Sokan állták körül az oltárt január 9-én, vasárnap a debreceni Szent Család-templomban bemutatott szentmisén. Kálmán József plébános mindig örömmel fogadja a fiatal, 2018-ban pappá szentelt Németh István atyát, aki ha hazalátogat római tanulmányai ideje alatt a szűkebb és tágabb családjához, egyházközségéhez, szentmisét mutat be a debreceni templomban. A Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatója gyakran hoz magával vendégeket is, jelenleg a Germanicum et Hungaricum kollégium tanulói: atyák és kispapok kísérték őt el Magyarországra (Gabriel Kavčič, a szlovéniai Koperi Egyházmegyéből, Ivo Markic, a horvátországi Dubrovniki Egyházmegyéből, Phillipp Fiala, a németországi Aacheni Egyházmegyéből, Frederik Mudrák, a szlovákiai Nagyszombati Főegyházmegyéből).
A nemzetiségi szentmisén az egyházközség gitáros zenekara teljesített szolgálatot, amely közösség havonta két alkalommal, első és második vasárnap, a 9 órai szentmisén hangszeres énekük segít az elmélyülésben, és mint a közösség sója teszi ízesebbé, összetartóbbá az egyházközséget.
A só és a világosság kiemelt szerepéről szóló evangéliumi szakasz hangzott el a szentmisén:
„Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)
„Ti vagytok a föld sója”
Kálmán József plébános két egyszerű történettel szemléltette a sónak és a világosságnak az emberi életben megtapasztalt, kiemelt szerepét. Az ember kifejezheti a másik iránt érzett legnagyobb szeretetét azzal is, ha azt mondja: „úgy szeretlek, mint az emberek a sót”. Éppen ezt mutatja be a mindenki számára ismert A só című magyar népmese, amely a királyról és a leányairól szól. Mivel a legkisebbik királylány apja kérdésére azt válaszolta: úgy szereti őt, mint az emberek a sót, száműzték a palotából. Majd hosszú idő múlva a királylány vendégül látta apját, és megparancsolta a szakácsának, hogy hagyja ki a sót az ételekből. A király ehetetlennek tartotta az különleges étkeket, és megértette, hogy az életfontosságú táplálék só nélkül ehetetlen, így a só az egyik legfontosabb dolog az ember életében.
„Ti vagytok a világ világossága”
József atya személyes élményéről is beszámolt. Egyik alkalommal a tengerparton sétálva látott egy világítótornyot, amely egészen kicsi volt, a fénye is alig látszott, az éjszakai fények között szinte észrevehetetlen volt. József atya megkérdezte a helyi paptársát, hogy van e valamilyen funkciója ennek a világítótoronynak, észreveszik-e a tájékozódó emberek. A válasz így hangzott: Igen, látják, mert a távolról érkezők tudják, hogy mit kell keresni, a halászok ezt az egy fényt keresik, és ez alapján határozzák meg az irányt.
Ezután a plébános még az Ószövetségben fellelhető tanításokról is beszélt, amely a só lényeges szerepét emeli ki.
A Leviták könyvében olvashatjuk, hogy a sót áldozatbemutatáshoz használták. A Királyok 2. könyvében Elizeus sót önt a vízbe, hogy az ihatóvá váljon, tehát tisztító hatása is van. Jób is beszél erről, amikor ízesíti vele az ételt.
Mit jelent tehát a só? Áldozattá válni, a legkedvesebb áldozattá, Istennek ajándékozva az életünket. Tisztító hatása van, amely véd az emberi gyűlölettel teli világgal szemben, ezért mondja Jézus: ti vagytok a föld sója, hogy legalább életünk szépségével mi vigyünk tisztaságot a világba. A só ízt ad az ételnek: a derűs, bizakodó, örömteli, példamutató életünkkel ízt adunk a világnak.
A szentmise befejezése után a hívek agapén, kötetlen beszélgetésekkel zárták a találkozást, tovább ízlelgetve az otthonaikban elkészített finomságokban rejlő szeretetet.
Kálmán József plébános szeretettel várja és hívja azokat, akik még csak távolról figyelik az egyházközség fényét, mint világítótornyot, amely a többi közösséggel együtt egy stabil irányt, az Istenhez, vagyis a boldog élethez vezető utat mutatja.
Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye