Ordít a techno, és a villogó ledfal előtt egy csapat tizenéves egymásra tapadva táncol. A lányok és az alkoholos üvegek szájról szájra járnak. Dől a cigarettafüst, majd kisvártatva az egyik zsebből gyanús, fehér porral teli zacskók kerülnek elő... A fenti jelenet nem egy lepukkant, vidéki zenei fesztiválon játszódódik, hanem egy katolikus gimnázium kápolna-dísztermében, ahol a fiatalok az általuk írt és rendezett darabbal tesznek épp tanúságot a tiszta élet mellett. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium falai között, 2018. 11. 17-én megrendezett, XV. Fiatalok A Világ Életéért Találkozón (FAVÉT) jártunk.
A tizenöt évvel ezelőtt, Szenes István atya által elindított rendezvény, évről évre egy-egy továbbgondolásra érdemes témára koncentrál, melyről az iskola tanulói a saját eszközeikkel, dallal, tánccal, misztériumjátékokkal és csoportbeszélgetésekkel mondják el véleményüket. Idén a TISZTA szó került fókuszba, és ennek apropóján a találkozó több dolgot is érinthetett: egyaránt szólt a külső környezetünk és a lelkünk tisztaságáról is. A gazdag programon ebben az évben több mint 500 diák vehetett részt, akik a házigazda Szent Imre gimnázium mellett Kisvárda, Debrecen, Nyírbátor, Geszteréd, Ajak és Újfehértó katolikus iskoláiból érkeztek.
A délelőtt értékes előadásokkal kezdődött. Először Ugyan Attila táncpedagógus a tisztaság és a folklór kapcsolatát elemezte, majd a Topogó táncegyüttes tagjai perdültek a színpadra. Őket Dr. Soltész János görögkatolikus erkölcsteológus követte, aki tabuk nélkül beszélt a fiataloknak a szexualitásuk tiszta megéléséről. Ehhez a témához kapcsolódott egy magzati élet védelméről szóló kiállítás is, melyet az egyik tanteremben tekinthettek meg az érdeklődők.
A diákok néma csöndben hallgatták Orsolics Zénó segítő szakember szavait is, aki megrendítően hitelesen vallott a heroin rabjaként eltöltött éveiről, majd pedig az Isten kegyelméből történő megszabadulásáról. Előadásában többek között arra tanította a hallgatóságot, hogy az egészséges és tiszta élethez a harmóniát három irányban is meg kell találni. Egyrészt befelé nézve - önmagunkban, másrészt kifelé – embertársainkhoz fűződő viszonyunkban, és végül, de nem utolsósorban felfelé, az Isten-kapcsolatunkban.
Nagy Zsolt atya az ünnepi szentmisén elmondott elmélkedésében arra buzdította az ifjúságot, hogy a modern világ értetlensége ellenére is merjenek karakán módon kiállni a tisztaság mellett a hétköznapokban. Ferenc pápa szavait idézve arra bíztatta a gyerekeket, hogy legyenek ők is olyan „tornacipős szentek” akik a saját, istenfélő példájukkal képesek hatást gyakorolni a körülöttük élőkre.
A délután pedig valóban a „tornacipős szenteké” volt. A diákság által bemutatott két misztériumjáték közül az első egy ízig-vérig modern történetet dolgozott fel, melyben egy szenvedélybeteg fiatalember tragédiába torkolló sorsa elevenedett meg. A másik darab az Ószövetség és Újszövetség tisztasághoz kapcsolódó történeteit vitte színre tíz jelenetben. A gyerekek átütő erejű alakítása nem egy néző szemébe csalt könnyeket.
Egy ekkora rendezvény lebonyolítása komoly előkészületeket igényel. Oroszné Szabó Bernadett és Maczinkó Mariann tanárnők a háttérstáb tagjai voltak, a regisztrációtól az ebédrendelésig mindenben igyekeztek segíteni. Több éve végzik ezt a feladatot anélkül, hogy bármiféle jutalmat várnának el munkájukért. Bernadett tanárnő szerint elég jutalom az is, hogy egy ilyen fontos esemény tevékeny részese lehet. Mariann tanárnő pedig ajándékként élte meg az utóbbi éveket, mert osztályával együtt dolgozva a szervezésen, még közelebb kerülhetett a rá bízott gyerekekhez.
A találkozó fontosságát Megyesi Mária, a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI intézményvezetője is elismeri. Úgy véli, hogy a hagyományos lelki programokat hatásosan egészíti ki a FAVÉT a maga „cselekedtető” pedagógiájával. A gyermeki lélek azt tudja a legjobban befogadni, amit cselekedve sajátít el. Erre pedig jó eszköz az iskoladrámákat idéző misztériumjáték, amely mindig megérinti a bennük szereplőket. Igazgatónő azt látja a találkozó legnagyobb erényének, hogy a gyerekekben felébred a vágy, hogy egy fontos üzenet átadásának részesei legyenek. Persze az is látszik rajtuk, hogy élvezik a közös munkát, de az bizonyos, hogy nem csak a puszta szereplésvágy mozgatja őket. Ez a rendezvény egyszerre fejleszti a személyiségüket és a lelki életüket is.
A találkozó létrejötte nehezen képzelhető el Bákonyi János iskolalelkész és Nagy Éva tanárnő áldozatos munkája nélkül. Ők ketten oroszlánrészt vállalnak minden évben a FAVÉT előkészítésében és lebonyolításában. János atya a lelki háttér mellett olyan földhözragadt dolgokkal is képes foglalkozni, hogy hogyan csavarozzuk fel precízen a színpad deszkáit, vagy miként lehet elsötéteni a kápolna hatalmas ablakait. Éva tanárnő pedig, ha kell, a kórussal gyakorol, ha kell, zenéket rendszerez, jeleneteket instruál, és még attól sem riad vissza, hogy huszonöt kamasz fiút rávegyen arra, hogy ellejtsék a Baál próféták táncát a nyílt színen.
Éva tanárnő azt mondja, ő minden évben a reményt kapja meg a FAVÉT-tól. A reményt, hogy a fiatalok még mindig ilyen szép számmal fogékonyak a komoly üzenetekre. A belefektetett energiája pedig busásan megtérül, amikor látja a gyerekek mosolyát, vagy amikor azt hallja a találkozó végén tőlük, hogy milyen kár, hogy most egy egész évet kell várni a következő FAVÉT-ig.
Az egyházi évekhez kapcsolódó témákat mindig János atya választja ki, de a gyerekek könnyen tudnak azonosulni a nemes gondolatokkal. Bákonyi atya abban látja a FAVÉT sikerét, hogy a rendezvény képes megmozgatni az intézmény szinte összes nagygimnazistáját. És amellett, hogy a gyerekek alkotó munkát végeznek, élvezik az együttlétet, érzelmileg is átélik, megélik a bibliai üzeneteket. János atya még soha nem számolta össze, hány munkaórát tölt el évente a FAVÉT-tal, nem is akarja ezt tudni. Azt vallja, ha az elmúlt tizenöt évben csak egy ember életét befolyásolta pozitívan az itt kapott impulzus, akkor már bőven megérte megrendezni a találkozót.
Hogy valóban megéri megrendezni a FAVÉTOT, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint a programban részt vevő diákok tanúságtétele.
Eszter az öltöztetőket és a kellékeseket fogta össze ebben az évben. Nem volt könnyű dolga. A háttércsapatnak a díszletek mellett több mint száz gyerek kosztüméről és kellékeiről kellett gondoskodnia. Emberfeletti munkát végeztek a diákok, éppen ezért talán a kellékesek kapták az egyik legnagyobb tapsot a misztériumjáték végén. Mert ez egy olyan színház volt, ahol nem csak a primadonna arathatta le a sikerért járó babért.
Anna a Noé- jelenet rendezőjeként egyszerre élte át a felelősség terhét és örömét is. Rengeteg munkája volt abban, hogy a sok szereplő óramű pontosan mozogjon, de amikor vége lett a jelenetüknek, a közösen megélt öröm minden erőfeszítésért kárpótolta.
A tizenkilenc éves Fanni a gonosz lelket testesítette meg a nagy misztériumjátékban. Számára a szerepe legfőbb üzenete az volt, hogy mindig legyenek az embernek céljai, de ne hagyja magát a gonosz által befolyásolni.
Boglárka Lót feleségét játszotta a darabban. Ő amellett, hogy tisztelet és türelmet tanult a többiekkel való munka során, azt az üzenetet vitte magával, hogy ha az ember rászánja magát egy feladatra, ne tekintgessen hátra, hanem haladjon erős akarattal az Isten által kijelölt útján.
Az Illést alakító Ádámot az fogta meg leginkább, hogy karaktere a halk fuvallatban ismeri fel az Úr szavát. Számára ez azt üzente, hogy ne mindig a látványos jeleket várjuk az Úrtól, keressük szavát a hétköznapi életünkben.
Balázs nehéz feladatot kapott idén. Ő rendezte az egyik jelenetet, és Jézust is neki kellett a színpadon megjelenítenie. Azt mondja, megtapasztalta a felelősség súlyát.
Anti nagyon nehezen azonosult a szodomai bűnös szerepével. János atya szerint azért, mert a tisztáknak nehezebb eljátszaniuk a bűnöst, mint a bűnösnek a tisztát.
Anti, Balázs, Boglárka és Fanni és a többiek talán pont ezzel a FAVÉT-tal tették meg az első lépést tornacipős szentség felé vezető úton. Az általuk közvetített üzenetek pedig még több fiatalt terelhetnek erre az útra. Évről évre, FAVÉT-ről FAVÉT-re egyre többet.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
tanár, médiaképzős hallgató