Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztusom jöjj, világítsd be a szívem!
Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztus jöjj, te vezess utamon! „
/liturgikus ének/

Immár 9. alkalommal mondtunk igent Krisztus hívásának, és indultunk el gyalog a máriapócsi kegytemplomig, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára 2018. július 28-án. A közel 45 km-es utat negyvenöten tettük meg, Linzenbold József plébános atya lelket melengető szavai és áldásával indulva.

Utunk során több településen megálltunk. Anarcson Monostory Marcell görögkatolikus esperes atya várt bennünket kedves szavaival, Nyírkarászban Katona István római katolikus plébános, Baktalórántházán pedig Lázár István plébános atya.

Állomáshelyeinken nem csak Krisztus szeretete, hanem a hívek és az atyák segítőkészsége, imája, alázata is megerősített bennünket hitünkben, lelkesedésünkben és kitartásunkban. Mindannyian arra buzdítottak bennünket, hogy ne csak a kitűzött cél lebegjen szemünk előtt, hanem az a mély bűnbánat, mely segítségével lépésről lépésre letehetjük lelkünk keresztjét. Köszönjük nekik a lelki és testi felfrissülést, mellyel gazdagon elláttak bennünket.

Az éjszaka csöndjét megtörte halk énekünk, csöndes imádságunk, az egymással folytatott önfeledt beszélgetések. Barátságok születtek, megismertük egymást, hiszen többen csatlakoztak hozzánk ajakról is, olyanok is, akik már több éve társaink a zarándoklatban.

A Hold mindvégig előttünk járt, megvilágítva lépteinket. József atya jelenléte erőt adott mindannyiunknak, s bár nem tarhatott végig velünk, éneke, imája és kitartása bűnbánatra szólított.

Zarándoklatunk alatt több segítőnk is volt, hiszen velünk tartott Ignácia nővér is, aki a Szent László Katolikus Gimnázium kisbuszával kísért utunk során. Bárki beülhetett mellé, aki testileg elfáradt, s a vele való beszélgetések után igazán felfrissülve folytathatta lépteit. Köszönjük nővér a lelki táplálékot!

S aki szinte a kezdetek óta velünk tart, Bákonyi Sándor, egyházközségünk gondnoka, valamennyiünk jó barátja - biztosította számunkra a pihenés lehetőségét, s vitte autójával csomagjainkat.

Hajnali 5 óra körül az út végén csapatunk bár kicsit szétszakadozott, de a szentmise alatt mindannyian együtt imádkozhattunk és adhattunk hálát Istennek, a mi Urunknak, hogy mindvégig velünk volt nehézségeinkben, fáradtságunkban és kitartásunkban. Jó volt fürkészni az arcokat, keresni az ismerős szempárokat a több ezer zarándok között, s mosolyogva egymásra tekinteni: igen, újra végigjártuk az utat.

Borus Lászlóné
egyházmegyei média-képzős hallgató