Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Nagycsütörtökön ünnepélyesen kezdődik a szertartás, szólnak a harangok, majd lassan mi is belecsendesedünk az Olajfák hegyi eseménybe, hogy erőt gyűjtsünk a holnaphoz, a keresztúthoz, hogy ami velünk is történik a kereszten, bennünket is átvezessen a feltámadáshoz." - Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a debreceni Szent Anna székesegyházban a Nagycsütörtök esti szertartás homíliájában többek között az Olajfák hegye állomásának jelentőségéről elmélkedett.
A nagycsütörtöki események középpontja az Oltáriszentség alapítása, amikor Jézus kezébe veszi a kenyeret, a bort és ezekbe a jelekbe belerejti az életét, halálát és feltámadását – kezdte az elmélkedését Bosák Nándor püspök atya.
Az utolsó vacsorának több mozzanata is van. Amikor készülődnek a vacsorához „Jézus a búcsúsbeszédében" mintegy összefoglalja a tanításának a lényegét, kitárja az apostolok előtt az ő lelkét ezután megmossa a lábukat. A szentmise sajátos szertartása a lábmosás. A főcelebráns úgy mossa meg tizenkét hívő lábát, ahogyan Jézus tette egykor az apostolokkal az utolsó vacsorán, amikor szeretetének végső jelét adta: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.
Az evangéliumokban van egy érdekes mondat. Amikor mindent befejeztek az utolsó vacsora termében, elénekelték a hálaadó zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére. Jézus ott imádkozott, a lelkében gyötrődött és szenvedett, vérrel verejtékezett. A szertartásban erre úgy emlékezik az Egyház, hogy a szertartás végén elcsöndesedik minden és együtt virrasztunk az Olajfák hegyén, szenvedünk Krisztussal.
Mi történt ott pontosan?
Az Úr Jézus földi életünknek minden szituációját, állomását végigjárta, született, nevelkedett, tanított, szenvedett és meghalt a kereszten. Az emberi életnek minden szituációját magára vette, hogy abból az embert felemelje, és eljuttassa a föltámadáshoz.
Érdemes azon is elgondolkodni – folytatta a főpásztor, hogy miért ment Jézus az Olajfák hegyére, mi történt ott. - János evangéliuma utal arra a mozzanatra, hogy a Jeruzsálembe való bevonulás utáni az egyik napon vallásos görögök jöttek az apostolokhoz - Fülöp apostolhoz - mert látni szerették volna Jézust. Jézus ekkor titokzatos szavakat mond:
„Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. 28Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem." (Jn 12, 23-29)
Az utolsó vacsora ajándéka és a kereszt között ott van az az Olajfák hegye állomása, ahol megrendül Jézus lelke. A lelkében lezajlik valami. Gyötrődik. „Mit is mondjak?" Mit is mondhat az embereknek Jézus, amikor tőlük azt a segítséget sem kapja meg, hogy vele virrasszanak.
Akkor már csak a Mennyei Atyával beszél. Ennek a dinamizmusa: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" (Mt 26, 39) ..., mert ami rá várt meghaladja az Ó erejét. Mekkora belső vihart, megrázkódtatást jelentett Jézus számára ez a szenvedés. Csak arra utaló jeleket olvashatunk a Szentírásból, hogy mi zajlik le a lelkében. Ekkor az evangélista megjegyzi, hogy angyal jött, aki megerősítette és megvigasztalta Őt.
„Mit is mondjunk" ilyen helyzetben, amikor személyes életünkben is újra és újra találkozunk nehéz helyzetekkel, amikor aggódunk a betegségünk miatt, elveszítjük családtagjainkat... – vonatkoztatta Jézus szenvedését személyes életünkre a fő, pásztor. - Mennyi olyan szituáció van az életünkben, amikor már nincs emberi segítség, már tehetetlenek vagyunk, magunkra maradunk. Jézus azért vitt el bennünket az Olajfák hegyére, hogy ilyen helyzetekben tekintsünk Reá és akkor Őbenne, Ővele ki tudjuk mondani, hogy „Uram, ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd."
Nagycsütörtökön ünnepélyesen kezdődik a szertartás, szólnak a harangok, és lassan belecsendesedünk az Olajfák hegyi eseménybe, hogy erőt gyűjtsünk a holnaphoz, a keresztúthoz, és ami a kereszten velünk is történik, az vezet át a feltámadáshoz.