Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Vianney Szent János a világ plébánosainak védőszentje, liturgikus ünnepe augusztus 4-e. Ehhez kapcsolódva szeretnénk megosztani azt a lelki élményt, melyet a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség által szervezett franciaországi zarándoklat jelentett számunkra.
A közel 40 fős zarándokcsoport résztvevői Pócspetriből, Nyíregyházáról és Budapestről érkeztek. Zarándokutunk francia szentek nyomán haladt, úti célunk Ars sur Formans volt, a közösség védőszentjének, Vianney Szent Jánosnak működési helye.
Az egy hetes zarándoklat során megtekintettük Szent János szülővárosát Dardillyt, ahová Szent II. János Pál pápa is ellátogatott a szent születésének bicentenáriumán, 1986-ban. Szentmisén vettünk részt a városka főterén álló plébániatemplomban, ahol Vianney Szent Jánost megkeresztelték.
Egy teljes napot töltöttünk Ars-ban, ahol Szent János haláláig tevékenykedett. Mélyen megérintett minket a csendes, nyugodt légkör – mintha abban a kis faluban megállt volna az idő! A szent emléke mindent áthat és lényének egyszerűsége, közvetlensége ma is érezhető. Ott nyoma sincs – az egyébként sok kegyhelyre jellemző – üzleti szellem betolakodásának, amely megfertőzi a levegőt. Aki ide jön, nem azért a hiú gondolatért teszi, hogy elmondhassa: „Voltam Arsban”. Óriási ereklye az egész templom és a szent használati tárgyait máig őrző plébániaépület. Láthattuk ruháit, cipőjét, edényeit, rózsafüzérét, megégett ágyát, melyet a „gonosz fickó” (ahogyan ő az ördögöt nevezte) haragjában felgyújtott. Megérinthettük gyóntatószékét, azt a szűk, kényelmetlen kis „ketrecet”, amelyben életének utolsó harminc évében naponta legkevesebb 10-14 órát gyóntatott. Csendes pillanatokat töltöttünk a szent plébános szószéke alatt, amelyről elhangzott egyszerű szavakba öntött homíliái „többet érnek, mint a XIX. század egész vallásos ékesszólása” (Émile Baumann).
A nap csúcspontja a legszentebb áldozat ünneplése volt, melyet zarándoklatunk lelki vezetője Szenes István atya, a Vianney Testvérek Közösség elöljárója celebrált Vianney Szent János testét tartalmazó üvegkoporsó mellett. Megható volt megélni egyházunk egyetemességét, amikor láttuk, milyen örömmel csatlakozik hozzánk egy vietnami csoport, hogy közösen vegyünk részt a latin és magyar nyelven bemutatott szentmisén.
Utunk során meglátogattuk Paray-le-Monialban a Szent Szív Bazilikát és a Vizitációs Nővérek kolostorában található Jelenések kápolnáját, amely Alacoque Szent Margit Mária épen maradt testét őrzi. Itt kapta meg Szent Margit az Úr Jézustól küldetését: a Szent Szív tiszteletének terjesztését az egész világon. Megerősítő volt, hogy a Vianney Testvérekhez kapcsolódó családközösség néhány tagja, akik az elmúlt évek során családfelajánlást tettek Jézus Irgalmas Szívének, éppen itt, a tabernákulum előtt térdelve közösen mondták el napi imájukat.
Megálltunk Nevers-ben is, ahol Szent Bernadett koporsója mellett vettünk részt magyar-angol-latin nyelvű szentmisén, amit szintén az elöljáró atya mutatott be. A csoportunkhoz csatlakozó indiai zarándokok kedvéért egyik társunk folyamatosan fordította István atya prédikációját is.
Összesen három napot töltöttünk Párizsban, ahol végig látogattuk a Vianney Testvérek Közösségének alapításához fűződő fontosabb zarándokhelyeket: a Sacrecoeur Bazilikát, a Szent Péter templomot, a Vincés Nővérek anyaházát. Különös lelki élményt jelentett a Gondviselésről nevezett Boldog Máriának, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja alapítónőjének sírja fölött bemutatott szentmise és a nővérek anyaháza. Ez a hely érintette meg leginkább a csoportot, ami talán nem véletlen, hiszen az Alapítónő karizmája ezer szállal kapcsolódik a Vianney Testvérek lelkiségéhez.
A látnivalókból természetesen nem maradt ki a Notre Dame, az Eiffel torony, a Festők utcája, az Invalidusok és a Luxemburg Park sem.
Utunk záró szentmiséjét az idén 400. évfordulójukat ünneplő Lazarista rend alapítójának, Páli Szent Vincének épen maradt testét őrző templomban mutatta be István atya.
A mély lelki élmények, a bensőséges, vidám együttlét, a sírás - ha valakinek fájdalma volt-, a sok nevetés és néhány házassági évforduló közös ünneplése egy nagy családdá formálta a csoportot. Hálás szívvel köszönjük meg Istennek a kapott kegyelmeket és a Testvéreknek azt a szolgálatot, mellyel mindvégig kísértek minket.

A zarándokok