Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Hosszúpályiban található Bődi István Emlékmúzeum a népi vallásosság hagyományáról üzenő különleges szakrális tárgyak színhelyévé vált január 19-én a magyar Kultúra Napjához közeli napon. A nádtetős tájház, a rendkívül izgalmas és értékes páciumon, Biharban összegyűjtött kegytárgyaknak sajátos környezetet biztosított. A padlás gerendák, az apró ablakon beszűrődő érdekes árnyékot adó fény, a sarokban kimagasló búbos kemence padkája, kitűnő miliőt jelentett az értéktisztelő világot megjelenítő tárlatnak, amelyhez identitásunkat féltve, őrizve, és jelen világunkra gondolva méltán ragaszkodhatunk, mintegy megnyugodva, hogy nem volt ez mindig így.

Dr. Dénes Zoltán etnográfus, újirázi plébános gyűjteményét bemutató tárlatot Dr. Bartha Elek, a Debreceni Egyetem Néprajz-tanszék vezetője nyitotta meg. A tanár úr bevezetőjében arra az évezredes hagyományra utalt, amely egészen Szent István király templomépítő, valamint a szakrális, liturgikus berendezések szükségességére utaló rendeletéig nyúlik vissza. Abban az időben a tárgyak egy részét a királyi kincstár fedezte, a máik részét az ő általa megszervezett püspökségek. A vallási kultúra akkori tárgyai már megsemmisültek, de az azóta eltelt egy évezred vallásgyakorlása során, nőtt a tárgyak bővítésének és tiszteletének az igénye. A tanszékvezető kiemelte azt, amivel a néprajzkutatók és a valláskutatók is egyetértenek, hogy a kereszténység sokszor elvont teológiai igazságainak megértését megkönnyítetik a képek és a szobrok. Mindehhez az az esztétikai élmény is hozzátartozik, amely a tárgyak szimbolikus, mintegy egész hitigazságokat üzenő igényes elkészítése is gazdagít. Ez egyfajta sajátossága a hagyományos vallási kultúrának. A mai kor embere már nagyrészt kiesett ezekből a hagyományokból, így, mint örökséget őrizzük és adjuk tovább ezeket az értékeket.

Dénes Zoltán etnográfus, tudós pap gyűjteményeiből már számos kiállítással találkozhattunk. Ő annak az örökségnek a folytatója, amit a magyar néprajzban számos pap, tudós képviselt már a XIX. században. A családias kiállítás tematikus és műfaji gazdagságával a népi vallásosság jelentős része rekonstruálható, hiszen minden tárgyhoz köthető valamilyen ájtatossági forma.

Dénes Zoltán atya szerencsés gyerekkorára hivatkozva emlékezik gyűjteményének első darabjaira. Már ministráns korában szenvedélyes gyűjtőmunkájának célja a megmentés volt. Azokat a szakrális tárgyakat mentette meg, amelyek már nem kellettek senkinek. Különösen a 60-as évek nihilizmusa nyújtott erre nagyobb lehetőséget, amikor elmondása szerint néhány – Szűzanyát ábrázoló – szobrot akkor „mentett meg", amikor az utcabeli fiúk célpontként használták azokat a légpuskás lövöldözéskor. Zoltán atya büszkén mutatta be azt a szilárdság szimbólumaként is ismert tölgyfából készült keresztet, amelyre a korpuszt rózsafából a szeretet szimbólumát is jelentő fából faragták. De találkozhatunk a pléhre festett hétfájdalmú Szűz Mária képével, vagy olyan Szent család szobrokkal, amelyeket a hagyomány szerint az egyetemisták ajándékba kapták diplomájukhoz. De Istenbe bízva készültek közös életükre azok a jegyesek is, ahol a menyasszony a vőlegénynek bekeretezett gyöngyfüzérrel díszített Jézus Krisztus keresztjét adta jegyajándékként, a vőlegény pedig a mennyasszonyának szintén gyöngyhímzéses Madonnát készíttetett. A hagyományos paraszti kultúrában a menyasszony Szűzanya képpel bekereteztette fátylát és koszorúját esküvője után. A tárlat számos XIX-XX. századi értékekkel és művészettörténeti érdekeségekkel gazdagítja a látogatókat. A kiállítást január 26-ig lehet megtekinteni. Közreműködött Bárdos Ildikó népdalénekes, és Zara Ildikó versmondó.
Kovács Ágnes
sajtóiroda