Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Jézus mindig megköszönte. Soha nem törte úgy meg a kenyeret, hogy égre ne nézett volna, és hálát ne adott volna érte.” (Gyökössy Endre)

 Mint arról már korábban hírt adtunk, Szent József-év alkalmából az egyeki Szent József-templomban Hála-ládát helyeztek el azzal a céllal, hogy mindenkit ösztönözzenek a hálaadásra. A hívek a hála-ládába helyezték el családjaikért, a mindennapok történéseiért, apró eseményeiért megfogalmazott köszönő soraikat. Ezt bárki, bármikor, napközben is megtehette, és még arra is volt lehetősége, hogy miután a templom csöndjében elmerülve a szívből szóló hálaüzeneteket papírra vetette, imában köszönetet mondjon.

Egy hónappal a láda kihelyezése után a szervezők beletekintettek annak értékes tartalmába, és közzé tették a „hálás” gondolatokat, hogy ösztönözhessenek másokat is a hálaadásra és rácsodálkozhassanak arra, milyen aprónak tűnő dologért is mondhatunk köszönetet.

Ebből a célból mi is közzé teszünk néhány gondolatot. A láda teljes tartalma elolvasható az egyeki egyházközség oldalán: http://egyekiplebania.hu/mi-mindenert-halasak-az-egyekiek/

„Hála azért, hogy munkatársam férje jobban lett, akiért oly sokat imádkoztam. Hálát adok a csodás napfelkeltéért, a gyerekek szeretetéért, öleléseiért, apró ajándékaiért. Hálát adok, hogy volt kitartásom futni, érezhettem a napfény melegét az arcomon, és, hogy futás közben láttam7-8 őzikét. Hálát érzek, hogy akkor sem hagysz el Uram, ha hűtlen vagyok. Köszönöm, hogy számítanak rám a barátaim, hogy küzdhetek magammal… és ezáltal formálsz engem. Köszönöm, hogy Általad éled a természet, és vele együtt a lelkem is. Hálát adok a szeretet fájdalmáért, hogy ebben az időszakban is támaszom lehetsz az Eukarisztiában. Hála, hogy a múlt héten Magadhoz vezettél engem, és időben eljutottam a misére. Köszönöm a szentségimádási alkalmakat, amikor megoszthattam Veled bánatomat, fájdalmamat, aggodalmaimat. Hála azért, hogy nem vagyok beteg. Hála, hogy motiválhatom barátnőmet a mozgásra, és ezáltal többet tudok róla. Hála édesanyám szeretetéért és a közös imákért.”

„Teljes szívemből hálát adok Istennek! Mindenekelőtt a hitemért, amit szívembe helyezett! A Vele való állandó kapcsolattartás tud nyugalmat önteni szívembe, és teljes lelkemmel Rá tudom bízni szeretteimet, akiket Tőle kaptam! A mérhetetlen szeretetét minden pillanatban megtapasztalom!”

„Hálás vagyok, hogy mindig egy lépéssel előttem jársz, Uram! Kezedben tartod életem, és gondot viselsz rám, még akkor is, ha rossz gyermeked vagyok! Szereteted határtalan!”

„Hálás vagyok a Fatimai Szűzanyának, hogy közbenjárt a veszélyben lévő 7 hetes magzatomért. Ezt a hálát nem lehet kifejezni szavakkal, ez az érzés örökké bennem lesz!”

„Boldog vagyok, hogy ennyire sok embert ismerek, szerethetek!”

„Köszönöm Istennek, hogy nincs bennem harag, és nem vagyok irigy!”

„Hála a gyermekeinkért, akik a mennyországból tekintenek le ránk!”

„Minél jobban szeretem Jézust, annál jobban szeretem a családomat és az embereket.”

„Hálás vagyok a mai napért, hogy felébredtem, hogy a családdal közösen elmegyünk a vasárnapi misére, valamint azért, hogy azzal a férfivel tölthettem el a mai napot, akiért a szívem mindig is dobogott!”

„Igazából én olyan sok mindenért vagyok hálás, Uram, hogy ez a papír kevés lenne minden felsorolására. Elsősorban hálás vagyok az életemért, a szülemiért, hogy igent mondtak rám. A páromért, akivel 24 éve vagyok házas. A gyermekeimért, akivel megajándékoztál minket. Hálás vagyok azért, hogy egészségesek vagyunk, van mit ennünk, innunk.”

„Hálát adok, hogy ilyen jó családom van”

„Köszönet az értékes, szeretetteljes együtt töltött családi estékért, programokért, napokért, ünnepekért, percekért, pillanatokért.”

„Csodás hála a Billings-módszerért!”

„Hála, hogy a családommal minden este hálás szívvel, hálát adva, hálaimával hajtjuk álomra a fejünket!”

A Hála-láda továbbra is várja a köszönő sorokat, a csöndes elmélkedőket a nap folyamán, bármelyik időpontban.

Forrás:Szent József Plébánia, Egyek

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ajánló a tartalomból:

A szent három nap megünneplésével lépünk be Krisztus misztériumába – Palánki Ferenc egyházmegyénk főpásztora elmélkedéseivel vezet bennünket e három napon, megérkezve a húsvét misztériumának ünneplésére.

„Látta és hitt”– Sokan mondják, hiszem, ha látom, de ez mégsem von maga után hitet. Mária Magdolna, amikor meglátta az üres sírt, még nem hitt, csak magyarázatot keresett. Majd Péter és János is a sírhoz rohantak, ők is látták az üres sírt, de Péter sem hitt, egyedül János „látta és hitt” – Palánki Ferenc megyéspüspök gondolataival a hit megszületésének ösvényén terelget bennünket.

Jézus arról az életről tanúskodik és abban az életben részesít, amely felülmúlja a csupán emberi létezést, és legyőzi a halált. – Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök atya írása a kenyérről, mint létfontosságú táplálékról szól, amely lelki értelemben is közvetlen összefüggésben áll életünkkel és halálunkkal.

Fogadjuk be Isten országát! – Palánki Ferenc megyéspüspök ebben az évben ünnepli püspökké szentelésének 10. évfordulóját. A főpásztor szentmisében adott hálát az elmúlt évekért. Erről szóló tudósításunkat, valamint a főpásztor hitünket erősítő elmélkedéseit is olvashatjuk az Öröm-hír oldalain.

Főnix – A keresztény szimbólumok következő témája a vörös-arany tollú tűzmadár Krisztus önfeláldozásának és harmadnapi feltámadásának is a jelképe. Erről Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus írását olvashatjuk.

A nigériai keresztény lány népe megmentésén fáradozik – A Debreceni Egyetemen tanuló Elizabeth Ayoade Adeyemo – az üldözött keresztények megsegítéséért létrejött – Hungary Helps programnak köszönhetően Magyarországon tölthet el néhány évet félelem nélkül, amely idő alatt azon fáradozik, hogy kutatásával az éhező népén segítsen. A vele készült interjú életét, törekvéseit, Istenbe vetett mély hitét mutatja be.

Ferenc pápa visszatekint iraki útjára – „láttam a pusztulás nyílt sebeit, találkoztam az erőszakot, üldöztetést száműzetést túlélő tanúkkal és meghallgattam őket…” A romok között járó Szentatyát mélyen megérintette az üldözött keresztény nép vesztesége, szenvedése, hite. Többek között találkozott azzal az édesapával is, aki 2015-ben, menekülés közben veszítette el feleségét és két gyermekét. A Magyar Kurír oldalán megjelent írás a Keresztényüldözés a 21. században című rovatunkban is olvasható.

A szó emberei – Ebben az évben kettős jubileumot ünnepelnek a Debrecenben szolgáló domonkos szerzetesek. Szent Domonkos halálának és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulóján külön-külön bemutatjuk a városban élő öt szerzetest, megismerhetjük életüket, hivatásuk útját.

Ünnepi szentmisével kezdődött hazánkban az Amoris Laetitia– Családév. Az erről szóló írás után Nagy Csaba atya, egyházmegyénk családreferense gondolatait is olvashatjuk A családpasztoráció perspektívái egy poszt-család utáni világban címmel.

Kedves Olvasó!

A lap címoldalán is olvasható Robert Sarah bíboros gondolatával kívánunk Önnek és kedves Családjának Istentől áldott, örömteli húsvéti ünnepeket!

„Az emberiség számára nagy lecke Krisztus csöndes összeszedettsége. A jászoltól a keresztig a csönd állandóan jelen van, mert a csönd kérdése a szeretet kérdése.” (Robert Sarah bíboros)

Az Öröm-hír újság megtalálható egyházmegyénk templomaiban.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Szerkesztőség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

4024 Debrecen, Varga u. 4.
30/240-1482
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Web: www.dnyem.hu
https://www.facebook.com/dnyem/

Tartós élelmiszerrel tartós szeretet is érkezett a rászorulókhoz a Katolikus Karitász által meghirdetett nagyböjti élelmiszergyűjtés során, amelyhez az Egyházmegyei Karitász, egyházközségeink, intézményeink is csatlakoztak.

Az egyházmegye nevében ezúton is hálásan köszönjük minden jó szándékú adakozó felajánlását, amelynek köszönhetően több száz rászoruló embertársunk és családok szívében ébredt fel az adakozó iránti szeretet, a hála érzése, megtapasztalva Isten gondoskodó jóságát. A találkozásokban jelenlévő bensőséges pillanatokról, meghatódásról szól a nyíregyházi Szent Imre Karitász Csoport beszámolója.

Hetek óta várták a jósavárosi hívek, hogy megérkezzen plébániatemplomukba az első Tiffany-üvegre festett szentjük, Árpád-házi Szent Erzsébet. A várakozás hetei egybeestek a Szent Imre Karitász Csoport nagyböjti gyűjtésével is, amellyel a központi Karitásszal egyeztetve a Jósavároshoz tartozó hatvan családot és idős személyt kívánták támogatni húsvét előtt.

Ahogy a Szent Erzsébetet ábrázoló gyönyörű alkotás készült, úgy gyűlt és gyarapodott a hívek által hozott tartós élelmiszer adományok mennyisége is. Estéről-estére, hétről-hétre a kápolna újságos asztala alatt hagyott kis csomagok tartalma lassan ellepte a plébániai iroda szekrényeit, mosdóját, a szekrények tetejét. Megérkeztek a Szent Imre Katolikus Gimnázium és Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola még éppen tantermi oktatásban lévő tanulói által hozott csomagok, majd Bákonyi János atya jóvoltából a fényeslitkei, komorói és záhonyi hívek adományai is.

Szent Erzsébet március 26-án, pénteken délután foglalta el helyét templomunkban, és bizony nem sok időt hagyott nekünk arra, hogy egy kicsit megpihenve gyönyörködjünk benne, mert dobozokba kellett rendezni az adományokat, hogy szombaton a reggeli és délelőtti órákban a karitász csoport munkatársai valóban elvihessék őket a megadott címekre. A saját hatvan címünkön kívül még egy közeli kis településre is tudtunk vinni nagyobb mennyiségű tartós élelmiszert, ahol nagyon hálásak voltak érte az ott lakók.

A munkatársak megilletődve számoltak be arról, hogy mennyire zavarban érezték magukat a meglepetéstől, meghatottságtól könnyes szemek láttán és a köszönő szavak hallatán: hiszen ők tapasztalják első kézből a csomagok átvevőinek háláját, örömét, elérzékenyülését. Pedig mindezen hála nektek szól, akik szeretettel szántátok oda az adományokat, és ezzel reményt, vigaszt adtatok sokaknak, az ünnepet egy kicsit ünnepibbé téve.

Szeretettel osztjuk meg az olvasókkal a munkatársak gondolatait, és a csomagok átvevőinek köszönetét és jókívánságait.

„Nyugdíj előtt álló, közmunkásként foglalkoztatott férfi vagyok. Már néhány hete a betegségem miatt kb. 35.000 Ft táppénz a keresetem. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz az ünnepem? Lesz-e miből némi élelmiszert vásárolni? Aztán mit ad a Jó Isten? Mintha meghallgatta volna imámat, kérésemet. A kedves hívek adományaiból részesülhettem, mely megváltoztatta pesszimista hangulatomat. Nem tudom eléggé hálámat és köszönetemet elmondani. Egyszerűen, köszönöm, köszönöm, köszönöm.”

Egyik adományt kiszállító testvérünk mondta el, milyen fogadtatásban volt része, amikor megérkezett Ilonka néni házához és becsengetett. „Nehézkesen, bicegve jött ki hozzám, mert néhány éve csípőtörése volt. Ilonka néni, csomagot hoztam magának, szólítottam meg, majd riadtan csak ennyit tudott mondani: – Én nem rendeltem senkitől semmit… – Nyugodjon meg – mondtam, én másfajta csomagot hoztam. Sok-sok kedves, önzetlen adományozó csomagjaiból hoztam Ilonka néninek is. – Hosszú ideig, szinte megszólalni sem tudott. Majd láttam, hogy könny csordult ki a szemei sarkából. – Kinek köszönjem meg? – kérdezte. – A Gondviselőnek, kedves Ilonka néni. – Talán el sem tudta képzelni, hogy ilyen segítő szándékú emberek is vannak ebben a mai világban. Elolvastam neki a kis levelet, amit minden csomaghoz adtunk. Ismét könnybe lábadt szemekkel, remegő hangon köszönte meg mindenki jószívű adakozását. – Én csak imával tudok segíteni, hálát mondani – mondta, majd mindenkinek jó egészséget és áldott húsvétot kívánva köszöntünk el egymástól.”

„Az édesapa, István jött ki hozzám. Felnyitottam a csomagtartómat és mutattam, hogy mit hoztam nekik. Ekkorra már a fél utca apraja-nagyja körbe vett bennünket. Azt hitték, árulok valamit. István kiszedte a kocsiból az adományokat. Majd a legnagyobb meglepetésemre, egy reklámszatyorba berakott némi élelmiszert. Aztán több mint a felét átnyújtotta a körülöttünk állóknak, mondván: én is váratlanul kaptam, nektek is jut belőle. Ilyen csillogó szempárokkal már rég nem találkoztam. Mindenkinek volt kedves köszönő szava. Volt, aki ezt mondta: – Ezek valóban segítő szándékú, keresztény emberek. Még az utca végén is láttam, hogy szinte kézzel-lábbal integettek utánam. Az ő nevükben én is köszönöm mindenki nagylelkű, bőkezű adakozását. Isten fizesse meg mindenkinek. Legyen békés boldog ünnepetek családjaitok körében.”

„Erzsike vagyok. Nagyon jólesett, hogy rám is gondoltak, és kaptam a hívek adományaiból. Így már nem is lesz olyan nehéz az ünnepre valamit készíteni. Köszönöm mindenkinek, és imádkozni fogok értetek és családjaitokért. Szép ünnepet kívánok mindenki számára.”

„A plébániai irodába is bejött egy fiatalember, egy csomag tésztát és paradicsomszószt hozott. Ezt mondta: – A tesóm és én már harmadjára kaptunk csomagot, most mi is szeretnénk adni, még ha csak keveset is tudunk.”

„75 éves vagyok, de mondhatom, még soha ilyen kellemes, meglepő ajándékot sehonnan, senkitől nem kaptam. Hálás köszönetemet fejezem ki minden adományozónak, szervezőnek. Áldott, békés húsvéti ünnepet kívánok mindenki számára.”

„Nagyon jó érzés ajándékot kapni. Nagyon köszönöm. Sok szeretetet küldök az ajándékozónak.”

„Elmondani nem lehet, milyen öröm ilyen ajándékot kapni, hogy nem is remélte az ember, nem is számított rá.”

„Hát én ezt el sem hiszem, nagyon hálásak vagyunk minden segítőkész embernek! Szívesen adnánk mi is, olyan jó érzés lenne, de egyelőre még segítségre szorulunk. Imáinkkal megháláljuk mindenkinek.”

„Nagyon szépen köszönjük, számunkra ez az Úr ajándéka. Isten áldjon meg minden jószándékú embert.”

„Nagyon szépen köszönjük, nagy segítség ez a családunknak így az ünnep előtt.”

Karitász Csoportunk köszöni a nyíregyházi Pazonyi úti Lidl üzletvezetőjének és munkatársainak jóindulatát és türelmét, hogy ebben a nehéz időben is segítik munkánkat a zöldséges dobozokkal. Nagyon praktikus ezekben vinnünk az adományokat, hálásak vagyunk az üzletben dolgozók segítőkészségéért. Ismét köszönjük az adományokat a fényeslitkei, komorói és záhonyi híveknek, a Szent Imre diákjainak és szüleiknek, és természetesen a Szent Imre Plébánia híveinek.

Maradjon meg bennünk továbbra is az Árpád-házi Szent Erzsébettől látott indíttatás. Áldott nagyhetet és húsvéti ünnepet kívánunk mindenkinek szeretettel:

Nagy Csaba atya és a Szent Imre Karitász Csoport tagjai és önkéntesei

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Az embernek nincs bátorsága hordozni a keresztet; ez nagy hiba, mert akármit is teszünk, a kereszt fogva tart minket, nem tudunk előle menekülni.” (Vianney Szent János) Ne is meneküljünk, öleljük magunkhoz! És imádkozzunk, imádkozzunk, imádkozzunk!    

Nagyhéten, Jézus Krisztus szenvedésének, megváltásunk nagy eseményeinek a szent hetében szólítalak meg Benneteket ismét. Azon a héten, amikor a keresztre és a sírra tekintünk. De vajon a lényegre tekintünk? – szólítja meg Laczkó Zsolt atya görögkatolikus kórházlelkész a paptestvéreit, barátait és minden hívő embert a nagyhétre szóló levelében.

Főtisztelendő Atyák, Kedves Testvérek!

Ezt a szót – lényeg – most nem bölcseleti értelemben veszem. Mindnyájan emlékszünk a definícióra: „ami a dolgot azzá teszi, ami.” Most nem erre gondolok, nem elvont képzelgésre, hanem szimbolikusabban lássunk és személyesebben. Talán valahogy úgy, ahogy a költőnő fogalmaz, meg a szentek:

„A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő,  ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.” (Fésűs Éva: A lényeg)

A keresztre tekintünk, Krisztus keresztjére, meg a magunk kis keresztjeire. De az anamnézis vagy conmemoratio nem elég. A visszanézés, a múlt, a kereszt, a sír csak eszköz, önmagában nem üdvözít. A lényeg az élő Istennel való élő kapcsolat, a feltámadt Krisztus követése, a bennünk élő Istenre figyelés.

„Akkor is jót teszünk, ha a keresztre feszített Urunkat egyszerűen csak szemléljük és szeretetünkről, teljes odaadottságunkról biztosítjuk; történjék ez akármilyen száraz, nyers és érzelemmentes módon.” (Szalézi Szent Ferenc)

„Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat a számomra. Oly nagy vigasztalások árasztottak el, hogy bennük láttam életem legnagyobb kegyelmeit. A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismerhettem volna. Eddig úgy szenvedtem, hogy nem szerettem a szenvedést, mostantól fogva igazi szeretetet éreztem iránta.” (Kis Szent Teréz)

„Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.” (Vianney Szent János)

„Az Úr néha megérezteti veled a kereszt súlyát. Ez a teher elviselhetetlennek tűnik, de viszed, mert az Úr szeretetében és irgalmasságában kezét nyújtja és erőt ad neked.” (Pió atya)

Nemcsak a lemondás jár áldozatokkal, de sokszor az is, ha nem mondunk le semmiről. A céllal együtt jár az erő. Csak az fogja meglátni, hogy képes elérni a célját, aki kitűzte azt és már afelé is halad. S közben a saját határait, korlátait is átlépi. Nem az számít, ami velünk történik, hanem az, ami bennünk.

Eddig mindig leírtam, mi történt velem. Most is túl vagyok egy újabb műtéten. Pontosabban egyszerre két beavatkozás is volt. Operálni kellett a homloküregemet, kaptam egy szilikoncsövet, ami az orrjáratomon keresztül kivezeti a váladékot. Ez úgy félévig bent marad. Meg a régi sipoly is kiújult a szemem helyén, azt is feltárták és kitisztították. De mindez a külső. A lényeg az, ami belül történik. És az a helyzet, hogy ezt nem tudom leírni, mert nem lehet, mert nincsenek rá szavak. Napról-napra megélem az Isten kegyelmét és ez a kegyelem szinte megszégyenít. Nem vagyok méltó rá. Alakít, átformál.  Szerelmes lettem az Úristenbe.

Amikor az ember megtapasztalja Isten irgalmas szeretetét, nem tud másként élni, mint folyamatos megtérésben. Azért használom, használtam eddig is a sok idézetet, mert a szentek a szívemből szólnak. Ők jobban elmondják, amit én is érzek. Ha az én elégtelen szavaimnak nem is, mert én semmi vagyok, de higgyetek a bölcs üdvözülteknek, akiket megidézek. Egyet tudok: imádkozni kell, keresni az Istent és akkor olyan csodák történnek a lelkünkben, ami hallatlan örömet és békét ajándékoz nekünk.

„Át kell ültetnetek a gyakorlatba az imádságot, mert a kölcsönös szeretet az imából ered. Nehéz akkor imádkozni, ha nem tudjuk, hogyan is kell. De segíteni kell magunkon. Az első lépés a csend. Az imádságos lelkek nagy csendben élnek. Ez hatalmas áldozatokkal jár, de ha igazán imádkozni szeretnénk, most rögtön készen kell állnunk erre. Ha nem tesszük meg határozottan ezt az első lépést, nem juthatunk el az utolsóig. Gondoljatok Isten állhatatosságára!... Tökéletesítsük imáinkat és elmélkedéseinket! Szabadítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni. Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.” (Teréz anya)

„Három akadálya van az imádságnak: a félelem, az elbizakodottság és a lanyhaság. A félelem elfeledteti Isten jóságát; az elbizakodottság bűneinket és a szokatlan dolgok után törekszik; a lanyhaság pedig megakadályozza, hogy az imádság eleven érzésből fakadjon… Az imádság kieszközli az erőt a böjtöléshez, a böjtölés pedig méltóvá tesz az imádság kegyelmeire. A böjt erősíti az imádságot, az imádság megszenteli a böjtöt és bemutatja az Úrnak… Böjtöljön a szem úgy, hogy tartózkodik a kíváncsi nézelődéstől. Böjtöljön a fül úgy, hogy nem hallgat oda fecsegésekre, pletykákra. Böjtöljön a nyelv úgy, hogy nem rágalmaz, nem morog és távol tartja magát a haszontalan, üres szavaktól. Böjtöljön a kéz úgy, hogy a hiábavaló dolgokat elhagyja. De leginkább a lélek böjtöljön úgy, hogy kerüli a bűnt és lemond saját akaratáról.” (Szent Bernát)

„Amikor átadjuk magunkat a szenvedélyeinknek, töviskoszorút fonunk a szívünk köré… A bűn a jó Isten hóhéra és a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük! Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.” (Vianney Szent János)

A rossztól akar megszabadítani minket az Úr most is és felkínálja az Ő kegyelmét ezen az ünnepen is! Mi kell még Nekünk, hány pandémia, hogy jobbak legyünk?

Végezetül egy régi virágvasárnapi anekdotát idéznék: „Két szamár sétált Jeruzsálemben, amikor az egyik megszólalt: Tegnap Jézust vittem a hátamon és az emberek énekeltek és kiáltoztak és elém dobálták ruháikat, hogy azokon járjak, ma meg rám se hederítenek. Mire megszólal a másik: Ez már így van barátom… Jézus nélkül semmik vagyunk.”

Áldott Nagyhetet, lélekemelő szertartásokat és Szent Feltámadást, a lélek újjászületését, igazi megtérést kívánok kedves Mindnyájatoknak!

Krisztusi alázattal, kereszthordozó szolgatársatok: Laczkó Zsolt atya

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Eltelt egy év, és még mindig a koronavírus járvánnyal küzd a világ. Az addig megszokott egyházi szertartások átalakultak, átszervezésre kerültek. De a járvány nem akadályozta meg Pócspetri hívő közösségét abban, hogy méltó módon ünnepelje a virágvasárnapot, Krisztus bevonulásának ünnepét Jeruzsálembe.

A templom melletti kertben szorgos férfiak keze munkája nyomán felállított sátorban, a védőintézkedések betartása mellett március 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor mutatott be szentmisét Szenes István atya.

Pócspetriben már hagyomány, hogy felnőtt férfiak és nők éneklik el Krisztus szenvedéstörténetét és kereszthalálát. Pásztor Károly prelátus atya kezdeményezése 1990 óta immár 31 éve hittel és alázattal tesznek eleget ennek a hagyománynak. Akkor még gyerek voltam, de emlékszem, ahogy édesapám is meghívást kapott a Passió éneklésére, amit örömmel fogadott el.

Az elmúlt 30 évben sok minden történt. Családunk is gyarapodott, megszületett Patrik fiam, aki szintén vallásos nevelést kapott. Ahogy növekedett, gyermekként és később felnőttként is bekapcsolódott szolgálatával a Passió éneklésébe, egyházi hagyományainkba, a liturgikus szertartásokba. Mindig büszkén hallgatta nagypapája, a település polgármestere, az éneklésben részt vevő pedagógusok, valamint a településen élő hívő keresztény emberek szolgálattételét.

De ez az év más, mint a többi. Nemcsak a koronavírus járvány miatt, az átalakult szokások miatt. Ebben az évben már édesapám is más érzésekkel énekli Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. 2020. december 1-jén gyermekem, Patrik, szüleim egyetlen unokája az égi mennyországba költözött. Fájdalomban, de Isten akaratában megnyugodva hisszük, hogy Patrik az örök otthonába érkezett, és onnan erősít bennünket a mi szenvedéstörténetünkben.

A 2020. október 10-én  Assisiben boldoggá avatott 15 éves korában leukémiában elhunyt Carlo Acutis így fogalmazott: „Célunknak végtelennek kell lennie, nem pedig végesnek. A végtelen a mi hazánk. A menny örökké vár ránk.”

Erre készít bennünket Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe is.

Holp Andrea sajtómunkatárs – Pócspetri

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Egyházmegyei rendelkezéseknek megfelelően a járványügyi helyzet miatt bizonytalan ideig szünetelnek a templomokban nyilvánosan bemutatott szentmisék. Ugyanakkor a húsvétra való lelki készülethez teremtenek lehetőséget a Magyarok Nagyasszonya-főplébánia udvarán virágvasárnap és a nagyhéten bemutatott, a biztonsági előírásokat szem előtt tartó nyilvános, tábori szentmisék, még akkor is, ha „az idei nagyheti vándorút Jézussal nem a megszokott és a normális. Rajtunk múlik, hogy jelen helyzetünk és ez a körülmény kizökkent-e minket a megszokott komfortzónánkból, és hogy ez a rendkívüliség eltávolít-e minket a Jóistentől vagy éppen közelebb visz minket hozzá” – hallhattuk Csordás Gábor plébános atya gondolatait virágvasárnap a plébániaudvaron felállított tábori oltárnál bemutatott ünnepi szentmisében.

Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve barkaszenteléssel kezdődött a virágvasárnapi szentmise, majd a Passió, Krisztus szenvedéstörténetének felolvasásával folytatódott. Gábor atya homíliájában a régi virágvasárnapokra emlékezve elmondta, hogy milyen jó lenne most is ünnepélyes szertartásokat tartani a fűtött templomokban, ülve hallgatni a Passiót, miközben a hívek többsége csak online tud követni minket. Milyen jó lenne a megszokott módon végezni a dolgainkat végezni húsvét kapcsán, de csak nem sikerül úgy, ahogyan szeretnénk. Ez a helyzet sok mindent megmozdíthat bennünk és ez a belső lelki mozgás nagyon jó eszköz lehet a Jóisten kezében arra, hogy egy kicsit mélyebbre tekintsünk magunkban.

Ha megfigyeljük nagyheti szertartásainkat, az evangéliumokat és a Passiót vagy Jézus feltámadásának evangéliumát – folytatta Gábor atya -, csupa mozgás van bennük: mindenki jön-megy, szalad, Jézus viszi a keresztjét, majd a feltámadása után megy a tanítványok elé. Isten meg akar bennünket mozdítani és meg akar bennünket mozgatni. Engedjük neki! Engedjük, hogy ez a mozgás valóban közelebb vigyen bennünket hozzá. Természetesen ez együtt jár mindenféle kényelmetlenséggel, akár szenvedéssel, küzdelmekkel, hiszen tudjuk, hogy hitéletünkben is vannak küzdelmek, tudjuk hogy nem mindig csak a jó érzésekkel szembesülünk, nem csak arról szól a keresztény életünk, hogy jól, kényelmesen és kellemesen érezzük magunkat. Vállalnunk kell a kényelmetlenségeket és a kellemetlenségeket, vállaljuk a bűneinkkel való szembenézést, ami az egyik legnehezebb dolog, amit a lelki életünkben tennünk kell, amikor ki kell mondanom magam előtt és az Úristen előtt, hogy bűnös vagyok, hogy vállalom azt, hogy áldozatot hozok, mert ezt tanulom Jézustól az ő szenvedéséből. Vállalom azt, hogy megpróbálom őt követni a másikért való kereszthordozásban, mert tudom, hogy ez visz előre bennünket és nem az önzés és a saját magam kényelemszeretete.

Tanuljunk a szenvedő Jézustól, bátran álljunk elé és mellé, és bátran mondjuk ki, hogy bárhova vezet minket bármilyen kényelmetlenségen és kellemetlenségen át, sőt bármilyen szenvedésre hív meg bennünket, mi azt bátran vállaljuk vele, mert éppen az ő szenvedéséből látjuk, hogy van értelme, sőt célja ezeknek a küzdelmeknek. Az Isten kezében még a legnagyobb szenvedéseink is üdvösséggé formálódhatnak – zárta ünnepi elmélkedését Csordás Gábor atya.

A virágvasárnapi szentmise AZ egyházközségünk YouTube megtekinthető.

Fotó: Trifonov Éva

Forrás: Magyarok Nagyasszonya-főplébánia/Papp Erika

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnap, Dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapján Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen a járványügyi rendelkezések értelmében hívek nem vettek részt.

A Katolikus Egyház hagyománya szerint nagyhét kezdetén az ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik, és a hívek barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az asszisztenciát, arra emlékezve, ahogy egykor Jézust ünnepelte a jeruzsálemi tömeg. Idén, mint ahogyan már az elmúlt évben is a hívek nélküli szentmisén a főpásztor a szentélyben végezte a barkaszentelés szertartását.

A Passió előadása sem a megszokott módon történt. Ezúttal nem a Szent László Kórus énekelte, hanem Jézus szerepében Palánki Ferenc főpásztor, a többi szerepben pedig a jelen lévő akolitusok – Gere Béla, Taizs Dénes és Kucser Krisztián – olvasták fel Jézus Krisztus szenvedéstörténetét Szent Márk evangélista szerint (Mk 14,1–15,47).

Az idén sem tudunk szabadon ünnepelni, nem adhatjuk elő hagyományos formában a Passiót, amely a szereplőknek valóságos lelkigyakorlatot jelent, hiszen belehelyezkedhetnek a történetbe, mint ahogyan mi is megtehetjük ezt. A mostani időszakban mi vajon kihez hasonlítunk? – tette fel a kérdést a főpásztor a Passió utáni elmélkedésében. Jézus szeretetét, az engedelmességét ünnepeljük, tanulhatunk tőle, hiszen élete árán is teljesítette a mennyei Atya akaratát. Elmondhatjuk, hogy leginkább hozzá szeretnénk hasonlítani ebben a történetben. De természetes, hogy emberi mivoltunkban félünk a szenvedéstől, a haláltól. Jézus is félt, vérrel verítékezett, de ez nem akadályozta meg Őt abban, hogy élete árán is vállalja a szenvedést, nem miattunk, hanem értünk.

„...kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez…. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2, 7-8). Jézus ezzel bizonyította leginkább az Atyához való ragaszkodását és az emberek iránti szeretetét. Ezért "Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,9-10).

Jézus keresztáldozatával megmutatta a szeretetét, és arra tanított bennünket, hogy nincs áldozat nélküli szeretet, és csak ennek a szeretetnek az útján járva érhetjük el az örök életet. A szeretet fája, a kereszt nemcsak kivégző eszköz, hanem Isten szeretetének a jele – fogalmazott Ferenc püspök, majd párhuzamot vonva a keresztfa és az ősbűn története fájának gyümölcsével azt hangsúlyozta, míg ez utóbbi halált, Jézus Krisztus keresztfája pedig életet teremt számunkra.

Tavasz van. A főpásztor az ebben az évben 80. születésnapját ünneplő Balás Béla kaposvári püspök atyával készült interjúra utalt. Ebben felidézték a fiatalokkal való találkozásakor elhangzott gondolatát, amelyben azt kérte tőlük, hogy „Ne rontsák el a tavaszt”.

Ferenc püspök ezt megerősítve elmondta, a tavasz az életünk kiteljesedése, elindulása, hogy gyümölcstermő legyen. Az egész emberi életünk egy tavasz, ami meg kell hogy teremje  az örökéletünk, üdvösségünk gyümölcsét.

Ne rontsuk el a tavaszt, figyeljünk oda Jézus szenvedéstörténetére, tanuljuk meg belőle, hogyan kell szeretni és kérjük, segítsen bennünket megváltó kegyelmével, hogy mindannyiunk élete – a nehéz körülményekben is – szeretetből vállalt áldozatot, az örök életet teremje meg – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ezen a napon, Virágvasárnap, nagyhétfőn és nagykedden, március 28-29-30-án, 18 órától kezdődik dr. Martos Levente Balázs, a budapesti Központi Szeminárium rektorának, a Pápai Biblikus Bizottság tagjának online nagyböjti elmélkedéssorozata, amely az egyházmegyénk You Tube csatornáján is követhető. 

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a Nagyhét kezdete. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnap, március 28-án továbbra sem lesz nyilvános liturgia.

Palánki Ferenc megyéspüspök – összhangban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezéseivel, és figyelembe véve a járvány súlyosbodását – 2021. március 15-től hozott járványügyi rendelkezésének értelmében egyházmegyénk templomaiban visszavonásig szünetelnek a nyilvános liturgiák.

Virágvasárnap, március 28-án a főpásztor 11. 30-tól mutat be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet élőben közvetít a DebrecenTelevízió, a dehir.hu, valamint a közvetítést megosztva az egyházmegye Yuo Tube, illetve facebook csatornája.

Virágvasárnap jelentése a latin Dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik, ami az ünnepi körmenetet és a dicsőséges bevonulást vételezi elő. Ezen vasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek, ahogy azt már a 4. századtól lejegyezték, és a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedtek el világszerte. A Katolikus Egyházban a hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az asszisztenciát. Az ünnepi körmenet arról való megemlékezés, ahogy egykor Jézust ünnepelte a jeruzsálemi tömeg. A szamárháton bevonuló Jézust meglátva leterítették ruháikat, ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltozták: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!« (Mk 11,9-10). 2000 évvel ezelőtt a jeruzsálemi nép Dávid fiaként üdvözölte Krisztust, Messiásként, aki szabadulást hoz népükre és megszabadítja őket a rómaiak elnyomása alól. Krisztus küldetése azonban egészen más volt, nem az elnyomó uralomtól szabadította meg a népét és azáltal az egész emberiséget, hanem a bűn rabságából. Ebben áll a megváltói tett, ez húsvét értelme.

A virágvasárnapi leegyszerűsített, ünnepélyességétől megfosztott liturgikus keret tükrözi az ünnepnek a liturgiánkban meghonosodott másik elnevezését, azt, hogy ez az Úr szenvedésének vasárnapja. A szentmise olvasmányai már Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk. Az olvasmány, Izajás próféta könyvéből a megjövendölt Messiásról szól (Iz 50,4–7), a szentlecke Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből Krisztus kenózisát (önkiüresítését), az Atyának való engedelmességet és kereszthalálát mondja el. Az evangéliumi szakasz pedig Jézus passióját, kínszenvedését tárja elénk Szent Márk evangélista szerint (Mk 14,1–15,47).

A Virágvasárnappal kezdődő Nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak a kezdete, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva számunkra a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja. A mostani Virágvasárnap egy sajátos lehetőséget ad a számunkra, hogy az Úr szenvedésének megünneplése különös módon erősítsen meg bennünket a világjárvány idején.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Ebből az alkalomból a  Hajdú-Bihari Napló munkatársa, Szakál Adrienn készített interjút a főpásztorral, aki többek között a világ sarkalatos problémáiról és megoldási lehetőségekről beszélt, valamint arról is, hogy miért fontos minden reggel az önzetlen jóság mellett döntenünk.

Arra a kérdésre, hogy milyen jelentőséggel bír egy világi kitüntetés egy olyan ember számára, akinek az élete, hivatása évtizedek óta a szakralitás jegyében telik, a megyéspüspök atya azt válaszolta: Nem e világi elismerésért vállaltam a papságot, így nem törekszem arra, hogy kitüntetéseket kapjak. Mégis van ebben egy olyan visszajelzés a világ, az emberi közösség, a nemzetünk felől, hogy amit végzek, nem hiábavaló.

Soha nincs olyan, hogy minden nagyon jól megy, vannak nehéz pillanatok, helyzetek, melyekben egy ilyen elismerés új lendületet adhat. Emberek vagyunk, jól esik a jó szó. Igyekszem én is dicsérni a munkatársaimat, mert, ahogy Böjte Csaba testvér mondta: jóvá nem lehet szidni senkit, csak jóvá dicsérni, jóvá szeretni.

Szakál Adrienn a beszélgetés során a csesztvei születésű főpásztor gyermekkorára is utalt. A kérdés arra irányult, hogyan látta akkor gyermekként, és miként most, az egyházmegye püspökeként a világ sarkalatos problémáit.

Kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódással ugyan, de a világ komoly gondjai nem nagyon változnak. A fő probléma most is az önzés, a közönyösség, sokan nem figyelnek egymásra, inkább az ego számít. Ezzel az ember tulajdonképpen bezárkózik. Az változik csak az idő múlásával, hogy ideológiailag hogyan motiválják vagy kényszerítik az embereket. Amikor gyermekkorom vége felé már kezdett kinyílni az értelmem, akkor döbbentem rá, hogy istenellenes, és éppen ezért emberellenes diktatúra van. Most azonban nem ideológiai vitákat folytatnak, hogy Isten van-e vagy nincs, hanem az önzésre irányítják a figyelmet: élvezd az életet, ragadd meg a napot, élj a mának, ne törődj a többiekkel, az rökkévalóval végképp ne; valósítsd meg önmagad. Ennek gyakran az a következménye, hogy nem gondolunk másra, a környezetünkre, nem vigyázunk a teremtett világra. Amikor például néha hazajutok a nógrádi dombok, völgyek, lankák által övezett szülőfalumba, szomorúan látom az út mentén hagyott szemeteszsákokat.

A világ leglényegesebb problémái tehát most is az önzésben keresendők.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható: https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-ember-arra-van-teremtve-hogy-szeressen-5119246/

Fotó: Matey István

Forrás: haon.hu

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Közel 100 tonna élelmiszer gyűlt össze a Tartós szeretet adománygyűjtő akció során, amelyből több mint 12 ezer csomagot állítottak össze a Karitász önkéntesei országszerte. A csomagok átadása már zajlik a karitászcsoportoknál.

Március 7. és 14. között rendezték meg hazánk templomaiban a nagyböjti élelmiszergyűjtést. A gyűjtés hetében a templomok mellett a Karitász 16 egyházmegyei központjában, és több gyűjtőponton is fogadták a felajánlásokat. A munkát megnehezítette a járványhelyzet: több egyházmegyében nem megengedett a szentmisét személyes jelenléttel tartani.

A beérkezett adományokból a karitászcsoportok készítettek ajándékcsomagokat, amelyeket még húsvét előtt eljuttatnak a látóköreikben lévő rászoruló családok, idősek, hátrányos helyzetűek, egyedülállók számára. Az idei nagyböjti akció során a 96. 000 kg élelmiszerből országosan több mint 12 ezer család részesül még az ünnep előtt.

Az átlagosan 8 kg-os csomagok tartalma: liszt, olaj, rizs, cukor, tészta, konzervek, tea, készétel konzervek és édesség. Az ajándékcsomagokat több helyen kiegészítették húsvéti apróságokkal is a gyermekek számára, valamint húsvéti ajándék kártyákat is készítettek mellé az önkéntesek.

Az akció azonban a vírushelyzetre való tekintettel tovább folytatódik. Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója elmondta: „Sokan jelezték, hogy adományaikat személyesen nem tudták leadni, ezért online módon folytatjuk húsvét végéig a gyűjtést. A 1356-os adományvonal hívásával hívásonként 500 Ft-tal tudnak hozzájárulni a segítségnyújtásunkhoz. Szeretnénk még több rászoruló, hozzánk forduló embertársunkat támogatni, akik számára a mostani napok munkahelyük elvesztése, családjaikban történt megbetegedések miatt különösen nehezek.”

Hálásan köszönjük minden adományozó nagylelkű segítségét, akiknek köszönhetően évről-évre több ezer családnak segíthetünk ünneppé tenni a húsvétot!

Besze Erika/Katolikus Karitász

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye