Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyeki Szent János Katolikus Óvoda és Iskola a második félévet közös zsolozsmával kezdi Szent Balázs emléknapján, február 3-án minden tanévben.

A hagyomány szerint Balázs örmény származású volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték. A Balázs-legenda első képi ábrázolása is a 9. századból származik, mely Rómában Szent Kelemen bazilika altemplomában található. Szent Balázs a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás szép szokása is. Az iskolás gyermekek házról házra jártak. Adományt gyűjtöttek, iskolába toboroztak, köszöntőket mondtak. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.

A Balázs-áldásról így írt Pilinszky János: „Február 3-án Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan– mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják. De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben? (…) Aki hívő, a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltárrács elé térdelnünk.”

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a Gödöllői Kántorátus tagjaival együtt imádkoztak intézményünk diákjai és pedagógusai, Balogh Péter Piusz gödöllői apát úrral, valamint Lukács Gábor Imre atyával és dr. Sztankó Attila máriabesnyői plébánossal, akik szintén megtisztelték közösségünket jelenlétükkel. A vesperást követően a diákokat és a tanárokat Balázs-áldásban is részesítettük.

Plébániateam
Fotó: Bódi Viktor