Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Egyekről Egyekre című előadássorozatunk harmadik alkalmán Gáspár Mátyás Ajaki plébános emlékezett meg Egyeken eltöltött szolgálatának ajándékairól március 21-én.

Visszarévedtünk a kezdetekig, az 1768-as esztendőig, amikor is Für Imre plébános munkássága nyomán megtörtént a csoda, s a semmiből rövid időn belül katolikussá lett Egyek lakossága. Egy nemzedék alatt felépült az egyházmegye egyik legszebb temploma.

Mátyás atya jól ismerte ennek az időszaknak a történetét, hiszen maga is végzett kutatásokat e téren, Egyeki szolgálata idején. Hangsúlyozta, hogy az akkori Egyekiek hite az a nagybetűs hit, amellyel a semmiből is minden lesz.

Mátyás atya erre a találkozásra készülve elgondolkodott azon, hogy mi is nekik, papoknak a dolga, akik belépnek és kilépnek az emberek életébe. Eddigi szolgálata 10 állomáshelye közül Egyek volt az egyetlen, melyre Ő maga kérte helyezését. Oka ennek is a gondoskodás, mely szolgálatának hűséges kísérője. Mindig kapott feladatot hívatása teljesítése közben arra is, hogy legyen mellette konkrét személy, akiről saját maga gondoskodhatott: idős, hazatérni készülő szülők, árván maradt papszülők, szolgálatban elfáradt paptestvérek, otthontalan felebarátok. Sokukat már utolsó útjára is elkísért. Mindenkitől tanult valamit, és arra a megállapításra jutott, hogy az emberek életében legfontosabb az ima.

Az ima, amely az utolsó leheletekben is felsóhajt, ég és föld határán. Az ima viszi előre a nagy egész megtapasztalását kereséseink során, a teljesség keresése közben. A szív békéje nem más, mint az Istennel való szemlélődés boldogsága. Az az állapot, amikor valamit belátunk. Isten térképe a személyes kapcsolatok hálója, egy rendszer az életünkben, melyeken keresztül adunk és kapunk. Így teljesítjük be az ő isteni tervét, s válunk azzá, akivé Ő elgondolt minket. Élettel, halállal is beteljesít valamit, formál.

Nagy értékként említette, hogy a legnehezebb időkben ez a település öt papi hivatást adott. Azok, akik itt gyökereztek, szolgálatukban viszik tovább adott közösségeikbe, amit itt megtapasztaltak, adják tovább. Az boldogság, amikor ezt megértjük, értékeinkért, kapott ajándékainkért hálát mondunk és felismerjük a csodát, ahogyan Isten dolgozik. Ha a világot, a közösséget ez a csoda mozgatja, jó úton járunk. Ha azonban közösségben a mozgást a pénz határozza meg, az mozgatja a dolgokat, az nem a Jóistentől van.

A mammon, a pénz istene, belopja magát a legszeretőbb közösségekbe is, ha nem vagyunk elég óvatosak. A globalizációt Jézus Krisztus kezdte el, amikor megtette a legnagyobb ugrást: a mennyből a földre érkezett és megalapította az egyházat, melynek bárki tagja lehet. Ez az isteni globalizáció, mely nem tesz tönkre egy családot sem, hanem gazdagít. A globalizáció célját, irányát kell megvizsgálnunk, ahhoz, hogy csapdáját felismerjük: hova vezet? Amennyiben a semmibe, a káoszba, az nem az isteni terv része, hiszen Isten mindent rend, mérték és súly szerint teremtett. A papok feladata az is, hogy részt vegyenek ennek a csodálatos rendnek a fenntartásában: az Isten akaratát megsegíteni, az isteni műnek részesei lenni.

Összegezve a papok és a királyi papság feladatát is megfogalmazva, három kérdés köré csoportosította a lényeget:

- Mit hoztam ebbe a közösségbe?

- Mit találtam a közösségben és abba bele tudtam-e helyezkedni?

- Mit vittem el innen?

Mátyás atya az Egyeki 6 év tapasztalatát tudta Isten akarataként továbbvinni. A szíve gazdagodott, s ezzel a gyarapodott lélekkel szolgált tovább. „Fontos az, hogy Isten hatalmas tervébe bele tudjunk illeszkedni”- zárta elmélkedését Mátyás atya.

Az előadás, beszélgetés során a bölcsesség, derű, szelíd humor, alázat, jóság járta át a termet és a lelkeket, kik ott jelen voltunk. Mátyás atya hozott, mi kaptunk. Sugározta előadónk a lelki békét: azt, hogy jóban van Istennel, a világgal és önmagával.

Példát, jó szót, kedvességet, figyelmet, derűs, meghitt perceket adott. Isten fizesse meg!

Farkas Éva egyházközségi képviselő, tanító

Fotó: Papp Ágoston