Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Idén is nagy tömeg gyűlt össze a Nagytemplom előtti téren, hogy részese legyen annak a felemelő pillanatnak, amikor felkapcsolódnak a város ünnepi fényei és közösen meggyújtják az első gyertyát az adventi koszorún. 2018. december 2-án, Debrecenben a város hagyományihoz hűen, egy látványos, kulturális és vallási értékeket egyaránt felvonultató műsor keretében hivatalosan is elkezdődött a karácsonyt megelőző várakozás, az adventi időszak.

Már advent első vasárnapjának délutánján elkezdődtek a programok a Régi Városháza belső udvarán, ahonnan a résztvevők a Kossuth térre vonultak. Itt megköszönték a közreműködést Hortobágy örökös pásztorainak, akiknek pásztortüzéről égtek és lobogtak advent első vasárnapjának fáklyái, az Ort-Iki Utcaszínház művészeinek a csillagot, az Ady Endre Gimnázium diákjainak térjátékát, a Pendely család gyönyörű, hagyományőrző énekeit, betlehemi köszöntőit, a Debreceni Népi Együttes és a Forgórózsa Táncegyüttes tagjainak táncát.
Az ünnepi műsor Rab Zsuzsa Vaspántok című költeményével folytatódott Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari díjas színésznő előadásában. Ezután a történelmi egyházak megjelent elöljáróit is köszöntötték; Papp Jánost, a Baptista Egyház elnökét, Sipos Barnabást, a Szentháromság Magyar Ortodox Templom parókusát, Palánki Ferencet, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökét, Kocsis Fülöpöt, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek metropolitáját, Derencsényi Istvánt, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzőjét, Zsarnai Krisztiánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Hajdú-Szabolcs Egyházmegye esperesét valamint Papp Lászlót, Debrecen polgármesterét, aki az ünnepi beszédek sorát kezdte.

„Jó újra együtt lenni advent első vasnapjának estéjén Debrecenben!” – fejezte ki örömét Papp László, Debrecen polgármestere: Jó látni és érezni, hogy emberek ezrei, különböző keresztény felekezetek, együtt vannak itt a város főterén és kézzel foghatóvá tesszük a világnak, hogy kereszténynek lenni jó, Jézus születését várni és abban örömünket lelni, kiváltság.” – folytatta. Tovább fűzte ezt a gondolatot, miszerint a Kossuth tér nemcsak hagyományainkat és nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja, hanem azt a példamutató ökumenikus összefogást is, ami jellemzi Debrecent egy olyan világban, ahol a kereszténység sajnos egyre kevésbé érték.
Majd a betlehemi csillagra irányította a figyelmet, amely útmutatására nemcsak a bölcseknek, hanem nekünk is szükségünk van. Szerinte mindig van esély arra, hogy meglássuk a betlehemi csillagot önmagunkban.
Majd a polgármester azt hangsúlyozta, hogy a karácsony együtt jár az ajándékozással, a megajándékozni tudással, és ez az örömszerzés vezérelte a városvezetést, amikor ünneplőbe öltöztették a várost. ”A betlehemi csillagot még nem láthatjuk, de a szeretet és az összefogás elhozza a világosságot. Ha felragyognak a város fényei, fogjuk meg egymás kezét, ezzel kifejezve e két szó erejét; szeretet és összefogás.” Majd jókívánságok közepette kérésére egyszer csak hirtelen felragyogtak a város csodaszép fényei.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita kezdte a köszöntést a jelenlévő egyházi méltóságok közül. Karácsony titkát különös és dicsőséges titoknak nevezte, ahol a menny belefér egy istállóba, mert az Isten száll le a földre. „Az Isten, akit nem fogadhatnak be az egek egei, mégis parányi csecsemőként a jászolban nyugszik. Királyi széket látok és szüzet, egy názáreti leány méhébe fogadja Isten fiát és királyi székké válik.” – idézte azt a szép költői képet, amely karácsonykor fölragyog és a görög katolikus egyházban a bűnbánati és karácsonyi időszakot végig kísérő énekként van jelen.
Kérte, hogy lássuk meg ezt a különös és dicsőséges titkot, a betlehemi barlangban a mennyek országát, ismerjük föl a parányi csecsemőben a végtelen Istent.

Palánki Ferenc megyéspüspök gondolatébresztő kérdéssel kezdte beszédét: „Jézus Krisztus születése napján minden más. De miért csak akkor?” Majd a karácsonyi ünnep varázsával folytatta, amely az emberek lelkét megérinti, hiszen mindenki vágyódik a szeretetre, a békére, a jóságra. Jézus Krisztus világra jövetelével erre a törekvésünkre, vágyunkra kapunk választ, megerősítést Istentől, aki teljesen váratlan, meglepő módon érkezett közénk; fia által, kisgyermekként, kiszolgáltatottságban.” – fogalmazott.
Ezután kitért arra, hogy akármennyire is szépítjük, színezzük a karácsonyi történetet, felnőtt fejjel meg kell, hogy döbbenjünk Isten szándékán: Jézus az otthontalanság nyomorúságában született a világra. „Az elutasítást pedig nem a római korból fakadó sajátosságként kell értelmeznünk. A visszautasítottság ténye és szomorúsága független bármely történelmi időszaktól és nagyon is fájdalmas.” – folytatta. Majd a felvételi ponthatárok kihirdetését izgalommal váró diákokra emlékeztetett, akiket egymás nyakába ugrani láthattunk a tudósításokban, amikor megtudták, hogy felvételt nyertek a kívánt felsőoktatási intézménybe. „Viszont egyetlen kép sem mutatta azokat, akiket elutasítottak. Ők vajon mit érezhettek? És azok, akik azzal szembesülnek az életben, hogy nem kellenek? Isten nem mondja ezt nekünk. Isten fiában kimondta, hogy mindannyian fontosak vagyunk számára, eljön hozzánk, hogy velünk lehessen” – hangsúlyozta a püspök, majd figyelmeztetett, hogy a jóság, a szeretet gyakorlásával készüljünk, de ne csak karácsonykor, hanem minden pillanatban, hiszen, amikor megérkezik, a jelen pillanatot kéri számon tőlünk. „Amiben most vagyunk, az utolsó nap nagy találkozása a mostani pillanatról, a mostani életünkről húzza le a leplet. Isten minden pillanatban jön, ő az eljövendő, aki állandóan jön, és aki ott van, ahol vagyok. A jelen pillanat kap jelentőséget, akikkel most találkozunk, akiket most kell szeretnünk tudva, hogy Isten nem utasít vissza minket, Isten feltétel nélkül szeret.”
Végül a megyéspüspök kérte, hogy ebben az adventi időben gyakoroljuk mi is a feltétel nélküli szeretetet; szeressük egymást, fogjunk, össze, valósítsuk meg tőlünk telhető módon Isten országát.

„Ahogy telnek az évek, egyre sűrűbb időket élünk.” – kezdte mondanivalóját Derencsényi István református főjegyző. Általános vélekedésként jegyezte meg, hogy az advent az esztendő legmeghittebb, leghangulatosabb időszaka, annak ellenére, hogy ilyenkor a legrövidebbek a nappalok és legsötétebbek az éjszakák, felidézve gondolatban az évszakváltás kapcsán a természetben bekövetkező változásokat. Szerinte advent az az idő, amelyhez érzések, emlékek, hangulatok kapcsolódnak. „Adventet nem lehet nem észrevenni, adventről nem lehet lemaradni.” – mondta. A világ reklámjaival és árukínálatával gondoskodik arról, – a maga sajátos módján – hogy mindenki tudatosítsa, hogy adventben élünk. Nem is csak négy hétben, hanem annál több hétben.
Rámutatott, hogy nemcsak a külsőségek ünnepi megjelenését várjuk, hanem bennünk még ott él az érzéseink között az eredeti jelentéstartalom, vagyis az adventus dominum, az Úr érkezése, Krisztus születése, Isten emberi létmódban való megjelenése közöttünk.

Zsarnai Krisztián, evangélikus esperes szólt végül de nem utolsósorban a keresztény egyházak jelenlévő képviselői közül, aki szintén arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan és kit ünneplünk karácsonyra készülve az adventi gyertyák meggyújtásával. Az előtte szólókhoz hasonlóan ő is rámutatott, hogy életünk tele van külsőségekkel, sokaknak advent, az adventi koszorú csak külsőség. „Kérdés az, ki áll a középpontban ezen az ünnepen?” – tette hozzá.
Kiemelte, hogy manapság az ajándékozóról az ajándékozott került a középpontba, nem az ünnepeltet ünnepeljük, hanem az ünneplőt. Szemléltetésül a születésnapi parti példáját hozta, ami nem a születésnaposról szól, hanem a meghívottakról, ajándékokról, mindem másról. Hangsúlyozta, hogy ennek nem kellene így lennie, hogy lássuk meg az ünnep lényegét, azt, akit ünneplünk, az méltó helyre kerüljön. Majd Zsarnai Krisztián így fogalmazott: „Ő nem csupán egy Jézuska, egy giccsszobor akar lenni, hanem ő akar értelmet adni ünnepünknek, vele valóban másként lehet ünnepelni. Jó lenne, ha el tudnánk csendesedni, végiggondolni, hogy ki áll ünnepünk középpontjában, kit ünneplünk, hogy a szeretet ne csupán csak néhány napig tartson.”

Gyöngyösi Erika
médiaképzős hallgató

Fotó: Derencsényi István