Szerintünk igen! Nekünk sikerült, bár nem volt egyszerű. Az adventi időszak előtt a Nyírbátori Minorita Templom zarándokházában lelki gyakorlatos hétvégén vettünk részt Törő Andris atya vezetésével, ahova néhányunk telefon nélkül érkezett. Kimozdultunk a komfortzónánkból. De miért van erre szükség? Ferenc pápa 2016-ban a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón így bíztatott minket: „...Kedves fiatalok, nem azért jöttünk a világra, hogy „vegetáljunk”, nem azért, hogy kényelmesen ellegyünk, hogy az életből díványt csináljunk, mely elaltat minket; ellenkezőleg, más valamiért jöttünk: hogy nyomot hagyjunk. Nagyon szomorú, ha valaki úgy éli le az életét, hogy nem hagy nyomot!... A kornak, melyben élünk, nem díványfiatalokra van szüksége, hanem cipőt, sőt még inkább, bakancsot húzott fiatalokra. A mai kor csak kezdőcsapatba került játékosokat fogad el, nincs hely a cseréknek. A mai világ azt kéri tőletek, hogy legyetek a történelem főszereplői, mert az élet mindig szép, ha meg akarjuk élni, ha nyomot akarunk hagyni magunk után.”
Mi ezúttal a közösség erejének nyomát hagytuk magunk után.
Péntek délutáni érkezésünket követően a Református és a Minorita templomot összekötő Várostörténeti sétányon mentünk végig, ahol az életnagyságú szoborillusztrációk segítségével megismerhettük Nyírbátor múltját - így a sárkánykultusz gyökereit, a Szentvér utca legendáját és a Báthoriak történetét. A két templomot összekötő út nem csak történelmi és kulturális értékeket képvisel, hanem rávilágít az ökumenizmus fontosságára. Az úton megtett lépések magukban hordozzák a felekezetek együtt haladását.
A szombati napot egy közös beszélgetéssel indítottuk, melynek témáját a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus köré építettük fel. A kongresszus történetének, jelentőségének és a szervezés pillanatainak áttekintése mellett, Törő Andris atya felhívta a figyelmünket, hogy a hétköznapokban is fontos elmélyülnünk Krisztus valóságos jelenlétében. Miért fontos ez az üzenet? Ahhoz, hogy találkozzunk Istennel, a „tenni” mellett meg kell tanulnunk „lenni” is. Erre hív minket a 2020 szeptemberében megrendezésre kerülő kongresszus jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad. (Zsolt 87,7)”.
Szombaton Máriapócsra zarándokoltunk, ahol Nemzeti Kegyhelyünk előtt imádkoztunk. Találkoztunk Pásztor Károly atyával, aki körbevezetett minket az éppen felújítás alatt lévő Római Katolikus Templomban. A restaurálás munkáját végzőket nézve felemelő élmény volt megtapasztalni, hogyan bontakozik ki előttünk szépen lassan a múlt.
Károly atya vidáman mutatta meg nekünk azt a kertet, amelyben kialakította a Házaspárok útját. Az út 15 állomása a házasság fontos eseményeiről, feladatairól, nehézségeiről és szépségeiről elmélkedik. Bátran ajánljuk minden párnak, hogy látogasson el ide, ahol egy tartalmas séta közben rácsodálkozhatnak a házasság korszakaira és élményeire.
Ebéd után vendéglátónk, Babály András atya fiatalos formájú elmélkedésén vettünk részt. Kártyákon lévő egyszerű ábrák segítségével elmélkedtünk önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való kapcsolatainkról. Érdekes mozzanat volt, hogy ugyanazok az ábrák mindegyikünknek mást és mást jelentettek, ennek ellenére a beszélgetés közben újra és újra ráébredtünk, hogy milyen fontos, hogy mi, fiatalok közösségben éljük át ezeket a tapasztalásokat.
Krisztus Király főünnepének előestéjén a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó szentségimádáshoz csatlakozva mi is bekapcsolódtunk a nyírbátori hívek elcsendesedéséhez. Ezt követően az este folyamán egy kötetlen hangvételű, de mély üzenetű film kíséretében beszélgettünk a bűnről, annak erejéről és beláthatatlan következményiről.
A vasárnapi szentmisén Andris atya prédikációjában Püspök atya gondolatait idézve mondta: „Nem az a fontos, hogy mi leszel, ha nagy leszel, hanem hogy milyen ember vagy ma. Erre hív minket Krisztus Király, hogy jó keresztények legyünk.”
Milyen volt telefon és internet nélkül három napig? Nyugodt és stresszmentes. Társainkra nyitottabbak lettünk, egymásra jobban figyeltünk, könnyebben tudtunk a körülöttünk lévő dolgokra rácsodálkozni. Ajánljuk mindenkinek az ünnepi készületben, a hétköznapok forgatagában, hogy minden nap csendesedjen el egy kis időre, ez is segít átélnünk a várakozás örömét, advent és karácsony igazi üzenetét.
A szerdai tartalmas ifjúsági hittanos alkalmak és a november végi lelki hétvége után bátran állítjuk, hogy a debreceni Megtestesülés Plébánián működő Ifjúsági csoport vezérmondata: „Ahol az idő nem eltelik, hanem megtelik.” nagyon találó. Jövőre is szeretettel hívjuk és várjuk a fiatalokat szerdánként!
Köszönjük Babály András atya lelki táplálékát és hatalmas vendégszeretetét. Köszönjük Törő Andris atyának a meghitt hangulatú, tartalmas, éjszakába nyúló beszélgetéseket és a jelenlétét, hogy titkári elfoglaltságai mellett tudott ránk is időt szánni. Valamint hálásak vagyunk, hogy miközben mi, fiatalok Nyírbátorban tapasztaltuk meg az együtt haladás ízét, addig Rómában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai - köztük Palánki Ferenc püspök atya is - Ferenc pápához vitték el a magyarok üzenetét. A főpásztorok gondolatain és érzésein keresztül, amelyet megosztottak a Szentatyával mi is közelebb kerültünk a krisztusi úthoz.
Írta: Kiss Zita és Szilágyi Eszter