A katolikus oktatás, nevelés jelentősége, fontossága napjainkban címmel Dr. Veres András szombathelyi püspök tartott előadást március 9-én Debrecenben a Svetits katolikus intézményben. Az előadás – amely az iskola pedagógusainak tartott nagyböjti lelkigyakorlat része volt –, főként a szülőknek szólt. Témáját különösen aktuálissá tették a közoktatás átalakítását célzó negatív jelenségek, amelyek egyre inkább felerősödnek és megnehezítik mindennapjainkat.
– Voltaire a felvilágosodás filozófusa szerint a gyermeket hagyni kell szabadon nőni, ahogyan a természet megadta, jellemüket nem kell alakítani formálni. Ez a felfogás idejétmúlt – kezdte előadását Veres András püspök és kiemelte a családi okokra visszavezethető öngyilkosságok, a 16-18 éves korú fiatalok körében a kábítószer, az alkoholfogyasztás, a terhesség-megszakítás emelkedésének statisztikai adatait. – A gyermeknek joga van a család óvó, védő, nevelő közösségére. A szülő pedig kötelessége személyiségének adottságainak figyelembevételével szabadságra nevelni gyermekét. Ez a szülői jog, kötelesség nem ruházható át, és nem pótolható.
– A család nem könyvből nevel, hanem szeretetből – emelte ki a házastársak egymás közötti szeretetkapcsolatának meghatározó voltát a püspök atya. – Sok szülő, különösen a jegyespárok az esetek többségében alkalmatlannak érzik magukat a gyermeknevelésre. Talán mert önmagukban is bizonytalanok, és azt hiszik, hogy el kell jutniuk egy rendkívüli szintre, amely alapján tudnak majd gyermeket nevelni. A gyermeknevelést viszont nagyon nehéz elrontani, ha a szülők szeretik egymást. Alapvető fontosságú, hogy mennyire szeretik egymást, és mennyire szeretik gyermeküket.
– A szülők az evangélium első hirdetői, ehhez a hivatáshoz a szülők a házasság szentségében rendkívüli kegyelmeket kapnak – emlékeztetett II. János Pál pápa gondolataira a főpásztor. – Éppen ezért a szülők felelősségük tudatában igényt tartanak a szélesebb társadalmi közösség, így az iskola támogatására is, hogy gyermeküket az általuk kívánt értékrend alapján neveljék. Fontos tehát, hogy a szülők következetesek legyenek az iskolaválasztásban. Azok, akik keresztény iskolát választanak, ezt tudatosan teszik. Az iskola és a szülő partnerségében benne van mindkét részről az egymás követelményeinek támogatása – emelte ki a találkozás eredményét –, ahol olyan egészséges személyiség fejlődik, amelyben a gyermek szabaddá, elkötelezetté válik.
– Figyelembe véve az egyházi iskolák erkölcsi, oktatási, nevelési eredményeit jogosan a kérdés: Miért lehetséges az, hogy a mai magyar társadalomban ilyen erőteljesen küzdenek az egyházi iskolák ellehetetlenítésére a több éve folyamatosan a kötelező finanszírozás megrövidítésével? – tette fel a kérdést a szombathelyi főpásztor, majd utalt arra a tényre, hogy a negatív diszkrimináció a vallásos embert másodrangúnak tekinti, mivel gyermeke nem részesülhet ugyanabból az alanyi jogon járó finanszírozásból, mit egy nem vallásos szülő gyermeke. Ennek ellenére az egyházi iskolák nem küzdenek beiskolázási gondokkal, mint más önkormányzati iskolák, nem bezárni kell az egyházi iskolákat, hanem bővíteni a kapacitást.
Végezetül Veres András püspök atya megerősítette az egyházi iskolák szükségességét, amiért minden keresztény embernek feladata kötelessége, hogy ezen iskolák létéért egyenlő elbírálásáért a maga módján küzdjön. Ez nemcsak az egyháznak, a keresztény családoknak, hanem az egész magyar társadalomnak fontos, mert értéket ismerő, értéket követő embereket nevel az egyházi iskola.
Arra a kérdésre, hogy van-e értelme a demonstrációknak, Veres András püspök azt felelte, hogy igen vannak eredmények, írni kell, tiltakozni kell az ellen, hogy a vallásos embert másodrangú emberként kezeljék a társadalomban. Nem szabad félni, nincs mitől és kitől félni. Ez nyílt harc, amit föl kell vállalni a gyermekeink érdekében. Ez egy olyan „demokrácia", ahol annyi jogunk van, amiért megküzdünk.
Kovács Ágnes
sajtóiroda