Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

"Szinódusi inspirációk és magyar lehetőségeink címmel" a budapesti Párbeszéd Háza vendége 2018. november 7-én, ezúttal Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnöke volt, aki Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat az október 3-28-ig tartó, XV. rendes, a fiatalokról szóló püspöki szinóduson. A szinódus célja volt, hogy „feltérképezze a fiatalok hitét és élethelyzetét, útmutatást, és lelki támaszt adjon számukra, valamint olyan üzenetet fogalmazzon meg, amit maguk is tovább gondolnak és a saját életükre vonatkoztatnak” – idézte Ferenc pápa szavait Palánki Ferenc megyéspüspök a szinóduson megélt élményeiről szóló gondolatainak bevezetőjében. A beszélgetésen érdeklődő fiatalok, Sajgó Szabolcs SJ, valamint Gábor Miklós az MKPK Ifjúsági Bizottságának irodavezetője is részt vett.

A szinódusi főtitkárság 2016 őszén közzétette azt az írást, amely előkészítette ezt a találkozót, három részt megcélozva: a fiatalok körülményeinek megismerése, a hivatáskérdés és az egyház lelkipásztori feladatai ezzel kapcsolatban. Az írás végén egy kérdőíven keresztül kérdezték a fiatalokat, amit Magyarországon 3337-en töltöttek ki, döntő többségben katolikusok, világszinten pedig 130 ezren – tette hozzá Gábor Miklós a püspök atya bevezetőjéhez, majd ismertette az eredményeket:A magyarok a felmérés szerint meg vannak elégedve az egyház szociális területen folytatott tevékenységével, hiszen többek között a 12 éve tartó 72 óra kompromisszum nélkül esemény hatására évente nyolc-kilencezer fiatal megmozdul. Továbbá az is kiderül a felmérésből, hogy a katolikusok célja az, hogy másoknak jót tegyenek, segítsék embertársaikat. A válaszadók döntő többségben azt nyilatkozták, hogy meg vannak elégedve az életkörülményeikkel, nem vágynak nagy változásra. Számukra a legfontosabb a család, és az, hogy nekik valamilyen módon biztos munkájuk legyen. A közösségi médiát, internetet talán túl gyakran használják, viszont ennek tudatában vannak és próbálják csökkenteni az interneten eltöltött időt. Másik fontos kérdés volt, hogy elhagyja-e szülőföldjét, amelyre egyértelmű választ ad az a helyzet, hogy a városok sokakat bevonzanak a peremvidékekről, ám ha az ország elhagyásáról van szó, az más kérdéseket és értékeket vet fel.

A megyéspüspök beszámolt arról is, hogy a püspöki szinóduson az országok képviselői kisebb csoportokban, személyesen is beszéltek az országukat jellemző hitéletről. Számunkra meglepő az afrikai vallásgyakorlás, ahol „szétfeszítik a templomokat” a két, olykor három órás szertartás ellenére is. Vietnámban annyian járnak misére, ahányan katolikusnak vallják magukat, Etiópiában pedig ismeretlen a szingliség fogalma. Ezek a kulturális különbségek különböző kérdéseket vetnek fel, amiken érdemes elgondolkodni. A dél-koreai püspök pedig nem értette, mi az, hogy paphiány, náluk túljelentkezés van.
A szinodalitás olyan, mint az Eucharisztia kenyere, az ostya, amely rengeteg búzamag apró molekulájából tevődik össze, ahogyan a bor is szőlőszemek cseppjeiből alkot egy egészet, így megtestesítve Krisztus testét és vérét. Ilyenek vagyunk mi mind, egy-egy kis molekula, egy-egy csepp, amelyből összeáll az Egyház, a szeretet közössége, amit Krisztus szeretete tart egyben. Ferenc pápa a szinodalitás fogalmát ehhez a képhez köti. Mindenkinek az élete Isten számára végtelenül fontos, így az Egyház számára a mi gondolataink, nehézségeink, örömeink egyaránt fontosak – fordította le a püspök atya Ferenc pápa gondolatait.

A tanácskozáson minden résztvevőnek hozzá lehetett szólni a munkadokumentum egy pontjához. Palánki Ferenc megyéspüspök többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban a fiatalok tömegesen hagyják el az országot egy jobb élet reményében, ám többségükben nem a végzettségüknek megfelelő munkát végeznek. Ezzel nem csak a tudásukat helyezik háttérbe, de a hitüket is a szülőföldjükön hagyják, hiszen nem fognak tudni beilleszkedni egy helyi egyházi közösségbe.

A szinódus egyik sarkalatos pontjaként a hivatástisztázás kérdésével is foglalkozott. A megyéspüspök a következőket mondta: Mindenki meghívást kapott az életszentségre. Akkor emberhez méltó az életünk, ha Istenhez is méltó, és akkor Istenhez méltó, ha törekszünk az életszentségre, vagyis a parancsok által kijelölt úton haladunk az életünk végcélja, a teljesség felé. Mindenkinek fel kell fedezni a saját útját, a képességeit, amit az Isten számára kijelölt, de nem a saját életének az önmegvalósításában, hanem a közösség szolgálatában, azért, hogy másoknak jobb legyen. Ezáltal lesz az Ő élete teljes, vagy szent.

A fiatalok kérdései az egyház ezer éves történelmének fontosságára, a kivándorlásra, az online-offline jelenlétre vonatkoztak, illetve arra, hogy fogunk-e tapasztalni valami változást az Egyházon belül.
A püspök atya válaszként elmondta, hogy rendkívüli egyházi élményben részesült a találkozó alatt, a különféle egyházi vezetők hozott kultúrája miatt. Azt mondta: Nem azon van a hangsúly, hogy itt ezer éves az Egyház, hanem ahol most él, ott élet van benne. Mi hivatkozhatunk az ezer éves értékeinkre, csak éppen fogyunk. Ehhez kapcsolódóan megosztotta a 2016-os Fülöp-szigeteki Eucharisztikus Világkongresszuson szerzett tapasztalatát, ahol egy kispaptól megtudta, hogy náluk a családban a legokosabb gyerek megy papnak, akit pedig nem vesznek fel, az jelentkezik orvosnak, tanárnak, vagy valami másnak. A százmilliós lakosságú ország 95 százaléka római katolikus és majdnem a fele 22 év alatti. Érdekességképpen még azt is elmondta, hogy a helyi székesegyház plébánosa panaszkodott, hogy a nagy létszám ellenére nem járnak misére, mert a vasárnapi 12 misét általában összesen csak 36 ezer fő látogatja, és ez a fele a hozzájuk tartozó katolikusoknak. Ez után a kis kitérő után hozzátette: Ennek ellenére az ezer éves értékünk tagadhatatlan és büszkének kell lennünk rá.

Az online-offline kérdésére válaszolva elismerte, hogy az online jelenlét egy lehetőség a tájékozódásra, kapcsolatok kiépítésére, aztán hozzátette: az életünk nem virtuális. A virtuális világban mi nem tudunk valós életet élni. A valós életet a jelen helyzetben tudjuk csak megélni. A mai fiatalságot egyre nehezebb rávenni, hogy letegyék a digitális eszközöket és egyre jobban beszippantja őket a nem valós világ, a valóság pedig Krisztusban, a valós kapcsolatokban van. Ezért kell törekednünk az egymás közötti kapcsolatok ápolására és megerősítésére, amit a szinódusi dokumentumban is hangsúlyoznak.

Egyik fiatal a diákok túlterheltségéről számolt be,, amelyre a püspök atya elmondta, nem szeretné, hogy az egyház által fenntartott iskolák versenyistállókká válnának. Szükségesnek tartja a tehetséggondozást, valamint a kiemelkedő képességű tanulók támogatását, amellett, hogy mindenkire egyenlő figyelmet szentel.

Ferenc püspök a beszélgetés végén hozzátette, hogy a fiataloknak dönteniük kell az életükről. Fontos megerősítenünk keresztény identitásunkat, és az egyházi kísérés által el kell jussunk addig a pontig, hogy megtegyük azt. Annak a valakinek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Az igazság nem népszavazás eredménye, az igazság maga Jézus Krisztus. A világtörténelem során nagyon sokan mondták azt, hogy nekem van igazam. Azt, hogy „Én vagyok az igazság” – csak egy valaki mondta. Ez kell, hogy motiváljon bennünket arra, hogy kimondjuk az igazságot és meghívjuk a nem hívőket, a fiatalokat a megtérésre is.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végül Ferenc pápa szavait idézve zárta gondolatait: „Nem az a fontos, hogy miért élek, hanem az, hogy kiért.”

Szabó Dávid
egyházmegyei médiaképzős hallgató
Fotó: PárbeszédHáza