Dr. Leszkovszky Pál atya bensőséges, szép és örömmel teli szentmisén adott hálát 50 éves papsága alkalmából a debreceni Szent László-templomban a közelmúltban. Képzőművész szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten 1934-ben. Már egészen kicsi gyermek korától élt benne a vágy – ahogy a szentmiséjén elmondta –, hogy az oltárnál állhasson és kezében tarthassa Jézus Szent Testét. Orvosi tanulmányai és a titokban kezdett szerzetesi élete és teológiai tanulmányai, majd később orvosi és papi szolgálata mind Budapesthez kötötték. A domonkos rend elöljárója 2010 őszén helyezte át Debrecenbe azzal a nem titkolt szándékkal, hogy itt csendesebb, kevésbé mozgalmas életet éljen idős korára. Ám a test és a lélek gyógyítására tett fogadalma itt sem hagyja nyugalmasabb életvitel folytatására. Szerényen, csendességben, szinte láthatatlanul, de mindenkor jelen van köztünk, a plébánia életében. „... lelkiismeretességéből, együttérző készségéből is van tanulnivalónk Szent Lukácstól", az orvostól és evangélistától, ahogy írta Pál atya.
Az elismerést olyan magánszemélyek és közösségek kaphatják, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.Köszönjük, Pál atya, az áhítattal elmondott szentmiséket, a közös naponkénti zsolozsma-imádságokat, a sok-sok lelki segítséget, a szószékről mondott tanításait, a csendes jelenlétet, a példamutató pontosságot és szerénységet, és azt a sok szervező munkát, melynek segítségével számos előadást hallgathattunk meg a II. János Pál Intézetben.
Kérjük mennyei Atyánkat, hogy még sokáig szolgálhassa őt közöttünk örömben, jó egészségben az emberek javára.
A hálaadó szentmisén készült képek itt tekinthetők meg: szentlaszlo.dnyem.hu
Vagy: picasaweb.google.com