Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

elnémul a rigó, el a tücsök.

(...)

Csügged az ág, ejti leveleit. -

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!

/Zelk Zoltán/

Az egyeki egyházközségben elindított Szent József vándorszobrot négy család várta az októberi hónapban is.

Szekeres Imre és felesége Piroska életének egy hetét vonta be ünnepi fényekkel és aranyozta be napjaikat. Piroska szavai szerint fel sem vetődött bennük más válasz a befogadásra, mint az igen. Van egy szeretett Mária szobra, melynek hiányzik a keze. Mellette kapott helyet a vendég, hogy a szentcsalád egy héten át teljes legyen, s a békéjét kiterjessze e helyen. Annál is inkább a kiteljesedés jellemezte örömüket, hiszen velük volt ezen a héten kis unokájuk Istvánka is, aki az esti közös imákat szorgalmasan és hittel velük mondta. Mintha fényesebben sütött volna a nap is! Az egész látogatást ünnepként, különlegesen fontos ünnepként élték meg. Kívánnak minden további befogadónak ilyen meghatározó élményt, mely hiterősítő, segít jobbá lenni és eligazodni a világban.

Radics László és családja is szívesen fogadták a szobrot és egy héten át vele osztották meg napjaikat. Kívánják mindenkinek, hogy találja meg helyét a világban, s váljon mindenki számára fontosabbá a hit a mindennapokban. Éljünk meg minden napot Istentől kapott kegyelemként, s adjunk hálát mindenkor a kapott jóért és rosszért egyaránt. Imádkoznak, hogy az emberek felismerjék az élet valódi értékét.

Len István és családja a következőket osztotta meg velünk: „Egyértelműen igent mondtunk Szent József befogadására, hisz ő a családok védőszentje, és mint minden családnak nekünk is szükségünk van a segítségére és útmutatására. Ez a hét alkalmat teremtett a közös imára és a közös gondolkodásra életünkről, Istennel való kapcsolatunkról. Hiszem azt, hogy ez egy magvetés volt lelkünkbe, mely előbb-utóbb kicsírázik Isten kegyelméből. Útravalóul Szent József a félelmeinket, gyengeségeinket, kétségeinket kapta, hogy közbenjárásával a félelmek bizalommá, a gyengeségek kitartássá és a kétségeink hitté válhassanak.”

Mucza Béla és felesége volt a negyedik család, kiknél tiszteletét tette és otthonát megszentelte a szentcsalád feje. Piroska fogalmazta meg meghatározó élményeiket a kérdések tükrében: „Amikor megkerestek azzal a kérdéssel, hogy befogadnánk-e a Szent József vándorszobrot egy hétre, rögtön igent mondtunk, hiszen megtisztelve éreztük magunkat, hogy hajlékunkba fogadhattuk a templomunk védőszentjének szobrát. Itt tartózkodása alatt hitünkben egyre inkább megerősödve éreztük a közös imádkozás hatalmát. Bízunk benne, hogy imánk meghallgatásra talál. Örültünk, hogy vendégségbe fogadtuk és búcsúzáskor megerősödtünk még inkább abban, hogy közbenjárásával népünk és nemzetünk élete békében és nyugalomban folyik tovább.”
Igazi szüret volt az októberi hónap, mindenféle édes hitgyümölcsök kerültek szentünk tarisznyájába. Köszönjük testvéreink, hogy ezeket a gyümölcsöket velünk megosztottátok, s hogy az ősz minden gazdagságának édes ízétől mindnyájan nemesedhettünk.

Farkas Éva tanító/képviselő testületi tag
Fotó: PlebaniaTeam