Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ismét több ezren hallották meg Isten hívó szavát és tették meg a hosszú kilométeres zarándokutat gyalogszerrel, két-vagy éppen négy keréken. Július 29-én Máriapócs megtelt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye híveivel és papjaival, hogy együtt imádkozva hálát adjanak a Szűzanya közbenjárásáért és búcsút mondjanak bűneiknek. A szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, lelki táplálékot Kocsis Fülöp görög katolikus érsek-metropolita homíliájából nyerhetett az egybegyűlt hívő sereg.

Ezt a hatalmas hívő sereget körbejárva leginkább idős emberekkel találkozhatunk. Nagymamákkal, nagypapákkal vagy akár dédszülőkkel. Talán e tapasztalattól jobban nem is bizonyíthatná más Kocsis Fülöp szavait, aki a hivatások fontosságáról szólt az őt hallgatókhoz. Kiemelve Szent Anna, Jézus nagymamájának ünnepét a nagyszülők szerepének nélkülözhetetlen feladatára hívta fel a figyelmet: „Mi a feladata egy nagymamának? Nem csak süteményt süt, vagy büntetés nélkül kényeztet, és nem csak készenlétben áll, hogy néha megszabaduljunk gyerekeinktől egy kis időre. Ettől sokkal magasztosabb az ő feladata. Egyben kell tartania a családot.” A beszéd alatt a hallgatóság többségében valószínűleg felmerülhetett a kérdés, hogy hogyan is tudja egyben tartani a családot a nagymama. Mit tud még tenni az ő szeretteiért és mi az ő szerepe családja körében. Az érsek végül rávilágított arra, hogy a nagymama, a nagyszülő az imádságával támogatja és segíti gyermekei, unokái életét.

A szónok beszédében visszatekintett a kommunizmus időszakára, amikor a diktatórikus rendszer minden erővel azon volt, hogy az egyházat elnyomja. Megnyugodva mondták akkor, hogy a templomokban már csak idős emberek vannak, akik hamarosan meghalnak és a padok üresen maradnak majd. Valahogy aztán mégis úgy alakult, hogy a padok újra és újra megteltek idős emberekkel, akik elűzhetetlenül imádkoznak Isten házában.

Kocsis Fülöp rámutatott arra is, hogy a mai világban olyan erők mozognak, melyek szét akarják robbantani a családokat, éppen ezért intézte a fiatalokhoz a következő szavakat:
„Ne gondoljuk azt, hogy majd idős korban mi is imádságos emberek leszünk! Csak az tud imádságos idős emberré válni, aki egész életén keresztül fohászkodott, és ennek mintegy természetes következményeképpen nagyszülőként is tud majd imádkozni gyermekeiért, unokáiért, megmentve ezzel az életüket. Nem túlzás azt mondani, hogy most kezdődik az a szolgálat, az a feladat, mely által később majd rajtad keresztül Isten megmenti a rád bízottakat, a szeretteidet.”

A családban az együttélést hangsúlyozva Kocsis Fülöp rámutatott, hogy addig tudjuk átadni az értékeket, amíg velünk van a gyermek, mert mikor már a felnőttkorba lép, élni akarja saját életét és nem tarthatjuk Őt vissza. Igyekezzünk tehát átadni mindazt a bölcsességet és élettapasztalatot, ami szükséges ahhoz, hogy gyermekeink Isten útmutatása szerint haladjanak életük állomásain. „Az élő Isten is családban élt. Az Atya, Fiú és Szentlélek csodálatos szeretetközösségében, ami az első család, az őscsalád. Ez a mintakép minden emberi közösségnek, elsősorban és legfőképpen a családnak. Ne hagyjuk, hogy a család eszméje kivesszen ebből a világból, mert csak benne tudunk igazán Istenre találni. A családon keresztül érthetjük meg a Szentháromságot, így lesz a miénk is szeretetközösség.”

Kocsis Fülöp érsek a 2020-as Eucharisztikus Kongresszussal párhuzamba állítva intett arra, hogy járuljunk az oltári szentséghez minden alkalommal, amikor csak lehet. A szülők és nagyszülők pedig imádkozzanak azért, hogy gyermekeik életében természetes és mindennapi táplálék legyen az eucharisztia. „Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy nekünk adja magát, hogy egyesüljön velünk. Az Eucharisztikus Kongresszusra csak úgy tudunk méltóképpen felkészülni, ha már mától fogva mindennapi táplálékunk lesz az Oltáriszentség. Ne tartsuk magunktól távol ezt a csodálatos ajándékot és ne maradjunk távol az Istentől. Ha akadálya van, tegyem le a bűneimet, ne hordozzam azokat. Mindennél fontosabb, hogy jöjjek, mert ezen keresztül tapasztalhatom meg az Isten végtelen szeretetét.”

Homíliáját befejezve érsek úr elmondta, hogy bár a nagyszülők hivatását emelte ki beszédében, de lényeges, hogy mindenki kivétel nélkül éljen méltóan ahhoz a hivatáshoz, amit az Istentől kapott, teljes alázatossággal, szelídségben és türelemben.
A búcsú zárásaképpen Lorettói litániát imádkozhattak a hívek a kegytemplomban.

Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök
a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 25. évében eddigi áldozatkész, eredményes és buzgó lelkipásztori szolgálata elismeréséül

I. püspöki tanácsossá kinevezte

1. Bákonyi János iskola- és egyetemi lelkész urat
2. Csordás Gábor urat, a Központi Papnevelő Intézet prefektusát
3. Kálmán József fényeslitkei plébános urat
4. Kerekes László geszterédi plébános urat
5. Pankotai József nyíregyháza-kertvárosi plébános urat
6. Papp László egyeki plébános urat
7. Törő András püspöki titkár urat

II. címzetes kanonoki címmel tüntette ki:

1. Kiss Tibor nyírteleki plébános urat
2. Maga László polgári plébános urat
3. Szováti Tamás orosi plébános urat

III. címzetes apáti címet adományozott:

1. Gáspár Mátyás ajaki plébános urat a Szűz Máriáról nevezett szabolcsi apáti címmel;
2. Heidelsperger István mátészalkai esperes-plébános urat a Szent Györgyről nevezett szerepi apáti címmel;
3. Horváth János kállósemjéni esperes-plébános urat Szent Mihályról nevezett gáborjáni apáti címmel;
4. Lázár István baktalórántházi plébános urat Szent Imréről nevezett bihartordai apáti címmel;
5. Takács János rakamazi főesperes-plébános urat a Szűz Máriáról nevezett kórósszigeti apáti címmel adományoztam meg.

Stefán Szilvia, egyházmegyei média-képzős hallgató