt az itt eltöltött idő, és a közösségben megélt tartalmas délután megerősítette őt abban, hogy szükség van arra, hogy a cursillósok gyakran találkozzanak egymással. Mert az örök negyedik nap megélésében segítségükre van, hogy időnként tartalmas elmélkedést halljanak, és az egymással folytatott kötetlen beszélgetések után feltöltődve újra apostolkodjanak környezetükben, mert „Krisztus Számit Rájuk”.
Az alkalmat szeretetvendégség zárta.

Geréné Sárga Monika
sajtóapostol