Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Podmaniczky –díjat kapott Takács József, az ország egyetlen toronyóra kutatója, aki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Könyv- és Levéltárának vezetője és Stróber László zalaegerszegi plébános is az elmúlt napokban megrendezett Város- és Faluvédők Szövetségének (Hungaria Nostra) 32. találkozóján, Nyíregyházán. A háromnapos gazdag eseménysorozaton a díjakat Ráday Mihály az országos szövetség elnöke adta át.
Az elismerést olyan magánszemélyek és közösségek kaphatják, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.
Takács József közel 25 éve foglalkozik toronyórák történetének kutatásával, és ami meglepő tudomása szerint az ország egyetlen toronyóra kutatója. Beszélgetésünk során kiderül, hogyan kezdődött-e szokatlan kedvtelés az életében.
A 70 es évek óta foglalkoztat az idő problémája és minden olyan eszköz is, ami az idővel kapcsolatos. Kezdetben csak az ókori időmérés technikája érdekelt. Amikor 1982-ben a Magyar Katolikus Lexikon munkatársa lettem, jó néhány szócikk megírását elvállaltam, s köztük volt a toronyóra is. Akkor még nem tudtam, hogy nem fogok majd találni róla semmiféle magyar nyelvű irodalmat. Ezzel a ténnyel csak akkor szembesültem döbbenten, amikor elkezdtem tájékozódni a könyvtárakban. A lexikon-cikk megírásának vállalt kötelezettsége nagy kihívás és izgalmas feladat volt számomra. Ekkor láttam hozzá a toronyórák történetének a kutatásához. Mivel elvállaltam a cikk megírását, ezért már csak becsületből is kénytelen voltam magam hozzálátni a munkához, a toronyórák kutatásához. Nos, így kezdődött.
Európa más országaiban mennyire feldolgozott ez a téma?
Nemcsak Európában, de világszerte is sok az ismeretlenség fehér foltja. Talán az olaszok foglalkoztak legtöbbet toronyóra történettel, de az angoloknál, németeknél is dolgozik és publikál néhány lelkes kutató.
Első toronyórák melyik századtól és milyen céllal készültek?
A középkor a maga rendelkezésére álló eszközeivel igyekezett a tagjai, hívei számára ismertté tenni az órákat, kánoni órák: közös zsolozsmák, istentiszteletek időpontját. A római Szent Péter Bazilika homlokzati órái közül az egyik a mai napig a kánoni órákat jelzi.
Az idő meghatározására akkoriban járatos volt a homokóra, a gyertyaóra, az asztorlábium. Az 1200-as évek utolsó negyedében készültek az első kerekes órák, amelyek súly által hajtottak, ezeket nevezzük már a tulajdonképpeni órának. Számlapjuk nem volt, méretüknél fogva nehézkesen lehetett bánni velük. A korabeli kódexek illusztrációiban van néhány rajz, ami fennmaradt róluk. Magasságuk meghaladja egy ember méretét. Hangjelzéssel tudatták mennyi idő telt el, és nagyfokú pontatlansággal működtek. Egy napon belül egy-két óra eltérés is előfordult.
Kezdetben — hogy az órát mindenki láthassa —, a templomban az apszisban helyezték el, de miután ott útban volt, a 12. század végén a toronyba kerültek. Számlap még akkor sem létezett, az emberek, a harangütésen keresztül szereztek tudomást az idő múlásáról.
Az óra-számítás meglehetősen komplikált volt és nem egységes rendszer szerint zajlott Európában. Területenként, koronként, országonként máshogy kezdték a napot számolni. Volt, ahol naplementétől, vagy éjféltől kezdődött a nap, többféle napszámítási mód volt. Bonyolult és áttekinthetetlen rendszer uralkodott Európában.
Mikortól vált ez egységessé?
A 18. század második felétől. Az emberek várták, hogy a harangon keresztül tudassák velük az idő múlását, és erre megfelelő embereket alkalmaztak a virágzó feudalizmus vége táján, akik a toronyban kalapáccsal verték a harangot az időtartamot mérő homokóra alapján. Később ezt automatizálták, „jacque mart" („harang jancsi) elnevezésű fémből készült mechanikus figura vette át a harangütés szerepét.
Bonyolult szerkezetről beszélünk, kik készítették el ezeket az órákat?
Kevés olyan ember volt, aki toronyórát tudott készíteni. Egy óra, bronzműves, kovács, harangöntő és sok más korabeli foglalkozást űző ember munkájának köszönhetően készült el. Egykori feljegyzésekből ismert, hogy egy francia város (Perpignan) toronyóráján egyidejűleg majdnem 100 ember dolgozott. Helyben öntötték a fémet, kovácsolták a vasat, ácsmesterek dolgoztak az állványozáson. Néhány ember kitanulta ezt Nyugat Európában, innentől kezdve megszaporodtak a toronyórák, az 1300-as években már Magyarországon is feltűnnek az első toronyórák. Egyes városok között szinte a versengés tárgyát képezte az órák mennyisége, de 2-3 óránál többet nem bírt el egy város, mert egyrészt az elkészítése drága mulatság volt, másrészt pedig az akkori kisebb városokban egymás tőszomszédságában lévő órák ütése az akár egy órás eltérés miatt zavaró lett volna.
Kezdetben az órák nagy méretűek voltak, akár 1 tonnát meghaladó súlyú óráról is tudunk. Az óramúzeumokban is találkozhatunk korabeli ruhásszekrény méretű óraszerkezetekkel.
Számlap az 1400-as évek második felében jelenik meg a mutatóval együtt. Kezdetben egy mutató volt, ami csak az órákat mutatta. A negyedórák jelzése harangütéssel, már korábban megjelent. A középkor a látványra volt kiéhezve. A toronyóráknál megjelentek a figurális toronyórák, a bábjátékos órák, ahol csatajeleneteket, egyházi vezetők, polgárok körbe való vonulását jelenítették meg, és közben harangjáték hallatszott.
Volt-e funkciója a harangjáték megjelenésének?
Az óraütés, mint említettem, a korabeli városok életben fontos szerepet játszott, hiszen ez volt a közösségi élet időbeli szervezésének egyetlen hatásos eszköze. Ehhez igazodtak a boltok, vagy a városkapuk nyitás-zárásában, ez alapján mentek az istentiszteletre is. A harangjáték az óraütés előtt hallatszott, s azt a célt szolgálta, hogy felhívja az emberek figyelmét a tulajdonképpeni óraütésre, hogy a fontos cselekményből ne maradjanak ki. A mai Németalföld területén találni nyomát annak, hogy az óra ütéseit egy igényes zenei dallammal vezették be. Ott született meg a harangjáték.
Toronyórát láncostul. Szoktuk használni ezt a kifejezést, a telhetetlenség jelzőjeként is. A toronyóra fejlődéséhez kapcsolódik-e ez?
A toronyórát súly működtette, a súlyt egy kötél tartotta, a kötél másik vége pedig egy kötélhengerre, súlyhengerre, más néven zsinórhengerre volt felcsavarva. A súly, ahogy leereszkedik, ez által tartja működésben az órát. Egy egész és negyedórákat ütő toronyóra 3 ilyen nagy súlyhengerrel van ellátva. A súlyt a leereszkedése után a holtponti helyzetéből újra föl kell emelni, amely nem csekély fizikai fáradtságot jelentett, hiszen a régi toronyórákat naponta fel kellett húzni. Az instabil létrákon, hágcsókon 40-50 méteres toronyba való felmászás is komoly fizikai erőnlétet jelentett és ezt nehezítették a korabeli viszonyok a denevérek, egerek, megfelelő világítás hiánya is. Még ma is nehéz feljutni egy-egy toronyba. Az 1600-as években büntetés számba ment az, ha valakit a toronyórák felhúzására köteleztek. A vágy, hogy ettől a „büntetéstől" megszabaduljanak csak a 19. század legvégére,20. század elejére teljesülhetett, amikor is több nyugat-európai cég gyártmányai között megjelentek az elektromos felhúzású toronyórák. Közülük néhány tipusnál a felhúzáshoz görgős csapos láncot alkalmaztak. Ez azért figyelemre méltó, mert a lánc nem volt alkatrésze korábban a toronyóráknak. Az előtt csak kenderkötelekkel húzták az órasúlyokat. Ezzel az újdonsággal látom összefüggésben azt az eddigi ismereteim szerint csak 19. század legvége óta feltűnt és nyelvünkben jelenlevő mondást, hogy „toronyórát láncostul", amelyet a köznyelv arra használ, hogy vele a nagy kívánságot fejezze ki.
Kutatása során milyen órákkal találkozott Magyarországon?
A 25 év alatt kb. 50 toronyórát láttam tornyokban, (az országnak szinte minden táján) de képeken nyilván ennél többet tanulmányozhattam, külföldi órafelvételekből pedig több százat. Magyarországon a toronyóra állományról nincs toronyóra kataszter (nyilvántartás). A mai napig nem tudjuk, hol milyen régi óráink vannak.
Az óraszerkezetből kiindulva talán lehet következtetni, hogy milyen századból valók?
Sok régi toronyóránk van, amely működésképtelen. Központi felmérés hiányában az órákról csak egyéni kutatás alapján lehet tudomást szerezni, ennek helyszíni felmérés, levéltári kutatás az útja. Ezek alapján mondhatom, hogy a meglévő, általam ismert toronyórák közül a legrégebbi óra Hódmezővásárhelyen, a református ótemplomban található, amely az 1600-as években készült és az Ecsedi várból került oda. Nagyon régi van még Győrben is az ún. Rác templomban, Makón a református templom bejáratánál látható egy figyelemreméltó, az 1700-as évek elejéből származó régi óraszerkezet, amelyet már restauráltak.
Lehet-e automatizálni a régi órákat?
Lehet, de nem szabad. Ha valaki motorikus felhúzásra átalakítja, nagyon durva beavatkozást kell az óraszerkezeten végrehajtania. Ezzel sokat veszít az értékéből. Nyugat európai szakemberek arra próbálnak ösztönözni, hogy ezeket az órákat továbbra is a toronyban kell őrizni, fel kell újítani, védőházban elhelyezni, de semmiképpen nem szabad gyűjtőknek átadni, mert a gyűjtő ma még őrzi, aztán holnap talán tovább ad rajta és az óra így elveszíti azt a történeti kapcsolatot, amit a helyszín, a torony jelent.
A hiányos irodalom gazdagodott eddig megjelent publikációival.
Több magyarországi város toronyóráinak – bizonyos korszakon belüli – történetét feldolgoztam az évek során. Ezek közül Budapest önálló kötetben is megjelent 2007-ben „Budapesti toronyórák története 1889-1909" címmel. A kegyúri templomok toronyóráinak történetéhez majdnem egy évszázadot felölelő, rendkívül gazdag iratanyagot sikerült találnom a Fővárosi Levéltárban. Kegyúri templomok a katolikus templomok, de nem minden katolikus templom tartozott a főváros kegyurasága alá. A századfordulón Budapestnek kb. 25 toronyórája volt. Debrecen, Esztergom, Szeged, Pécs toronyóráiról írott tanulmányaim levéltári, múzeumi évkönyvekben jelentek meg 2009-ben a Katolikus Lexikon számára írott toronyórás szócikkem is elkészült és megjelent, melynek érdekében annak idején az egész toronyóra történeti kutatásom elkezdődött.
Takács József toronyóra kutatónak gratulálunk a Podmaniczky-díjhoz, a kutatási munkájához, amely még számos feltáratlan adatot tartogat számára.
Alábbi munkahelyi elektronikus levelezési címén köszönettel fogadna minden olyan 1918 előtti adatot, információt, mely a történelmi Magyarország bármely felekezetű templomának toronyórájára, vagy annak létesítésére vonatkozik. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).