Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Természetvédők Szövetségének tagcsoport 2018. szeptember 28-30-ig Bakonybélben tartó konferenciáján a résztvevők tanácskozás mellett látogatást tettek a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorba is, vendégük volt Halmos Ábel OSB, az apátság perjele, valamint elzarándokoltak a Szentkúthoz.

A teremtésvédelemről való elmélkedések után, szombaton monostori látogatást tettünk. Szent István király 1018-ban alapított szerzetesi közösséget Bakonybélben Szent Günter kezdeményezésére, aki Gizella királyné rokona volt. Szent Gellért 1023 körül csatlakozott a közösséghez. A Monostor idén 1000. évfordulóját a szerzetesek munkával ünneplik, így látogatásunk alatt a templom felújítás alatt állt.
Idegenvezetőnk, János testvér jó kedélyűen mesélt az épületegység és a szerzetesrend történetéről, annak mindennapjairól. Elmondta, hogy a rendházhoz egy 5,5 hektáros arborétum is tartozik, ahol fenntartanak gyógynövénykertet is. Szent Gellért példájára ők is igyekeznek békességben és harmóniában élni a természettel, így törekednek a környezettudatosságra. A kertben biogazdálkodást folytatnak, komposztálnak és szelektíven gyűjtik a hulladékot. A mostani fejlesztés során egy energiafészert építenek, mely geotermikus energiát hasznosít karsztvíz kitermelő és visszasajtoló kutakkal, valamint napelemekkel látják majd el az épületegyüttest.

A monostornak jövedelemforrásként szolgál az apátság két vendégháza, valamint az ajándékbolt, ahol saját készítésű termékeket árulnak, mint például tea, lekvár, sör vagy csokoládé, melyek különféle gyógynövényeket tartalmaznak, valamint az élelmiszerek mellett kozmetikumokat és kegytárgyakat is készítenek.
János testvér azzal folytatta, hogy Szent Benedek szerint három pilléren kell, nyugodjon a szerzetesek napirendje: imádság, fizikai munka és szellemi munka. A bencések együtt imádkoznak, ha csak lehet, közösen dolgoznak és az étkezések is közösek. Benedeknél az büntetés, ha valaki külön étkezik, azon nincs áldás. Majd tréfásan fejezve ki magát hozzátette: „Egy jezsuitát ha ledob az ember egyedül a sivatagba, majd visszamegy tíz év múlva, talál ott egy plébániát, egy kórust, egy szövőgyárat, egy kórházat és 3 novíciust. Ezt mind egyedül. A bencés szerzetes egyedül nem lenne képes hasonlókra..”

Jelenleg 8 szerzetes él a bakonybéli monostorban, mely a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak függő háza, bár a bencésség önálló házakban gondolkodik.
János testvér elmondta, egy átlagos nap 3 órát töltenek imádkozással – leginkább zsoltárokkal vagy bibliai szövegekkel –, valamint 7 órát munkával. Általában a hétvégék is így telnek, ezért hétköznap van mindenkinek egy szabadnapja.
A beléptetés úgy zajlik, hogy az érdeklődő egy évig nem költözhet be a monostorba, hanem ellátogat havonta, hétvégente, vagy ott tölthet egy hetet a szabadságából. Ezt követően jelöltként beköltözhet, azután egy évig novícius lesz, majd ezek után tehet egy 3 éves ideiglenes fogadalmat, melyet néhányszor meghosszabbíthat. Ezen idő elteltével már jelentkezhet, ha örök fogadalmat szeretne tenni vagy visszalépni. Nincs az elöljárók felől nyomás, hogy ki mikor határozza el magát, azonban az egyházjog szerint legkésőbb a 10. év végén el kell döntenie. „Ugyanilyen a napirendünk is, semmi nyomás nincs a testvéreken. Fölismerve azt, hogy kinek-kinek más a karizmája – van, aki korán ébred, van, aki későn fekszik – mindenki akkor kel nálunk, amikor akar, hogy legyen szabadsága. Fontos viszont, hogy a reggel fél 6-kor kezdődő imára odaérjen.„
Miután kicsit jobban megismerkedtünk a bakonybéli szerzetesek életével, kisebb sétát tettünk a gyönyörű, zöld arborétumban, melyet a Gerence-patak is átszel.
E patak kísért minket egy kis szakaszon a vasárnap délelőtti mini zarándoklatunkon is. Reggel, indulás előtt a monostor kápolnájában gyűltünk össze, ahol János testvér osztott meg velünk néhány gondolatot útravalóként, majd Izsák atya pszaltériumi kíséretében zsoltárt énekeltünk. A pszaltérium egy tízhúros hangszer, mely a Bibliában is szerepelt és zsoltárok kíséréséhez használták. A 20. században azonos néven egy komolyabb hangszert kezdtek el gyártani a francia En-Calcat monostorban. Innen származik a bakonybéli pszaltérium is.

A zarándokút csendes sétával telt, ki-ki a maga gondolataiban elmélyülve, figyelve a természet szépségére és a Jóistenre. A Szentkúthoz érve – melyet más néven Borostyán-kútnak hívnak – egy kis emlékkápolna fogadott minket, mellette egy kisebb tó, Szent Gellért szobra, valamint egy kőből rakott medencével kialakított kútház, ahol három forrás fakad.
A kápolna mögött 14 állomásból álló stáció vezet fel a kis dombon elhelyezkedő kálváriához, ahol Jézus, Szűz Mária és Szent János szobra található. Előttük kisebb kőrakást láthatunk, mely a zarándokok keresztjeit szimbolizálják, akik felhozva azt a keresztúton, letették Krisztus elé.
A kápolna mellett lépcső vezet egy kisebb sziklahasadékhoz, ahol egy lourdes-i Mária szobor áll. A legenda szerint ennél a barlangnál lehetett Szent Gellért remeteségének helye.
A zarándoklat – legyen az bárhol – az egyik legjobb módja lehet annak, hogy harmóniába kerüljünk a természettel, önmagunkkal és a Jóistennel.
Bakonybél különösen szép példája annak, ahol a természet szépségei és egyházi értékek találkoznak. „...kezdettől fogva a békesség, a kiengesztelődés helye, a csendes belső úton megtalált harmónia, lelki integritás közvetítője.”

Asztalos Ilona
egyházmegyei médiaképzős hallgató