Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. .... Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül" (Jak 2, 14-26).

Gégény Béla igazgatói megbízatása a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász élén nyugdíjba vonulása miatt megszűnt 2014. szeptember 3-án. Ezért Bosák Nándor megyéspüspök 2014. szeptember 1-i hatállyal Mészáros Lászlót bízta meg az Egyházmegyei Karitász irányításával, igazgatói minőségben.

A 20 éves egyházmegyei karitásznak közel 800 önkéntese tesz tanúságot az Egyház legalapvetőbb szolgálata mellett. Arculatát a kezdetektől Gégény Béla, a szervezet igazgatója alakította és tette országos hírűvé. A szervezet vezetése önmagában is nagy kihívás. Hogyan látja ezt Mészáros László, és milyen érzésekkel vág neki a feladatnak – ezt mondja el az alábbi beszélgetés során.

– Már kispapként 1986-ban a szemináriumban délutánonként karitatív tevékenységeket folytattunk, idős, rászoruló embereknek segítettünk a ház körüli munkában. Nem volt kötelező a részvétel, így voltak, akik nem kapcsolódtak be ebbe a szolgálatba, mint ahogyan vannak, akik most sem teszik. Az egyházmegyénkben sok karitász csoport működik, de nem minden településen. Szeretném bátorítani a távol lévő egyházközségek híveit, papjait is, hogy kapcsolódjanak be a munkánkba. A meglévő csoportokat hagyom dolgozni, mint ahogyan Gégény Béla, korábbi igazgató vezetése alatt tették, és bátorítani szeretném őket, hogy még aktívabban tevékenykedjenek. 5 évig római katolikus papként szolgáltam, majd megismerkedtem a felségemmel. Így alakult az életem. 9 gyermekünk született, két leány és hét fiú, a legidősebb 18 éves, a legfiatalabb, Sebestyén két hónapos. Fiaim is érdeklődnek a papi hivatás iránt. Talán amikorra felnőnek, nagyobb szükség lesz papi hivatás betöltésére, mint az én időmben. Nagyon fontos számomra, hogy akolitusként szolgálhatok a nyírteleki egyházközségben Kiss Tibor plébános atya mellett a gyermekeimmel együtt.

– Hogyan fogadta a felkérést erre a feladatra?

– Nagy kitüntetés, lehetőség számomra, hogy Bosák Nándor püspök atya felajánlotta nekem a karitász vezetését. Hálás vagyok ezért a Jóistennek.

– Gégény Béla a kezdetektől fogva vezette az egyházmegyei szervezetet, elképzelése, lehetősége szerint alakította a karitász életét. Nehéz egy új szervezetet felépíteni, de egy már jól működő meglévőt sem könnyű átvenni.

– Mindenképpen szeretném folytatni azt a munkát, amit ő elkezdett és kialakított. Elfogadom Béla segítségét. Számos alkalommal részt vettem már önkéntesként ebben a munkában, nyilván annak vezetése más feladatok elé állít. Nem könnyű meghatározni, hogy mit fogok tenni, de az tudom, hogy Jézus lényeges feladatként állította tanítványai és az őt követők elé mások felkarolását, a rászorulók segítését. Lényegében ebben össze lehet foglalni a karitász tevékenységét, amit az Egyház mindenkor, még a nehéz időkben is megtett. Ezt a feladatot napi szinten kell végezni. Először végig fogom látogatni a működő karitász csoportokat, hogy megismerjem az embereket. Gyakorlatilag én a saját családomban mindennap végzem ezt a szolgálatot, mert a kilenc gyermek nevelése is önmagába véve nagy feladat. Mi mindig kapunk valamit, de tudunk továbbadni is. Nem is gondolnánk, mennyi ember van, aki rászorul mások segítségére. A karitász csoportoknak az a feladatuk, hogy vegyék észre a körülöttük bajban lévőket. Sok a feladat, de nagyon szép ez a szolgálat. Az Úr Jézus pont azt fogja kérdezni, hogy: amikor szomjas voltam, éhes voltam, ruhátlan voltam, te mit tettél velem? Mert: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40). Nem nézem le a legkisebbet sem, aki más, mint én vagyok, vagy éppen azt, akinek sok gyermeke van. Sajnos a megalázásból volt részünk bőven. Mi nagyon boldog család vagyunk. Magam is nagycsaládból származom, 11-en vagyunk testvérek, az egyik bátyámnak 14 gyermeke van, de van ahol csak egy gyermek született. Ennyit kaptunk az Istentől, hálásak vagyunk érte, és úgy tartjuk, ha az Isten ad bárányt, ad hozzá legelőt is.

– Mégis hogyan?

– Sajnos a 19 év alatt nem sikerült elhelyezkednem, egyetlen munkahelyem volt, két évig voltam sofőr a kamilliánus szerzeteseknél, mezőgazdasági munkából tartjuk fenn a nagy családunkat.

– A nehéz megélhetés ellenére nagyon szép a porta, hatalmas családi ház, közösségi tér, mindenkit külön szoba vár haza nap mint nap.

– Kazárbokor-tanyán építkeztünk, több hektár földterület, háziállatok biztosítják a szerény megélhetést. Dinnyét, gyümölcsöt is termelünk. Nem könnyű megélhetési mód, mert a terményfelvásárlás nagyon alacsony ára szinte ellehetetleníti a mi családunkat is. Ebben az évben dinnyét termeltünk, almáskertünk is van, de a piaci ár töredékéért veszik át tőlünk a felvásárlók. Sajnos, a munkát nagyon sok helyen nem az evangélium szellemében honorálják, vagyis nem veszik figyelembe ezt a jézusi mondást: „...méltó a munkás a maga bérére" (Lk 10,7). Nyakunkon maradt a sok dinnye, persze kárba nem megy, mert megeszik az álltatok, de ezért nem érdemes dolgozni. Ellenben soha, semmilyen segélyt nem kértünk, csak a mindenkinek járó családi pótlékból élünk. Vannak jobb esztendők. Most nagyon jól jött ez a lehetőség, szolgálat, munkahely, mert így változtatni tudunk egy kicsit a családi gazdaságon, géppel megművelhető terményeket ültetünk majd.

– Milyen nagy öröm ez, hiszen így több ideje marad majd új feladatköre betöltéséhez, mely igen sok energiát, odafigyelést, munkát kíván, melyet szeretettel és az Istenre hagyatkozás jegyében lehet csak végezni.

Kedves László! Gratulálunk a kinevezéséhez és nem utolsó sorban szép családjához! Tudván, hogy az irgalmas szeretet az öröm forrása, így kívánok sok örömet, sok sikert, Isten áldását, kegyelmét az Öröm-Hír olvasói nevében is az Egyházmegyei Karitász vezetéséhez, irányításához.

„Törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba.
Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl,
És ne fordulj el embertársad elől.
Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal,
És a rajtad ejtett seb gyorsan beheged.
Előtted halad majd világosságod,
És az Úr dicsősége lesz a hátvéded.
Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol,
Könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok!"
(Iz 58,7-9)