Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Március 9-11-én immár második alkalommal került sor Irgalmasság Találkozóra a nyíregyháza-borbányai Szent László templomban a Szent Kamill Leányai Szerzetesi Intézmény valamint Pankotai József atya és Lázár István atya közreműködésével. Ez a hétvége a 2016-os évi, a Kamilliánus szerzetesek és a Vianney Testvérek által szervezett találkozó folytatása volt, melynek célja, hogy a találkozó gyümölcseit konkrétan belehelyezzük életünkbe: kiemeljük az ima és az élő közösség fontosságát, és megosszuk másokkal azt az örömet, amelyet az Irgalmas Jézussal való személyes találkozáskor tapasztalunk.

A kezdő szentmise után elmondtuk a felajánló imát, amellyel Szűz Máriának, az Irgalmasság Anyjának oltalmába ajánlottuk a hétvégét. „Mária, te Fiaddal, Jézussal tökéletes összhangban őrizted szívedben az isteni irgalmasságot… tekinteted édessége kísérjen bennünket e találkozón, hogy valamennyien fölfedezhessük Isten gyöngédségének örömét. Mutasd meg nekünk Jézust, vezess minket Hozzá, taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek lehessünk egy szomjazó világban.”

A találkozó mottója: „Én sem ítéllek el…”. A katekézisek a házasságtörő asszony (Jn 8,1-11) és Zakeus (Lk 19,1-10) történetén keresztül vezettek minket Isten irgalmasságának szemléléséhez, amelyet különösen a szentgyónás és a szentségimádás során tapasztalhattunk meg. Megértettük, hogy Jézus tekintete az egyetlen tekintet, amely nem bélyegez meg, nem ítél el, nem aláz meg, nem azonosít bűneinkkel; tekintete egyenesen a szívünkre irányul, hogy elérje bennünk azt a jót, amit semmi nem tud kitörölni.

„Barátaimnak mondalak titeket” – a barát csak jelen akar lenni az életünkben, vágyik barátja társaságára. Jézus, amikor felajánlotta barátságát, tudta, hogy mit vállal: közömbösséget, elutasítást. Milyen gyakran éreztetjük vele, hogy nem fontos… milyen sokszor várakoztatjuk meg… hányszor mondjuk neki, hogy „tudom, Uram, mit szeretnél, de én nem akarom”….

A bizalom, amellyel Jézushoz közeledünk, aki szenvedélyesen és feltétel nélkül adja át magát, tudatosan vállalva a szenvedést is, hogy szeretetével gyógyítsa sebeinket, ez a bizalom olyan számára, mint sebesült arcán az enyhülést hozó simogatás – és ez az irgalmasság misztériumába való belépés átalakít minket, hogy közreműködjünk irgalmas szeretetében, megérintve az Ő fájdalmas arcát minden szenvedő testvérünkben. Ez nem egy elmélet, amit meg kell értenünk, hanem tapasztalat, amit élnünk kell! A találkozó arra hívott minket, hogy merjünk Isten örömének, irgalmának, reményének tanúi lenni családunkban, egyházközségünkben, és ezt a missziót mintegy életprogramként valósítsuk meg a Szentlélek segítségével abban a konkrét csoportban ahova küldetésünk szól.

„Urunk, Jézus, végtelen irgalmad fényében, Szentlelked által, megmutatod nekünk hogyan tör fel sok bűnünk áradata és azok következménye, a halál … de félelmeink, testi és lelki nyomorúságaink, szorongásaink már nem uralkodnak rajtunk, és ez hitünk forrása. Üres kézzel jöttünk hozzád, de hálatelt szívvel és örömmel távozunk, mert megbocsájtottál és szüntelenül árasztod kegyelmedet.”

Borbányai Imacsoport tagjai