Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2013. szeptember 24 - október 15-ig vettünk részt a Grundtvig-projekt „Tanuljunk egymástól" programban Bíró Györgyné és Nagy Lászlóné Pusztadobosi lakosok, a helyi római katolikusok, a Karitász tagjai.
A Grundtvig pályázati-projekt lényege az élethossziglan tartó tanulási folyamat keretében a kölcsönös látogatások (mobilitások) során megismerni a különböző országokban folyó közösségszervezői munkát és felmérni azok hatását az adott környezetben. Az eszme- és tapasztalatcsere nagy húzóerővel bír, mert a sikerek és kudarcok őszinte megosztása bátorít és az újrakezdésben ösztönöz.
Nagy érdeklődéssel, és elszántan indultunk a 3 hetes útnak, hisz nem tudtuk, hogy pontosan mi lesz a feladatunk, de eltökéltük, hogy bármit bíznak ránk, mindent maximálisan elvégzünk, legjobb tudásunk szerint.
A program során két meghatározó nagy rendezvényben volt részünk, ami nagy élmény volt számunkra. Az egyik Marosvásárhelyen az idősek világnapjának a szervezése és ünneplése. Kivettük részünket a terem dekorációjában, de a vendéglátás, a kínálás is a feladatunk közé tartozott. Mindenhol úgy fogadtak minket, mint régi jó ismerősöket. Megállapítottuk, hogy látható és érezhető az emberek szeretete. Az idősek klubfoglalkozásán is bekapcsolódtunk a beszélgetésekbe és a játékokba. Jól éreztük magunkat, mert éreztük az önzetlen szeretetet. Ugyanezt mondhatjuk a korai fejlesztő nevelőknél is. Itt a kismamák a babákkal meghitten, türelemmel, nyugodtan végzik a feladatokat. Nagyon tetszett, hogy sokat énekelnek, mosolyognak és odafigyelnek egymásra. Az eszközöket mindenki használja, segítik egymást. Itt az eszközök fertőtlenítése volt a feladatunk, amit minden reggel, nagyon szívesen végeztük.
Házi gondozásban is részt vettünk, egy idős hölgyet látogattunk meg az otthonában, aki csak járókerettel tud mozogni, és többnyire ágyban van. Ő leginkább beszélgetést igényelt, csak meg kellett hallgatni, és bíztatni, hogy az idős kornak is vannak szépségei.
Két hét után Gyergyószentmiklósra mentünk, ahol az „Egymillió csillag a szegényekért" programban segédkeztünk. Ez számunkra egy új élmény volt. Megfogalmaztuk, hogy a hasonló programokat nálunk is így kell megszervezni, mert jobb, mint a mi gyűjtésünk.
Idősek otthonában is voltunk, és csodálatos volt látni azt a békességet, és szeretetet, amit ott fogadott minket. A műhely munkába mi is bekapcsolódtunk, tanítottam kitűzőt készíteni, és horgolni a néniket, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A klubfoglalkozáson a zene, a mozgás jókedvre derítette az időseket. Táncra perdültek még a kerekes székesek is, öröm volt ezt látni. A mosoly, a nevetés, a vidámság az idős emberre jó hatással van.
Az volt az érzésünk, hogy az erdélyi emberek jobban szeretik egymást. Az arcuk ragyog, tekintetük nem komor, a dolgozók viszonya csodálatos, szépen szólnak egymáshoz.
Tanulságos volt számunkra ez a 3 hét, főleg pszichikailag. Jó lenne, ha haza tudnánk hozni azt a szeretetet és mosolyt, amit ott megtapasztaltunk.
Szabadidőnket is hasznosan töltöttük, ismerkedtünk Erdély szépségeivel. Megcsodáltuk Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát és a színházat. Volt szerencsénk két alkalommal meglátogatni a csodás épületeket, és a benne látott művészek produkcióit. Az utolsó vasárnap egy önkéntes segítségével körbejártuk egész Hargitát. A látvány lenyűgözött minket. Az őszi táj a csodálatos színeivel nagyon nagy hatással volt ránk, akárcsak a Gyilkos tó, vagy a Békás szoros. A tó és a magas sziklák elbűvöltek. Borszék a csodálatos kincseivel, a 9 forráskút mind más ízzel csodálatos volt. Ditrón egy csodálatos és hatalmas templomhoz látogattunk el, Az volt a legérdekesebb, hogy szinte élnek a templomok, mert az ott élő emberek megtöltik.
Köszönetünket fejezzük ki, és hálásak vagyunk, azért, hogy ebben a programban részt vehettünk!

Bíró Györgyné és Nagy Lászlóné
Pusztadobos