Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Katolikusok étkei

Receptkönyvbemutatót tartottak 2018. március 9-én, Hajdúnánáson, a helyi könyvtárban. A Nagymamáink receptjeiből – Válogatás az első hajdúnánási katolikusok és az újabban letelepültek ételeiből című könyv különlegessége, hogy az egyházi év minden időszakára ajánl recepteket, amelyeket a katolikus lakosság hagyományos ételeiből válogattak és gyűjtöttek össze. A kellemes hangulatú, ételkóstolással egybekötött eseményre szép számmal érkeztek érdeklődők és senki sem távozott rossz szájízzel. A könyvbemutató végén rövid interjút adott nekünk a könyv szerzője, Buczkó József, Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója. Az értékes gondolatokat, tanácsokat ezúton is köszönjük.

A bemutatót Hajdúnánás polgármestere, Szólláth Tibor beszéde nyitotta meg, aki arról beszélt, miért tartja osnak, hogy a jóllakottság mellett az egészséges tápanyagbevitelre is odafigyeljünk. A magyar humuszföld elmondása szerint az utóbbi években 90%-kal csökkent, ezért is vált szükségessé a hagyományokhoz való visszatérés. Nehéz, de nem lehetetlen feladat, amiben os szerepe van nagyapáink hagyományos ételkészítési szokásainak elsajátítása és visszacitálása mindennapjainkba.

Juhász Imre címzetes kanonok, plébános atya, a könyv ajánlásának írója kedves, gyermekkori emlékekkel indította rövid beszédét. Visszaidézte Boldogkőváralján töltött gyerekkorának ízeit és elmondta, milyen fontos lenne visszahozni valamit a múltból, amit nagyszüleink, szüleink mellett a mindennapok részeként élhettünk meg. Kiemelte, hogy katolikus eleink egyszerűsége, nagyszerűsége és leleményessége kiemelkedő, szemben a ma túláradó kínálattal, a fogyasztói táradalom bőséges választékával, ahol kevésbé érezzük szükségesnek, hogy nagyszüleink ötleteire, hagyományaira hagyatkozzunk. Könyvtárosként tapasztalta, hogy a gyakran és sokak által olvasott könyvek hamar leamortizálódtak, így könnyen meg lehetett állapítani, mely alkotásokat tartják érdekesnek, értékesnek, s úgy látja, Hajdúnánáson különösen osnak tartják a lakosok a helyi értékek megőrzését, mindennapi használatát, a múlt értékelését.

Buczkó József, a könyv szerzője tartalmas, képes bemutatóján os információkat osztott meg a hallgatósággal. A könyv egyik érdekessége, hogy helyi hagyományok és szokások szerint elkészített ételek receptjét találjuk meg benne. Először ad receptgyűjtemény híradást egy vallási kisebbség ételkultúrájáról, s ezen recepteket a helyiek, illetve a múzeum dolgozói által elkészített éltelek ízléses fotóival színesítették. Mindemellett a füzetben fellelhető minden recept mellett ott találjuk, hogy a régi Magyarország mely vidékéről származik, s történeti, néprajzi adalékok teszik még színesebbé, még érdekesebbé a benne foglaltakat.

A könyv először egyszerűen elkészíthető, de egészséges és finom leveseket mutat be, hiszen a régiek gyakran levessel indították a napot munka előtt. A legtöbb recept böjtös, ami nem pusztán a böjti időre utalhat, hanem sokkal inkább az alapanyagok szegényességére, egyszerűségére. Csodálatos példái azon ételeknek, amelyek finomak annak ellenére is, hogy nagyon kevés hozzávalóval, egyszerűen elkészíthetők.

Miután a lelkünk számos új információval és érdekességgel gazdagodott, testünket a szerény, de nagyon finom ételekkel táplálhattuk a bemutatót és a közös imát követő ételkóstolón, ahol a receptkönyvben szereplő ételek közül nyolcféle finomságot kóstolhattak meg a jelenlévők, nevezetesen a rongyos pogácsa, a csíki csíkos, káposztás rétes, a húsvéti ínyencségnek számító sárga túró, a káposztás kunkorgó, túrós rétes, krumplis béles és a burgonyás lepény ízével ismerkedhettek meg a kedves vendégek. Az eseményen jelen voltak az ételek elkészítői is, akik szívesen megosztották a finomságok titkait az érdeklődőkkel és természetesen fogadták a bókokat a nagyon finoman elkészített ételekért, hiszen a kóstoló végére szinte minden el is fogyott.

Az ételkóstoló előtt rövid interjút adott nekünk a könyv szerzője, Buczkó József igazgató úr.

Mennyi időbe telt utánajárni a receptek hagyományos elkészítési módjának, származási helyének, illetve összegyűjteni ezeket egy kötetbe?

B. J.: Több mint egy esztendő, hiszen még 2016 karácsonya táján kezdtük a gyűjtést. Kivétel nélkül minden ételreceptet Hajdúnánáson gyűjtöttünk, hiszen az volt a célunk, hogy megmutassuk, a többségi társadalomban együtt élő görög és római katolikusság milyen ételeket fogyaszt, és legfőképpen honnan hozta azokat. Ebből állt össze az a nagyon szép kép, hogy Nagy-Magyarország egész területéről verbuválódott a hajdúnánási katolikusság. A legtávolabbi terület például Gyergyóholló vagy a Gyimesek, Székelyföld egyéb területei, Kárpátalja, Felvidék, Partium területe, a Dunántúl, tehát itt, Hajdúnánáson reprezentálja magát egész Nagy-Magyarország.

Már a bemutató közben is feltűnt, hogy Hajdúnánáson nagyon lényegesnek tartják minél többekkel megismertetni ezeket a recepteket és hagyományokat. Ön személy szerint miért tartja ezt különösen osnak?

B. J.: Ez egy nagyon os kérdés. Tudniillik, mi is a helyzet a mi ételeinkkel? Ma már egy olyan világban élünk, amelyben egészen más étel- és ízkultúra vesz bennünket körül, mint régen. Ezen ételeknek a javarésze, amelyeket mi összegyűjtöttünk, már nincsenek jelen a mindennap fogyasztott ételeink világában, hiszen nagyrészüket már csak emlékből jegyeztük le. A mi célunk az volt, hogy ezeket az ételeket visszahozzuk a felejtésből, átadjuk a jelenkornak is, hogy ne tűnjenek a felejtés ködébe végérvényesen. Ezzel együtt pedig azt a nagyon praktikus szemléletet is szeretnénk megmutatni, hogy nem szükséges tobzódni az ízek, de legfőképpen az adalékok, a felhasznált alapanyagok tekintetében, elég a legegyszerűbbeket is felhasználni, mert azok is rendelkeznek elegendő ízvilággal és ha ezeket jól rakjuk össze, varázslatos étel születik. Ha egy szóval kellene jellemeznem, milyenek ezek az ételek, azt mondanám, egyszerűek. Régen ugyanis az asszonyaink kevésből is tudtak nagyon finom, nagyon jó ízvilágú ételeket készíteni, mert egyszerűen tudtak főzni.

Van-e a receptfüzetben olyan étel, ami kedvesebb az Ön szívének, illetve mely ételek azok, amelyeket el is tud készíteni?

B. J.: A puliszkafélék mindegyikét el tudom készíteni, ezeket nagyon szeretem. Egyébként minden áldott nap fogyasztok puliszkát reggelenként. Több válfaját is kedvelem, a székely változatát és a hajdúnánási katolikusok puliszka ételét. Nagyon szeretem még tavaszidőben a csalánlevest, amely valódi vitaminbomba. A tésztafélék közül különösen nagy kedvencem a rongyos pogácsa, illetve amit a feleségem az édesanyámtól megtanult elkészíteni, a káposztás rétes. Ez egy kőttes tészta, sós ízesítéssel, amibe hordós káposzta kerül ízesítve, aztán összegöngyölítik, majd „S” betűre formázva a kemencében vagy sütőben kisütik.

Számíthatunk-e később egy bővített kiadásra, még több receptet magában foglaló gyűjteményre?

B. J.: Ez egy érdekes fölvetés, hiszen amikor lezártuk ezt a füzetet, már akkor is érkeztek be újabb receptek, tehát tulajdonképpen a helyi társadalom már megnyitott egy újabb fejezetet. Meglátjuk, mit hoz az idő és hány recept fog érkezni, legfőképpen azért, mert a célunk nem fog megváltozni. Nevezetesen az, hogy a felejtéstől mentsünk meg ételeket. Amit ma még gyakran készítenek, azt egyelőre nem veszélyezteti az idő, viszont az, amit már nem készítenek és fogyasztanak nap mint nap, könnyen elfelejtődik. Tehát arra nagyon szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy vigyázzunk, mert ha meghalnak az idősek, akkor elmegy velük ez a tudás is.

Ez nagy veszteség lenne.

Van-e bármi, amit esetleg megosztana az Örömhír olvasóival?

B. J.: Egy dolgot mindenképpen. Sokféle értéket őrzünk, illetve sokféle értéket hagyományoznak ránk elődeink, de ezek csak akkor válnak valóságosan is értékké, ha összegyűjtjük és közkinccsé tesszük őket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor mulasztottunk és hatalmas veszteség ér bennünket unokáink, dédunokáink előtt.

Gergely Klaudia

médiaképzős hallgató

Újfehértó