Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

...Kártik Emerencia mindössze 9 éves volt, amikor családja elhatározta, hogy visszatérnek Amerikából. Három aprócska ágat – egy akác, hárs, és egy királytövis ágat – hoztak magukkal az új élet szimbólumaként. Az egy hónapig tartó hajóút során a vizes anyagba betekert faágak gyökerét szájukban összegyűjtött vízzel itatták. A polgári kálvária hármas keresztje mellett gyökeret eresztett hársfa immár magyarföldön folytatta növekedését hosszú évtizedekig és „teremte" a hit gyümölcseit. Kártik Emerencia Kalocsai Nővér ma már 93 éves. A hársfa – amely mintegy szimbólumként összekapcsolódik a nővér életével –,végérvényesen a helyére került, oltár, és szentségtartó lett belőle.
Díjat alapítottak, hogy megköszönjék...

Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke „Pro Communitate Christiana" díjat, Dr. Linczenbold Levente Polgár plébánosa „Pro Ecclesia Polgariensis" díjat, és Lukács Tamás országgyűlési képviselő (KDNP) Barankovics emléklapot adott át Kártik Emerenci a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek rend tagjának március 11-én Polgáron ünnepi szentmise keretében.

Bosák Nándor, a „Pro Communitate Christiana" – A keresztény közösségért – díjat közelmúltban alapította azzal a céllal, hogy a közösségért végzett kimagasló munkáért, szolgálatért az egyházmegye nevében a megbecsülését, és tiszteletét fejezze ki. A díj első kitüntetettje Emerencia nővér, akinek az életműve voltaképpen a díj szimbólumaként is szolgál. Az elismerés ezúttal olyan életútnak szólt, amely a nehéz körülmények közötti hétköznapokban rendkívüli elkötelezettséggel és hűséggel szolgálta a keresztény közösséget.

Dr. Linczenbold Levente Polgár plébánosa Kártik Emerencia nővér küzdelmes életútját méltatása után a Polgári Római Katolikus Egyházközség által – ebben az évben – alapított „Pro Ecclesia Polgariensis" díjjal fejezte ki köszönetét a nővérnek, aki évtizedeken keresztül szolgált a polgári plébánián, és felkarolta a város kincseinek: a katolikus templom, a Kálvária-domb és 26 útszéli kereszt gondozását. Végül Lukács Tamás a KDNP országgyűlési képviselője Barankovics emléklappal, valamint a város szülöttjének életművét tartalmazó könyvvel köszönte meg a nővérnek azt a nehéz időkben is vállaló áldozatos munkát, amely egyben Polgár város történelméről is üzenő, fogadalomból az Úr dicsőségére emelt 26 útszéli kereszt gondozása, megőrzése jelentette.

Az ünnepélyes szentmise után Bosák Nándor püspök atya felszentelte a plébánia kápolnáját, amelynek oltára a szabadság szimbólumaként Amerikából hozott és a polgári Kálvária-dombon a hármas kereszt árnyékában megerősödött fából készült. A mestermű Soós Ferenc kisgyőri népi fafaragó munkáját dicséri. A fa – Menci néni életútjának mintegy keretet adva immár végérvényesen az igazi szabadság, a szentmise bemutatásának az „asztalaként" az Oltáriszentség otthonaként szolgál.

A Polgárról elszármazó 1914-ben Clevelandben született Kártik Emerencia 9 évesen tért haza családjával. Növekvő életének első gyümölcse 15 éves korában a Polgáron szolgáló Kalocsai Iskolanővérek hatására tett elhatározása a szerzetesi élet mellett, majd 1936-ban az örökfogadalom tétele. A növekedés örömét fájdalmas időszakok követték. A nővér végeláthatatlan történeteinek egyike szerint a II. világháborúban rendtársaival marhavagonokba került, és a szőnyegbombázáskor a mozdonyt lekapcsolva otthagyták őket 5 napot vesztegelve a nyílt pályán étlen szomjan Amikor kiszabadultak új életet kezdtek és fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek a Szűzanya tiszteletére.

„Egy Klára nevű apáca azt javasolta, hogy menjünk a Svábhegyre ásóval, csákánnyal, kapával, és kezdjük el egy fogadalmi kápolna alapjainak az ásását. Körülbelül 30 nővérrel felcipeltem a szerszámokat és elkezdtük a munkát. Váratlanul a fejünk fölött elkezdtek körözni a repülők, és miközben hevesen lövöldöztek, mi a helyünkön maradva imádkoztunk a Szűzanyához. A ruhánkat, nekem a fél fátyolomat rongyossá szaggatták a golyók, de senki sem sérült meg. Konkrétan megtapasztaltam, hogy a boldogságos Szűz megőrzött bennünket." Aztán növekedésének fájdalma folytatódott a rendek feloszlatásával. 1950-ben Emerencia nővér hazajött Polgárra a gyökereihez. Az ÁVH-sok azzal a váddal, hogy a szülők nővért rejtegetnek, néhány napon belül egy ponyvás autóval elvitték az édesanyját. Másfél hét után hazaengedték, de édesanyja egész életében hallgatott erről az időszakról. Emerencia nővér Polgáron maradt a plébánián, és mint háztartási alkalmazott besegített az ottani munkába. Közben évtizedeken keresztül Polgár legszebb kincseit ápolta: a templomot, a Kálvária-dombot, 26 útszéli kereszt gondozását vállalta, és ebben erősödött meg, mint ahogyan Szent Pál mondta: „Tekintsünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére, mert benne van a mi életünk, üdvösségünk és feltámadásunk". Rengeteg szenvedés, testi-lelki megaláztatás, gyötrelem után, a rendszerváltás idején szeretett volna visszatérni a rendjébe, de betegségével nem akart társai terhére lenni.

A 93 éves Emerencia nővér alázatos életét meghaladta a sok elismerés, köszönetek sorozata, nehezen is fogadta, mondván, ő ezt nem érdemli meg, mindent szeretetből tett. Arra, hogy őt megajándékozzuk, hogy a szolgáló, alázatos életéért hálát, köszönetet mondjunk, nekünk van szükségünk. Nekünk, akiknek példaként szolgál küzdelmes életével, akiket megerősít, és akiknek bizonyosságot ad Isten végtelen jóságáról.

Kovács Ágnes
sajtóiroda