Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnökével találkoztak a fiatalok 2018. november 10-én, Debrecenben, a Megtestesülés-templomban. Palánki Ferenc megyéspüspök Kocsis Fülöp érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat Rómában a 2018. október 3-28-ig tartó fiatalokról szóló püspöki szinóduson.
A főpásztor előadás, majd kötetlen beszélgetés formájában osztotta meg a szinódusi élményeit, a tanácskozás eredményét a résztvevőkkel. Az előadás után szentségimádást tartottak, majd szentmisével és agapéval zárták a napot, amelyet a debreceni római katolikus egyetemi lelkészség szervezett Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész vezetésével.

Palánki Ferenc püspök bevezető gondolataiban a szinódus fogalmáról beszélt. Elmondta, együtt haladást, közös úton járást jelent, amely nemcsak a tanácskozásban merült ki, hanem a jövő pasztorációjának, különös tekintettel most az ifjúságpasztorációnak az irányát is jelenti. Erre kereste a megoldásokat a mintegy 300 fős négy hetes tanácskozás, akik között 40 fiatal a hangulatról is gondoskodott. A főpásztor Ferenc pápa a szinódus nyitóbeszédére is visszaemlékezett, amikor a Szentatya kihangsúlyozta, a szinódus nem parlamenti törvényhozó szerv, hanem együttgondolkodás, egymásra és Istenre figyelés. A közös imák, tanácskozások, beszélgetések, a pápa közvetlensége egy bensőséges Egyház-élményt jelentett számára. Személyes élményként megosztotta, hogy a Szentatya házigazdaként minden alkalommal kézfogással üdvözölte a résztvevőket tanácskozás termének bejáratánál. Így történhetett meg az is, hogy a püspök atya éppen Ferenc napján, egy liftben utazhatott a pápával. E találkozás különleges ajándéka volt, hogy a pápa magyarul köszöntötte őt a névnapján.

Váljunk a fiatalok számára megszólíthatóvá (1.)

A Palánki püspök atya ezután áttért a záródokumentum pontjaira. Elmondta, a három részből álló dokumentum lényegi mondanivalóját az emmauszi tanítványok történetével hozták párhuzamba.
Az első fejezet a kísérésről, meghallgatásról szól. A történet szerint az emmauszi tanítványok reményvesztetten hagyták el Jeruzsálemet, a reménység városát, mert azt hitték, Jézus Izraelt fogja világhatalomra juttatni. Ő a világot jött megmenteni. Aki kevesebbet remél az Istentől, mint amit az Isten adni akar neki, az csalódni fog Benne — tette hozzá a püspök. Jézus tehát melléjük szegődik, kérdezi és meghallgatja őket.
Sok reményvesztett fiatal van a világon, akik tele vannak kérdésekkel, csalódásokkal. Váljunk számukra megszólíthatókká hangsúlyozta a főpásztor, majd példaként egy baráti összejövetelt említett, ahol a fiatalok nem merték őt megszólítani. A püspök atya kezdeményezett velük beszélgetést és válaszolt a fiatalok mély, komoly kérdéseire, majd így folytatta: Szükség van arra, hogy a papok, szerzetesek, tanárok, képzett laikusok képesek legyenek meghallgatni. Sokszor az a probléma hogy képzetlenek vagyunk, nem vagyunk megszólíthatóak. A fiatalok be vannak zárkózva a sajátos világukba, sok esetben nem hajlandók szóba állni a felnőttekkel. A szeretet üzemmódjában tudunk nekik segíteni, ehhez nagy türelemre van szükségünk. Jézus megtanít bennünket Isten szeretetére. Ő velünk akar élni, jelen akar lenni az életünkben. Az emmauszi tanítványok kérik Jézust, maradjon velük. Ha megszólíthatóak vagyunk, akkor bennünket is kérni fognak erre a fiatalok, amely azt jelenti, jó úton haladunk.

Csak a hiteles ember tudja átadni a hitet

Jézus megtanít bennünket a figyelmes szeretetre. „Rájuk nézett és megesett rajtuk a szíve.” Hogyan nézünk egymásra, a fiatalokra? A Szentatya sokszor beszél arról, hogy a szeretet elvárásokat támaszt. Azt mondta, nemcsak a fiatalokról, hanem a fiatalokhoz akar szólni, tanácsot, útmutatást adni nekik. Sokszor a fiatalok nem kérnek az Egyház korlátaiból.
Palánki püspök atya a hit átadásának lehetőségeiről is beszélt. Mint mondta, az Egyház azon gondolkodik, hogyan adja át a hitet. Sok esetben ez nem működik, a fiatalok a szentségek felvétele után eltávolodnak az Egyháztól. Lehet, hogy nem vagyunk elég hitelesek? Jézus Krisztus meghalt értem és feltámadt, örök életet ajándékozott, ebből öröm kell, hogy fakadjon. Ha nem leszek hiteles, nem tudom átadni a hitet. Hitelesen megéljük e kereszténységünket családjaink előtt, részt veszünk e mindig a szentmisén? Nem elég, hogy hiszek, hanem az a legfontosabb kérdés, hitem mennyire határozza meg a kapcsolataimat, az életemet. A hit átadásának nehézségei főleg a jóléti társadalmakban jelentkeznek.
A hit átadása nem minden kontinensen probléma. A megyéspüspök más országbeli tapasztalatokat is megosztott a fiatalokkal. Elmondta, Dél Amerikában nem ritka a 2-3 órás szentmise, a 100 milliós lélekszámú Fülöp-szigeteken nincs paphiány, a lakosságának közel 50 % 22 év alatti. A fiatalos, országban a 8-10 gyermekes családok legtehetségesebbjeiből pap, a többiből orvos, tanár, mérnök lesz.
Ferenc pápa szerint a legjobb ifjúságpasztorátor egy másik fiatal, aki tanúságot tud tenni társa előtt a saját hitéről.

Hová kísérjük a fiatalokat?

A kísérés másik fontos kérdésére is kitért a püspök atya: Hová kísérjük a fiatalokat? A szinódus záródokumentuma azt is hangsúlyozza, hogy a fiatal kor ajándék időszak, de annak véget kell vetni, hogy helyet adjunk a felnőttkornak. Eljutnak e a fiatalok erre a szintre? A helyes kísérés következménye, hogy a fiatalok meghozzák a maguk döntését. A kísérés fontos dolog, de veszélyes, ha nem úgy kísérjük őket, ahogy nekik jó, hanem ahogy ők kérik. Majd utalt Nagy Csaba egyházmegyés pap dolgozatára, amelyben a kísérés témában kifejti, hogyan fordult meg az embereknek gondolkodása. Régebben a babakocsiban ülő gyermek útközben az édesanyját figyelte, látta az arcrezdüléseit, reagálását különböző helyzetekre, tehát anyján keresztül szemlélte a világot. Ma a babakocsiban ülő gyermek kifelé néz, nem az édesanyját látja, hanem az eléje táruló világot, mindent magának kell befogadnia, értékelnie. Ez azért nem jó, mert a fiatal korán önállóvá válik, hamis információkhoz jut és saját magának kell döntéseket hozni. Ha valaki korán önálló lesz, akkor képtelen lesz érett felnőtté válni.
Hogyan kell tehát kísérni a fiatalokat? Irányt mutatva, korlátokat állítva, mert nem valamitől, hanem valamire vagyok szabad.

Nem mindegy mire nyitott a fiatal (2.)

A dokumentum második része a nyitottságról szól. Az emmauszi tanítványoknak megnyílt a szemük s felismerték Jézust, amikor kezébe vette a kenyeret és megtörte azt.
Nagyon fontos, hogy a személyes kapcsolatokra, teljes odaadottságra legyenek nyitottak a fiatalok. Adj oda mindent és kérj egy tiszta és teljes szívet. Merniük kell mindent odaadni, hogy képesek legyenek a hivatásuk elérésére.
A szinódus egyik kiemelt témája a hivatás volt. Nem mi választjuk a hivatást, hanem az választ bennünket. A döntés egy hivatás mellett Isten és ember személyes találkozása és annak a megértése, hogy mit kar Isten kihozni az életünkből. A Szentatya hangsúlyozta, a hit nem olyan világosság, amely eloszlat minden sötétséget, hanem olyan látás, amely segít sötétben is eligazodni. Csak annyi hitetek legyen, hogy a következő döntést meg tudjátok tenni, lehet ez egy apróság is. Isten a távoli problémákra nem a mai napon ad választ. Nem kell a jövő elképzelt nehézségei miatt aggódni. Ha minden napot kegyelemmel együtt éljük meg, csoda történik.

A megkülönböztetés segít a döntéseinkben (3.)

A záródokumentum 3. része a megkülönböztetés módszerét elemzi. Ez azt jelenti, ha döntés helyzetben vagyok, fel kell sorolni a választás mellett és ellen szóló érveket és ez alapján kell meghozni a döntést. Ez vonatkozik a hivatásra, párválasztásra. Ha van egy élő Isten kapcsolatom, akkor az a megkülönböztetéseimre, a döntéseimre is hatással lesz.

A dokumentum befejező gondolata a fiatalok életszentségre való meghívásáról szól.
Szentnek, vagyis Istenhez tartozónak kell lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem hibázunk hanem, hogy növekedünk, erősödünk hitben. A fiatalok szentségen keresztül képesek megújulni, és így pajzsként lehetnek jelen az Egyházban — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye