Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Húsvéti vigília a debreceni székesegyházban

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szent sír előtt, majd az esti vigília-szertartással kezdetét veszi a katolikusok legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból és mindenkit meghívott az örök életre.

Nagyszombaton a Debreceni Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az ünnepi liturgiát. A kereszténység legnagyobb ünnepének szent éjszakáján, a legszebb ünneplés jeleníti meg számunkra húsvét szent titkát, amely a szertartás során a fény-, az ige-liturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából áll.

A liturgia sötétben kezdődött, majd a tűzszentelés után gyulladt fel a remény: Krisztus feltámadásának fénye. Erről az új tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a Jézus halálos sebeit jelző tömjénszegekkel. Az Egyház liturgiája ebben a mozzanatban jeleníti meg a föltámadás pillanatát.nA megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre.

Az igeliturgián az üdvösségtörténet nagy állomásait olvasták fel, majd felhangzott a Glória, Isten dicsőítése és „visszatértek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. Ezt követte az evangélium felolvasása majd a prédikáció.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában felidézte a szentírás azon részét, amikor az evangéliumi asszonyok, akiknek fájt, hogy elbántak Jézussal, akik szerették Őt, drága kenetet vásároltak, majd napfelkelte után a sírhoz mentek, hogy bekenjék Jézus halott testét. Talán nem tudtak belenyugodni abba, hogy meghalt. Azzal a gondolattal mentek, amelyet az Ószövetségben az Énekek énekében találunk: „Keresem azt, akit szeret a lelkem”. Az erőtlen és gyenge asszonyok, akik fájdalommal a szívükben sietve mentek a sírhoz, keresték, akit szerettek, Jézus közelében akartak lenni. Szent Ágoston írja: „Én nem kerestelek volna, ha már Te rég nem találtál volna meg, ha nem lettél volna az én szívemben.” A keresztelésre, bérmálkozásra készülő katekumenek szintén keresték Istent, nyílván azért, mert az Isten már rég szíven találta őket. Ez a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket, megtermi a maga csodáját: A sír üres.

Et hirdette az angyal — az evangéliumot, a feltámadást —, mint alapigazságot, mint az igazságnak, az örömünknek alapját. A főpásztor folytatta: „Az asszonyok halotthoz mentek és az élettel találkoztak. Jézus Krisztus feltámadt és ezt hirdetjük ma és minden nap. A szenvedő Jézus a szemünk elé állítja az örökéletet, amelyet Isten nekünk szán a teremtés óta. Az ember viszont a bűnével, önzésével, önfejűségével, Isten nélkül isten akar lenni és visszautasítja az Ő szeretetét. Jézus azért jött el a világra, hogy megváltsa az embert, hogy elvezesse a teljes igazságra. Mindazok elnyerik ezt, akik megnyitják a szívüket, mert minden emberben benne van a boldogság keresése, amit Istenben találhatunk meg. Az egyház ezt a boldogságot hirdeti: „Ne féljetek, nincs itt, mert feltámadt!” Megérinti a szívünket ez az igazság, mert feltámadás nélkül nincs értelme az életnek. Mi hisszük, hogy Jézus Krisztus él, feltámadt és vele együtt feltámadnak mindazok, akik hisznek benne. Ne féljetek hát őt követni, megvallani, mert ő mindig előttünk fog járni. Az Anyaszentegyház kétezer éves tapasztalata, hogy Jézus mindig előttünk jár. Nehézségeinkben érezhetjük, hogy velünk van a legnehezebb helyzetekben is.

Ezután a megyéspüspök a papságra készülő fiatalok önfeláldozó életére irányította a figyelmet, akik másokért élve a feltámadt Krisztust akarják szolgálni. Tudják, hogy míg a társaik a világban szabadon élnek, addig ők a szemináriumban élik az igaz szabadságot, a feltámadás igazsága szerint, és az igazság szabaddá tesz. Ha valaki tehát szabadon elkötelezi magát a feltámadt Krisztus mellett és odaadja az életét mások szolgálatára, a feltámadás hirdetője lesz és életével, szavaival azt hirdeti: „Ne féljetek!” Ez az igazi szeretet átalakítja az embert, miként a kivégzést irányító századost is, akinek szívét az utolsó pillanatban megérintette, és aki tudta mondani: „Ez valóban Isten Fia volt”.

Az igazi szeretet felemel, jót akar a másiknak. Valamennyien tehát bátorsággal és élő hittel lépjünk az Úr sírjához, hogy az evangéliumi asszonyokkal együtt befogadjuk az üres sír üzenetét: „Megtaláltam, akit szeret a lelkem” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc püspök.

Ezután következett a keresztelés, és bérmálás ünnepélyes szertartása, a keresztvíz megszentelése, majd a szentáldozás után a feltámadási körmenettel ért véget a húsvéti vigília szertartása.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye