Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

25 év, az örökkévalósághoz mérten, a pillanatnak is csak a töredéke, de az időbe ágyazott ember számára olyan távlat, amelyben már egyben láthatjuk azt, ami 25 évvel ezelőtt még rejtve volt előttünk. 25 éves a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum.
Mint az iskola alapítás egyik tanúja és abban a Szentlélek eszköze, arra kaptam felkérést, hogy a hálaadó szentmisén prédikáljak Szent Erzsébet ünnepén 2019.11.19-én Gyimesfelsőlokon, ahol a Szentlélek művének bontakozását jöttünk megcsodálni és ünnepelni.

Amikor visszatekintünk és a Szentlélek csodás működésének jeleit fedezzük fel a saját gondolatainkban és tevékenységünkben, nem a magunk dicsőségét akarjuk fényezni, hanem arra szeretnénk rádöbbenteni mindenkit, hogy Isten csodálatos tervének megvalósítója lehet bárki, ha engedelmeskedik a Szentlélek indításainak. Hogyan is fogant és született meg ez az Intézmény?

1989. karácsonya utáni napokban, a romániai „rendszerváltás” lehetővé tette, hogy 1990 tavaszára zarándoklatot szervezzünk, a hosszú idő után újra lehetséges csíksomlyói pünkösdi búcsúra.

1992-ben már 6 autóbusszal érkeztünk Gyimesfelsőlokra, hogy az otteni keresztaljával, gyalog zarándokoljunk Csíksomlyóra. Látva a falu lehetőségének határait – ennyi zarándokot már nehéz volt elhelyezni – a búcsúról hazafelé tartva, Dr. Keresztes Lászlónéval egymástól függetlenül, két külön autóbuszon utazva arra gondoltunk, hogy zarándokházat kellene építeni Gyimesfelsőlokon. Amikor egymással találkozva elújságoltuk egymásnak a gondolatunkat, világossá vált számunkra, hogy a pünkösdi Lélek ajándékáról van szó. Elhatároztuk, hogy a gondolat megvalósítására alapítványt hozunk létre.

Így született meg 1992 novemberében a Sziklára Épített Ház, (Csángó-magyar lelki közösség) Alapítvány. Haranghy Sándor építészmérnök, aki ugyancsak zarándoktársunk volt, nekilátott a tervek elkészítésének. Az Alapítványunk számlájára pedig a világ szinte minden tájáról érkeztek adományok.

1993 pünkösdjére már úgy érkeztünk, hogy megvolt a Ház építési engedélye. A Szentlélek itt sem hagyott cserben bennünket. Keresztes Szabolcs csíkszeredai mérnök személyében olyan segítőt kaptunk, aki az itteni szabványoknak megfelelően adaptálta Haranghy Sándor terveit. A csíksomlyói búcsúról Gyimesfelsőlokra visszatérve Bálint Lajos érsek úr megáldotta a ház alapkövét. Az alapkő letételénél kérdezett rá, hogy ki lesz a ház védőszentje? Mivel erre sem mi, sem Berszán atya nem gondoltunk, az érsek maga javasolta, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet oltalma alá helyezzük az épülő zarándokházat – hisszük, hogy ezt is a Szentlélek rendezte így. Ekkor még csak arra gondoltunk, hogy a moldvai, a Gyimes-völgyi és magyarországi zarándokok számára építünk házat.

Eközben Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos plébános atya, az ottaniak Papbácsija, fájó szívvel látta, hogy a falu iskoláiban tanuló diákoknak nincs továbbtanulási lehetősége. Amikor a nyolcadikosoknál rákérdezett, hogy ki, hová megy továbbtanulni, két diáknak kicsordult a könnye, hogy számukra itt véget ért az iskola, mert a család nem tudja vállalni, továbbtanulásuk költségeit: a városi iskolába való bejárást, vagy a kollégiumi ellátást. A Papbácsit ezek a könnycseppek nem hagyták nyugodni! Azon töprengett, hogyan lehetne helyben középfokú iskolát indítani, hogy ne kallódjanak el a Gyimes-völgyi gyerekek.

Közben megkezdtük az alapok kiásását és a kőgyűjtést a patakokból. KÉSZ-esek, máltaisok, cserkészek, gimnazista fiatalok és kispapok jöttünk, nemcsak Debrecenből, hogy épüljön a ház. A Papbácsi, mint középiskolai hittanárnak nekem is feltette a kérdést: mit szólok hozzá? Most úgy tűnik lehetőség lenne iskolaalapításra. A falu klubtermében el lehetne indítani egy osztályt. Én is jónak tartottam az ötletet és sejtettem, hogy ebben a tervben is szerepet kap az általunk kezdeményezett ház. 1994 szeptemberében megkezdődött a tanítás.

Még az alapok éppen hogy kinőttek a földből, amikor Berszán atya feltette a kérdést: az iskola kinőtte a klubterem és a Kultúrház tanteremként használható részeit. Lehetne-e a zarándokház egyik szárnyában tantermeket kialakítani? Elkezdődött az „újratervezés”. Az alapok már álltak. A tervező mérnöknek az épület belső felosztását kellett átterveznie, hogy iskola épületnek is megfeleljen.

1996 szeptemberében már a ház vasút felőli szárnyát birtokba vette az iskola. Így kezdődött. A ház még el sem készült egészen, amikor biztatásunkra és támogatásunkkal sikerült megvásárolni a szomszédos telket is, amelyre román állami segítséggel egy iskolaépületet lehetett felépíteni a zarándokház mellé. Később pedig magyar állami segítséggel felépült a tornaterem, és még további tervek is vannak.

Ahogyan kezdtem, a Szentlélek csodálatos műve ez! Ő indította bennünk a gondolatot, hogy házat építsünk. Ő már tudta, hogy a Papbácsiban ébresztett iskolaalapító gondolat megvalósulásához szükség lesz erre a házra. Sőt, Ő fakasztotta azokat a könnycseppeket is a diákok szemében, amelyekkel ellenállhatatlanul sürgette az iskolaalapítást. Ő alakította úgy, hogy Bálint Lajos érsek úrnak éppen egy Szent Erzsébetről szóló beszéde legyen készen az alapkő letételekor. És ennek a „mustármagnak” a kikeléséhez és hatalmas fává növekedéséhez Ő rendelt hozzá mindent és mindenkit. Az anyaországi és a világ minden tájáról érkező adományokat, a helybeli hívek fa adományait, a tiszakécskeiek közreműködését, az első tanárok elszántságát, a Fekete Doboz és a Duna Televízió közreműködését, és még sok-sok más segítőt, akikről én nem tudok, de a jelenlévők még folytatni tudnák a sort. Mindenki, aki bármiben is segített, magáénak érezheti ezt az iskolát, hisz mindnyájunkat ugyanaz a Szentlélek vezetett. Ő a fő Alkotó, mi valamennyien eszközei, munkatársai vagyunk.

És miért éppen Szent Erzsébet napján ünnepeljük ezt az alapítási évfordulót? Mert a Szentlélek nemcsak minket, a küzdő egyház tagjait vont be ebbe a műbe, hanem a megdicsőült egyházat is. Árpád-házi Szent Erzsébet az a magyar szent, akit más népek is fenntartások nélkül tisztelnek világszerte. Az ő neve jó „márkanév”, védjegy: az áldozatos élet értelmét hirdeti és nagylelkűségének példáját állítja elénk. Amikor Bálint Lajos érsek úr a Szentlélek indítására az ő kötényébe helyezte ezt a művet, Szent Erzsébet vállalta a feladatot és folyamatosan osztja a Magyar Nemzetnek szánt „cipót”, amit a gyanakvó szemek rózsának láthatnak, de mi tudjuk; a tudás, a hazaszeret és a hit tápláló kenyerét kapjuk általa. Éppen ez a segítő szeretet az a csoda, amivel Szent Erzsébet ezzel az iskolával is meghódítja a világot.

Mindezekért most hálát adunk, és miközben csodáljuk, hogy mire használt bennünket a Szentlélek, kérjük Őt, vezessen, használjon tovább mindnyájunkat, és kérünk minden jelenlévőt, hogy engedjük Őt működni bennünk és általunk. Lehet, hogy csak a könnyeinkre, egy-egy gondolatunkra, vagy éppen a kezünk munkájára van szüksége ahhoz, hogy bevonjon bennünket Isten Országának az építésébe.

Kedves egykori és mostani diákok! Van-e bennetek bátorság, hogy iskolátok születésének csodáját szemlélve, a hálaadás mellett jelentkezzetek a Szentléleknél: „Itt vagyok én, engem küldj!” Amit a Neked engedelmeskedő alapítók által csodálatosan létrehoztál, bontakoztasd tovább a mi, vezetésednek engedelmeskedő szolgálatunk által.

Ha egy „lelki drónnal” magasan az iskolátok fölé emelkedtek, láthatjátok, hogy a ti iskolátok nemcsak itt, titeket nevel. Bárhol is jártok, vagy bárhonnan is jönnek ide vendégek, a ti megnyilvánulásaitok, vendégszerepléseitek, énekeitek és közös imádságaitok sokakat nevelnek. A 25 év alatt ez az iskola kinőtt a Gyimes-völgyből és a világ magyarságának iskolájává lett. Ne féljetek ettől a felelősségtől! Az a Szentlélek, aki által megfogant ennek az iskolának a gondolata, elég hatalmas ahhoz, hogy kibontakoztassa az Ő művét. Nekünk semmi más dolgunk nincs, csak engedelmeskedni az Ő indításainak, vezetésének. Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennünk!

Fodor András atya, püspöki helynök
Az iskolaalapító Sziklára Épített Ház Alapítvány alapító tagja

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye