Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2017. november 29-n egyházközségünk-és intézményünk munkatársai harmadik alkalommal vettek részt a plébánia által szervezett Ima iskolában. A Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációjának tagjaitól, Jakab Éva és Tomka Magdolna nővérektől, valamint Papp László plébánostól ismertetőt kaptunk a zsoltárokról, mint Isten dicsőítéséről és a zsolozsmáról, mint közösségi imádságról.

Az Ima iskola harmadik hetének füzetei kiosztása után közösen elolvastuk a bevezető imádságot, majd Magdi nővér kérésére a jelenlévők megosztották a közösséggel azt a kegyelmi pillanatot, azt a morzsát, ami a lelkükben megmaradt az előző találkozásból. Az érzések, amelyeket a rózsafüzérről hallott előadásról hazavittek a következők voltak:

„Nagyon jó hangulatban telt a múltkori alkalom. A nővér sajátos módon mutatta be a rózsaüzér titkait. Vallomást is tett vele kapcsolatban, hogy mennyi minden van benne. Mi is felfedezhettük ezeket az értékeket. (Éva)

„Egyszerűen, humorosan és hétköznapian beszélt. Nem gondoltuk volna, hogy ő egy nővér. ”(Mónika)

„Megismerhettük a rózsaüzér történetét.” (Erika)

„Jó volt, hogy a végén közösen elimádkoztuk a rózsafűzért. Érezhető volt a nyugalom a közösségen.” (Tünde)

„Meglepett, hogy a rózsafüzért gyógyszeres dobozokba is teszik terápiás céllal.” (Edit)

„Új ismereteket tudtam meg a keletkezéséről, hogy először kövekből rakták ki. Hasznos ismereteket kaptam, tetszett az erdélyi mentalitás.” (Erzsike néni)

„Mindent elmondtak az előttem szólók. Az irgalmasság rózsafüzérére eddig nem fordítottunk ennyi időt pedig az is fontos.” (Erika)

„Jézus van a középpontjában ennek az imádságnak is.” (Sándor)

A lelki tapasztalatok megosztását követően a 25 éves nővéri jubileummal rendelkező Éva nővér beszélt az egyház másik fontos imádságáról, a zsolozsmáról. A következő kérdésekre vártuk a választ: Hogyan növekedett bele? Hogyan építi bele tudatosan a mindennapjaiba? Holt tart most? Éva nővér közösségében, napi egy közös zsolozsma imaórát együtt végeznek. Éva nővér úgy megszerette ezeket az alkalmakat, hogy amikor néhányszor nem tudott rajta részt venni, nagyon hiányzott neki mert megérezte, hogy milyen sokat ad. Középpontjában a zsoltárok állnak, amelyek sugalmazott fohászok, valakinek a személyes imája az ószövetségből. Egy sora biztos, hogy megszólít, magával ragad, emlegetni és ismételgetni kell. Éva nővér ezeket a neki szóló sorokat kiírja és magával viszi, hogy bármikor elolvashassa. A zsoltár személyes imája valakinek, akit nem is ismerhetek, de az érzéseimet jobban meg tudja fogalmazni, mint én és bele tud vinni az Istennel való kapcsolatba.

Magdi nővér később kezdte a zsolozsmázást és az elején nem értette, hogy miért az előre megfogalmazott zsoltárokat kell mondani. Azt gondolta, hogy nem fogja megtanulni, míg valaki azt nem tanácsolta neki, hogy gondoljon Jézusra, mint valóságos Istenre, mint valóságos emberre és mint zsidó férfira. Jézusnak, mint a Szentírást olvasó zsidó férfinak, a valóságos embernek kellett, hogy legyen a zsoltárokból egy kedvenc sora. Magdi nővér ezután úgy zsolozsmázott, hogy mindig kereste azt a mondatot, hogy vajon melyik lehetett az Úrjézusé? Ez személyessé tette számára a zsolozsmát. A zsolozsmás könyv mindig nála van. „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.”(Mt 10,32)- idézte a Szentírást. A szerzetesrendben a napi egy kötelező imaóra mellett kötetlenül bármennyit lehet imádkozni, ami jól tükrözi a Szent Ignáci lelkületet. Az egyik lelkigyakorlaton Sajgó Szabolcs atyát megkérdezték, hogy melyik a legjobb imalehetőség? Erre ő ezt válaszolta: „Én már megöregedtem, nekem a zsolozsma”.

Papp László plébános elmondta, hogy a papoknak kötelező a zsolozsma végzése és nem csak az egyéni megszentelődés miatt, hanem a közösségért is. A zsolozsmázás horizontálisan és vertikálisan is összeköti azokat, akik imádkozzák. Erre a kötődésre és az összefogásra utal a füzet hátulján lévő kép és a füzetben leírtak is. Amikor zsolozsmázunk arra kell gondolnunk, hogy a Föld valamelyik pontján valaki ezt pont ugyanígy, az előírtaknak megfelelően imádkozza. Ezt az érzést élhettük át egyházközségünkben Krisztus Király főünnepe előtti estén, amikor együtt imádkoztunk az Oltáriszentség előtt több mint húsz ezren a Kárpát- medencében. Ezen az estén Vianney Szent János gondolatai hangzottak el, amelyek lényege az volt, hogy bármikor adorálhatok Jézus előtt, nincsenek fizikai akadályok, nincsenek korlátok. Ez után Barsi Balázs gondolatait idézte, hogy a zsolozsmaimádság előtt három fontos dolognak kell a tudatában lenni: „1. A zsolozsma a keresztény imádság igazi iskolája. Tanulhatunk különböző imaszövegeket és imamódokat, de a krisztusi imádság lelkületét és anyanyelvét azzal sajátítjuk el igazán, hogy a zsoltárokat imádkozzuk, úgy, ahogy azokat az Anyaszentegyház a zsolozsmában ajkunkra adja. 2. Egyetemes imádság, amelyben nem a zsoltárokat igazítjuk a magunk éppen aktuális érzelmeihez, hanem lelkünket igazítjuk a zsoltárokhoz. 3. Átjárót nyit a földi élet és az örökkévalóság között is. A zsolozsma az az imádság, amely biztosan eljut Istenhez, hiszen benne az imádkozik velünk, aki maga az Istenhez vezető út: Jézus Krisztus. Ő a zsolozsmaimádság láthatatlan vezetője.”

Laci atya, a pappá szentelése előtti jelmondatot a zsolozsmából vette, ami így hangzik: „Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életemnek minden napján.” (Zsolt 27). Ezután rácsatlakoztunk a plébánia Wifi-hálózatára, hogy letölthesse mindenki a zsolozsma applikációt.

Megismerkedtünk az ott leírtakkal és az estét közös zsolozsmázással zártunk. A közösségben hallott zsolozsma egészen más, mint amikor egyedül imádkozom. Amikor a másik kimondja a szavakat, az ő szívén keresztül szűrődik meg. Egyházközösségünk imarendjében hétfőn esténként, szombat esténként, a roráte misék után és február 03-n (Szent Balázs püspök emléknapján) van közös zsolozsmázás, amelyeken szép számban vannak jelen a hívek. Laci atya az aznapi papi rekollekciós napon hallotta, hogy minden kevéske kis időt, ami hulladék idő, áldottá lehet tenni az imádság által Érdemes minden pillanatot kihasználni, hogy értékessé váljon az idő és erre számtalan lehetőségünk van. Ha a Szentlélek indít, hogy valamelyik imaórát végezzem el a zsolozsmából, ezekkel a meghívásokkal mindenkinek magának kell élnie. Kérdés, hogy engedek-e a meghívásnak, vagy elfojtom magamban?

Muczáné Visztra Szilvia óvónő

Fotó: Papp Ágoston