Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A „NEKtek-Veletek” felkészülés-sorozat idei második összejövetelét augusztus 4-én délután 3 órától tartották Debrecenben, a Megtestesülés plébánián. Erre az alkalomra meghívást kaptak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye plébániáinak egyházi szolgálattevői: sekrestyések, kántorok, hitoktatók, templomgondnokok, kórustagok. Érkeztek csoportok Geszterédről, Újtitkosról, Bökönyből, Hortobágyról, Nyíregyházáról, Hajdúszoboszlóról, Újfehértóról, Hajdúnánásról, hogy közösen vegyenek részt a 2020-ban Budapesten rendezendő Nemzetközi Eucharisztia Kongresszusra való lelki felkészülésben.

A megjelenteket Tóth László atya köszöntötte, és köszönetét fejezte ki azért, hogy a templomi szolgálatot teljesítők ilyen nagy számban elfogadták a meghívást, és a hétvégi plébániai teendők mellett időt szakítottak erre a találkozóra.
A program ezúttal is engesztelő szentségimádással kezdődött az Oltáriszentség előtt, megnyitva a jelenlévők szívét a megtestesült Eucharisztikus Krisztus szeretete előtt. A közös ima alkalmat adott az elcsendesedésre, hogy ebben a csendben megszólíthasson bennünket – testvéreit – Krisztus az ő jóságával és szeretetével. A hétköznapok zajában nehéz megteremteni a csendet, s a lármában nem hallhatjuk az Ő hangját, bár mindig, mindenütt jelen van akkor is: „Mindenütt, mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben.”

A közös szentségimádás újabb lehetőséget adott a megtestesült Isten titkának szerető szemlélésére. Együtt imádkozták az Irgalmasság rózsafüzért azok, akik e napon meghallották Krisztus hívó szavát, és egybegyűltek: papok, egyházi szolgálattevők és hívek, hogy a csendes szemlélődésben megmutassa az Úr, hogyan láthatunk az Ő szemével. A csend kiüresít, hogy az Úr betölthessen önmagával. Ez a kiüresedés nem elgyengít, hanem feltölt, hogy jobban bírjuk a munkát, megbirkózhassunk a hétköznapok nehézségeivel, mert megtapasztaltuk, felismertük Isten közelségét.
A közös ima és elcsendesedés utáni rövid szünetben uzsonnával várták a megjelenteket, közben lehetőség volt ismerkedésre, beszélgetésre, majd 4 órától előadásokkal folytatódott a program. Rendhagyó módon ezeket nem a templomban tartották, mert ott esküvői szertartás zajlott, hanem a plébánia termeiben.
Maga László polgári plébános az Oltáriszentségről osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Rövid történelmi áttekintésében felvázolta, hogy a legszentebb szentséget több névvel is illették a régi időkben. Nevezték az Angyalok kenyerének, Útonjárók eledelének. Aquinói Szent Tamás a Szeretet Szentségének nevezte (Sacramentum Caritatis). Az Eucharisztia lényegét ez utóbbi elnevezés fejezi ki legjobban, II. János Pál pápa is ilyen szóhasználatban említette egyik enciklikájában. Hétköznapi példával is szemléltette az atya ennek mibenlétét: olyan ez, mint amikor egy szeretett személy távol van tőlünk, és hiányzik a jelenléte, szeretnénk, ha mellettünk lenne, együtt lehetnénk vele – amikor kevésnek érezzük a levélváltást, telefonálást, vagy hogy rá gondolunk. Ám az Eucharisztia még az együttléten is túlmutat. Nemcsak együtt akarok vele lenni, hanem eggyé akarok válni vele. Jézus is ezt akarja: eggyé lenni velünk a szent áldozatban. Ennek egyetlen útja a szeretet, ez közelít hozzá, Istenhez és embertársainkhoz. Ha az Ő szent lelke és szent teste belénk költözik, egylényegűek leszünk vele, és így kerülünk közel Istenhez, az Ő Szent Atyjához is. Testi éhségünket a kenyér csillapítja, lelki éhségünket az égi kenyérrel csillapíthatjuk, mert földi és égi kenyérre egyaránt szükségünk van – ez az éltetőnk. Mindkét táplálék erőt ad, csak akkor válhatunk teljessé, ha mindkettőt magunkhoz vesszük. Maga László atya az előadás második részében a sekrestyések munkájáról ejtett néhány szót. Kifejtette, hogy ez szent feladat, és szent szolgálat, mivel a lelkipásztor után ő van legközelebb az Oltáriszentséghez. Ez egyben kiváltság is, csak szeretettel végezhető. A sekrestyés nemcsak a templom és az oltár rendjéért, tisztaságáért felelős, belül, a lelkében is rendnek és tisztaságnak kell lennie, és ez sok esetben megterhelő feladat. Olyan munka, ami csak a hit megtartásával és folyamatos táplálásával végezhető, ezért fontos számunkra az Oltáriszentségből való feltöltődés.

Maga László atya után Tóth László atya méltatta a sekrestyések munkáját. Háláját fejezte ki azért az áldozatos közvetítő munkáért, amit a papok és a hívek között végeznek. Talán kevesebb megbecsülést kapnak, mint amennyit megérdemelnek, ezért nem vonzó pálya ez a fiatalok körében. Kérte a megjelent egyházi szolgálattevőket, hogy tolmácsolják köszönetét azoknak a sekrestyéseknek áldozatos szolgálatukért, akik nem tudtak személyesen jelen lenni ezen a délutánon.
Tirpák Ferenc, egyházzenész a kántori hivatás jelenlegi helyzetéről tartott előadást. Egyre nehezebb hozzáértő, magas szintű tudással rendelkező szakembert találni. Véleménye szerint mindenképpen szükséges lenne néhány változtatást bevezetni a kántorképzésben, és nagyobb társadalmi elismerésre lenne szükség, hogy vonzóbb legyen ez a pálya a fiataloknak. Kitért az egyházzene jelenkori problémáira is. Meglátása, hogy egyre inkább terjedőben van az egyházi könnyűzene, a populáris műfajok beköltözése a templomokba. Egyes felfogások szerint ezzel lehet a fiatalokat becsábítani a templomba, de nézete szerint az ilyen zenei műfajokban éppen a szakralitás vész el, az az üzenet, amit az egyházi énekek hivatottak közvetíteni. A jó megoldás inkább az lenne, ha az egyházi énekeket vinnénk ki a templomokból, és közelítenénk az ifjúsághoz az oktatásban. Többször hivatkozott Kodály Zoltánra, aki szintén a zenei nevelést tartotta fontosnak. Nem nekünk kell alkalmazkodni a fiatalok igényeihez, hanem a fiatalok igényeit igazítani a valódi értékekhez. Tiszta forrásból kell megújítani és megerősíteni az egyházzenét, melynek alapja a gregorián és az értékes, hagyományos népi egyházi énekek. Tirpák Ferenc után Dobos Mihály, a Szent Anna székesegyház karnagya is szólt az egyházi énekekről. Ő is kiemelten fontosnak tartja a szakmai hitelességet. Az egyházi ének nem más, mint Isten igéjének ünnepélyes előadása. Számos latin nyelvű katolikus éneket írt át magyarra, amely néhány évvel ezelőtt kötetben is megjelent.

A szombat délutáni program ez alkalommal is szentmisével ért véget, melyen Tóth László atya mellett Kerekes László, Geszteréd római katolikus plébánosa is szólt a hívekhez.
A délután folyamán ezúttal is lehetőség volt rá, hogy a hívek kéréseiket felírják, és elhelyezzék az oltáron, kérve Isten segítségét nehéz helyzetük megoldásában.

NEKtek! - Veletek! - szeptemberben is!
Az 52. Nemzetközi Eucharisztia Kongresszusra való lelki felkészülés következő alkalma szeptember 1-én 15 órától lesz a Megtestesülés plébánián. A meghívott vendégek a plébániai csoportok, lelkiségi mozgalmak tagjai lesznek. Előadást tart Mészáros Domonkos OP.

Szarka Margit
egyházmegyei média-képzős hallgató