Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyböjti rekollekciót tartott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2018. március 20-án, Nyíradonyban a Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola dolgozóinak.

A főpásztor gondolatmenetének fő vonalául Madách Imre „Az ember tragédiája” című hallhatatlan művét hívta segítségül. Hangsúlyozta, az ember tragédiája a bűn, ami nem csak egy rossz tett, hanem Isten nélküli létezés állapota, ebből fakadóan vannak bűnös cselekedeteink. Madách prófétai műve azt is bemutatja, hogy bármilyen politikai, vallási, tudományos, társadalmi formációról is legyen szó, ha Isten nélkül van felépítve, az kudarcra van ítélve. Ez mondható el a mi életünkre is leletünk bármennyire sikeresek, gazdagok és híresek. „A siker helye az utca, a dicsőségé meg a szívedk titkos kamrája.” — idézte a püspök Hamvas Béla (1897-1968) filozófust, majd a pedagógusok munkájának sikerére utalva hozzátette, az nem a jutalom, a munka megköszönése, hanem néhány évtized év múlva a pedagógusnak köszönhetően egy gyermek jó döntése.

Éppen ezért olyan érett személyiségű felelősségteljes fiatalokat kell, hogy neveljünk, hogy az „önző” gyermeki állapotból, az életét mások szolgálatára odaadó emberekké váljanak.

Szent Pál szerint a tanítás célja a „tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.” (1Tim 1,5). Ha valaki tiszta szívű, mindenben — az élete eseményeiben, a természetben, a másik emberben — megláthatja Istent és úgy néz a másikra, önmagára, mint Isten remekművére.

A főpásztor hangsúlyozta, amikor Mária az angyallal találkozik, Istennel és önmagával találkozik. Olyan szemmel kell nézni tehát önmagunkra, ahogyan Isten lát bennünket. Az Ő szeretete feltétel nélküli, nem kiérdemelhető. Nem azért szeret, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Ha válaszolunk az ő szeretetére, akkor megjelenik rajtunk keresztül az Isten. Ha magunkra tekintünk ne a gyengeségeinket, korlátainkat lássuk, hanem Isten rólunk szóló álmát, vágyát. Az angyali üdvözletnél Mária mire mondott igent? Arra, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen (Lk 1,37). Az életemnek nem én vagyok a főszereplője, hanem Isten, így lesz üdvösségtörténet az életem.

A tiszta szív, tiszta látást is eredményez, amellyel a másikban meglátjuk Isten képmását. A főpásztor egy kolostorról szóló történetet mondott el, ahol csak négy idős szerzetes élt. Mivel nem születtek újabb hivatások, nem látogatta őket senki, arra az elhatározásra jutottak, hogy a kolostort bezárják. Mielőtt ezt megtették volna elzarándokoltak a bölcs emberhez, aki azt tanácsolta nekik, maradjanak a kolostorban, mert közülük valakiből szent lesz. Ettől kezdve — mivel nem tudták ki lesz a szent — Isten szemével néztek egymásra, és önmagukra. Ez megváltoztatta a kapcsolatukat, a kolostor hangulatát, és az emberek egyre többet időztek a közelükben, majd újabb hivatások is születtek. Mi hogyan nézünk a másikra, látjuk e benne a szent ajándékát, Isten remekművét?

Ezután a megyéspüspök a jó lelkiismeretről beszélt, amely nem más, mint Isten szava bennünk.

Sajnos sokan válogatnak, csak azt fogadják el tanításából, ami elnyeri tetszésüket. XVI. Benedek pápa szerint a „relativizmus diktatúrájában” élünk. Egy felmérés alapján 1000 fő 15-30 év közötti katolikusnak keresztelt fiatal 60 %-a vallotta magát vallásosnak a maga módján. Kérdés, hogy ez elegendő e. Nem nyugodhatunk meg, nagy a felelősségünk.

A lelkiismeretünket arra kell nevelnünk, hogy az Isten jelenlétében éljünk. Képviseljük mindenütt a krisztusi szeretetet, hogy aki velünk találkozik, az Krisztus feltétel nélküli szeretetével találkozzon. Ábrahám áldozatára nem Istennek volt szüksége, hanem Ábrahámnak hogy tisztába jöjjön saját magával.

Úgy neveljük gyermekeinket, hogy engedjük megszólalni a lelkiismeretüket, és ne külső erőszakkal „pofozzuk be” őket a mennyországba. Jézus szelíd szeretettel, jósággal ajándékozott meg bennünket, nekünk is eme módszerrel kell élnünk.

Végül a püspök atya az őszinte hit kérdésére terelte a figyelmet:

„Jézus a búcsú üzenete így szólt: „Tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19). Adjuk át a hitet, tanítsuk meg a gyermekeket, hogy nyitottak legyenek az örök dolgokra. A tanítvány több mint a diák. A diák megtanulja a tantárgyat, de nem szükséges szeretnie a tanárt. A mester és tanítvány viszony ennél sokkal több, mert szeretetkapcsolat van köztük. Nekünk Jézus a mesterünk és mi mindannyian tanítványok vagyunk. Minden tantárgyat a lét nagy kérdéseit érintve kell tanítani, azokra keresni együtt a választ, hogy miért élek, ki vagyok, mi az élet értelme, miért kell meghalnunk, szenvednünk” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye