„Együtt...hirdetjük az evangéliumot"
Debrecenben, a református és a római katolikus püspöki székhelyen a felekezetek közötti egységre törekvés az egész év folyamán jelen van, de az ökumenikus imahét kiemelten lehetőséget ad arra, hogy a város keresztény hívei együtt imádkozzanak. A hagyomány szerint a héten a két püspöki székhely temploma is otthont ad a közös imának, ahol a keresztény hívekkel és lelkipásztoraikkal együtt imádkozik Bosák Nándor római katolikus megyéspüspök, valamint Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök is. Az idei imahét zárónapján 2014. január 26-án, vasárnap a református Nagytemplomban folyó felújítási munkálatok miatt a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség fogadta az híveket.
Minden körülmény között hirdetni kell az evangéliumot!
Dr. Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntő gondolataiban kiemelte, mi más is lehetne a célja minden istentiszteletnek, imádságnak, mint amit az imahét záró mondanivalója is összefoglal: „Együtt... hirdetjük az evangéliumot". A református püspök hozzátette, ezt minden időben, minden körülmények között meg kell tennünk, még akkor is, ha azok igen változatosak az életben.
A kiszámíthatatlan körülményre a főpásztor példaként a közelmúltban, a svájci városban, Bázelben tett látogatása során megélt szomorú tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. A református vallás számára kiemelt szerepet betöltő, misszionáló országban két generáció alatt elfogyott a közösség, elvallástalanodott a város és a a templom kiüresedett.
Hogyan lehet egy kiüresedett templomban hirdetni az evangéliumot? – tette fel a kérdést a főpásztor. A helyi közösség megtalálta erre is a megoldást, vasárnaponként a különböző kultúrákból érkező idegenek, bevándorlók, a hajléktalanok számára egész napos programot hirdettek a közös reggelitől kezdve az esti közös imádságig. Ennek köszönhetően egy egészen új közösség alakult ki, és újrakezdődött az evangélium hirdetése. Minden körülmények között hirdetni kell tehát az evangéliumot, soha nem szabad feladni – hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv püspök.
Egységben vagyok-e Krisztussal?
A református templomban Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök igehirdetésében elsőként az egységről és megosztottságról beszélt. Nem Krisztus lett a megosztott ebben a világban – hangsúlyozta, hanem mi keresztények, és ezért mi vagyunk a felelősek. A megosztottság mélyebb értelemben elsősorban arra kérdez rá, hogy a mi személyes életünk egységben van-e Krisztussal. Ezt az egységet a Krisztus követésének minőségét keresve érhetjük el. A közös imák, elmélkedések azon túl, hogy a keresztények egységét erősíti, elsősorban azt a feladatot is jelenti a számunkra, hogy egyre mélyebb, teljesebb és tökéletesebb legyen a Krisztussal való egységünk, hogy minél hitelesebb tanúi lehessünk az örömhírnek.
Az örömhír minden emberhez eljut valamilyen formában, akár a keresztségben, szüleink szeretetén keresztül vagy különböző alkalmakkor – folytatta a főpásztor, majd Szent Ágoston vallomására utalt, aki életrajzi kötetében leírta, hogy az Isten édesanyja szeretete, aggódása által szerette Őt már akkor, amikor még nagyon távol volt tőle. Édesanyja, Mónika 17 éven keresztül sírt és imádkozott a fia megtéréséért.
Fogékonyságra, nyitottságra is szükségünk van ahhoz, hogy találkozzunk Isten kegyelmével, az evangéliummal. Amikor meghalljuk az Isten szeretetét, már akkor az evangélium hirdetői lettünk.
Imával az evangélium hirdetéséért
A fogékonyság, ami a készséget kialakítja bennünk, az ima által erősíthető, amelyben az ember, Isten én és a másik ember háromszögében értékeli a helyzetét. A főpásztor kiemelte, imádkozni azt jelenti, hogy szólok az Istenhez, beszélek magamról a mellettem lévő embertársamról, meghallgatom az Istent. Ha ebben a kontextusban valósul meg az imánk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Isten szeretete odafordít önmagához, a másik emberhez és megtaláljuk azt az utat, amelyik az evangélium örömhírét rajtunk keresztül, bennünk megmutatja a másik embernek – fejezte be gondolatait a főpásztor.
A záró imaalkalmon közreműködött az Egyesített Ökumenikus Kórus.