Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„A szeplőtelen Szűz, aki megőriztetett az eredendő bűn minden szeplőjétől, földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe” (Lumen gentium 59.)
Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt ajaki római katolikus templom hívei 2018. augusztus 05-én ünnepelték védőszentjük, Szűz Mária mennybevételét. A későbarokk stílusban épült templomnak - mely már műemlék - az idén 200 éve, hogy lerakták az alapkövét. A templom díszítő elemeiben többek között a Mária szobrok, a középső mennyezeti freskón Mária megkoronázása, a főoltáron pedig Mária mennybevételének festménye csodálhatók meg.
A virágokkal díszített nyári oltárnál Gáspár Mátyás plébános atya mutatott be ünnepi szentmisét, és köszöntötte e jeles ünnepre érkezett Szenes István atyát a Vianney Testvérek Közösségének priorját, szerzetes testvéreit, a helyi egyházak elöljáróit és a híveket.
Mire tanít bennünket a Boldogságos Szűz Mária ezen az ünnepen? István atya ezzel a kérdéssel kezdte szentbeszédét, majd kifejtette: „A Szűzanya megtanít bennünket keresztényként élni, mert egyetlen vágya, hogy egyesüljünk Krisztusban, mindnyájan egy családdá az örökkévalóságban. Az Isten a Szűzanyának is azt a szolgálatot adja, hogy a mennyországba segítsen bennünket. Ezért meg kell tanulnunk kereszténynek lenni, ahogy ő is megtanult azzá lenni és látjuk, hogy az ő példáját érdemes komolyan vennünk, mert be is bizonyította, hogy az ő élete a mennyországba vezető élet testestől, lelkestől. Az első, amit megtanulhatunk Máriától, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, találkozunk Istennel. Ennek a felefedezésére minden nap szükségünk van.”
Majd István atya egy gyermekkori élményét osztotta meg a jelenlévőkkel, mikor először találkozott Istennel egy körtefa által: „A hétköznapi csodáknak meglátásáról van itt szó, mindenünk, amink van, az az Istennel együtt van. El kell tudnunk mondani, találkoztam Istennel, és ha ezt megtapasztaljuk, szüntelen hálát is kell adnunk, mert az Isten egész nap jelen van az életünkben. Ha egész életünk ezekben a nagy és egészen apró találkozásokban zajlik, akkor keresztények leszünk. Az Istennel való találkozásunkat meg is kell osztani, ez a másik, amire tanít bennünket a Szűzanya. Közösségben, családban, egyházközségben kell gondolkodni, így mélyül a hit, aminek a lángja fölragyog és szeretetet szül. A Szűzanya megtanít bennünket a közbenjárásra is, e különleges napon ezt is megtanítja nekünk, csak kérni kell, hogy amiben közbenjárunk, azt töltse be a lélek.
Ez az a vágy, a széppé lenni vágy, az egyik mozgatórugója a közösségalapításnak, hogy ösztökéld testvéreidet, miközben önmagunkat is, hogy legyenek szépek, hogy Isten terve minél mélyebben és jobban megvalósulhasson az ő életükben. Jézusnak a vágya van bennünk. Azt érezzük, hogy nem lehet az Úr Jézust vágyában magára hagyni. Ott legyünk és lássuk az ő dicsősségét már itt a földön, azáltal, hogy keresztényekké leszünk.”
A szentmise végén a házak virágokkal díszített ablakai előtt, a Nagyboldogasszony templom utcáján elindult a körmenet a kereszttel és lobogókkal az élen. Három Mária szobor is útra kelt az ajaki népviseletbe öltözött Máriás lányok vállán. A rózsafűzért vivő asszonyok követték őket, majd az egyházak elöljárói, illetve Szenes István atya, Oltáriszentséggel a kezében, majd a nagyszámban megjelent hívek imádsággal, énekekkel, megkerülve a Báró-kertet visszatértek a templom udvarára.
Hasulyóné Rutkai Éva