Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Több ezer zarándok érkezett július 30-án, vasárnap Máriapócsra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye idei búcsújára, akik közül egyre többen indultak el kerékpárral vagy gyalog a Szűzanyához, hogy elfáradva, kiüresedve teljesen betöltse szívüket az igazi kincs, a boldogság, amely nem más, mint az „igen” kimondása Isten végtelen szeretetére.

Újfehértóról, Napkorról, Mátészalkáról, Levelekről, Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Gödről közel 200 fő tette meg a hosszú fáradságos utat. A már szombat este megérkező zarándokok püspöki szentmisén vettek rész a Kegytemplomban, majd késő estébe nyúló szentségimádással zárták a napot.

A vasárnapi búcsúi szentmisét is Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be. A szentmisén Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó, valamint az egyházmegye papjai is jelen voltak. Szocska Ábel atya a szentmise elején örömmel köszöntötte a zarándokokat és elmondta, azok is útra keltek és imádkoznak a jelenlévőkkel, akik ezt az utat már századokkal előtte kitaposták, előttünk jártak és megtapasztalták a Jóisten kegyelmét. A kormányzó megemlítette, hogy egy nagymama arra kérte őt, mondja el a zarándokoknak, ma is vannak csodák Máriapócson, hiszen unokája csodás gyógyulásáért mondhat köszönetet a Szűzanyának.

„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette” ( Mt 13,45-46).

Palánki Ferenc megyéspüspök az elhangzott evangélium (Mt 13,44-52) példabeszédeire utalva először azt hangsúlyozta, tudnunk kell megkülönböztetni a hitvány dolgokat az igazi kincstől. „…hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13, 47-48). „A mai világ legnagyobb problémája az értékválság. Az ember sok értéket kidob, az értéktelennek, semmirekellőnek pedig nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ha jól tudunk megkülönböztetni, akkor tudjuk ki és mi az igazi érték. A másik ember élete mindig értékesebb, mint az evilági dolgok.” — emelte ki a megyéspüspök, majd mindezt egy riporttal szemléltette, amely egy roncsautóban élő hajléktalan ember szörnyű körülmények között élő kutyájáról szólt. A hajléktalan ember életkörülményeit észre sem vették.

Kinek az igenje ér valamit?

Ezután a főpásztor a megkülönböztetés és a helyes értékrend képességének birtoklását hangsúlyozta, amelyben Mária példaként áll előttünk, aki mert kérdezni Gábriel angyaltól, majd képes volt a helyes döntésre és az igen kimondására. „Láthatjuk tehát, hogy annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Mária tudott igent és nemet is mondani. Nekünk is tudnunk kell az igazi kincsre igent és sok minden egyébre pedig nemet mondani. Ez a párkapcsolatban, házasságban is fontos. Ha valaki igent mond a másikra, akkor mindenki másra nemet kell, hogy mondjon. Az ilyen embernek ér valamit az igenje. A pap igent mond Istenre és mindarra nemet, ami eltávolítja az Istentől. Isten nem valamit akar adni nekünk, hanem saját magát. Ő a legnagyobb kincs, akiért az ember örömében mindent odaad. A Szűzanyához azért zarándokolunk el évről évre, hogy az igazi kincsre, az Ő egyszülött Fiára rátaláljunk.” — emelte ki Ferenc püspök.

A mindenadás öröme

„Az igazi szeretet a mindenadás képessége. Adjuk oda önmagunkat, egész éltünket Istennek, tegyünk tanúságot a hétköznapokban is arról, hogy rátaláltunk az igazi kincsre. Így Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolatunk stabillá válik.” A püspök atya elmondta ez a stabilitás, az odaadás örömének a hordozása másoknak is erőt jelent, hiszen az örömvonzó, így embertársaink belénk kapaszkodva találkozhatnak az igai örömmel. „De látszik e rajtunk ez a keresztény öröm?” — tette fel a kérdést a püspök. — „Boldognak mond engem minden nemzedék” — hangzik el a Magnifikátban. Mária akkor mondja ezt, amikor még ismeretlen előtte a jövő, és nem tudja, mivel jár az igenje. Nem kérdez tovább, hogy hol fog megszületni a gyermeke, József mit fog szólni mindehhez. Semmit nem tud. A mérhetetlen boldogsága abból fakadt, hogy odaadta az életét Istennek. Ebben a boldogságban szeretnénk mi is részesedni azáltal, hogy az Úr akaratát keressük. Nem boldogulni akarunk, hanem boldogok akarunk lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesítjük Isten akaratát, mert többre vágyunk, mint az evilági jólét, a siker, a gazdagság. Mi az egészre, a teljeségre, Istenre vágyakozunk.

„De ez a kincs a tulajdonunkba kerül? Ha Isten a legdrágább kincsünk, akkor soha nem mondhatjuk azt, hogy Ő a mi tulajdonunk, hanem mi vagyunk az Isten tulajdona. Mint ahogyan Mária, aki életének teljessége az volt, hogy végigkísérte Szent Fiát földi életében majd tanságot tett a feltámadásról. Halló és értő szívet kérjünk Istentől, hogy hordozzuk magukban a legdrágább kincset és tegyünk mellette tanúságot.” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

A búcsúi napon Máriapócs római katolikus gótikus eredetű kistemploma is nagyon látogatott, a hívek folyamatos szentségimádáson vehettek részt, valamint a reggeli órákban Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét.

Délután, mielőtt elbúcsúztak a zarándokok a Lorettói litániát énekelték el Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya vezetésével. Megható, amikor a zsúfolásig megtelt kegytemplomban minden szem a Kegyképre szegeződik és a hívek közvetlenül, személyesen szólnak, kérnek, köszönnek el a Szűzanyától, amely püspök atya búcsúzó imádságával zárul:

„Bánatos szívvel mondunk búcsút kegyképednek, égi Anyánk, mert ütött az elválás szomorú órája. Egeknek virága, bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, tárd ki anyai kezedet és add ránk égi áldásodat, ne engedj magadtól árván elmenni. Kérünk téged, védelmezz minket utunkon, hogy máskor is láthassuk kegyképedet és érezhessük anyai jóságodat. Ha pedig nem láthatnánk többé drága képed vonásait, jöjj el velünk a túlvilági hosszú búcsúra, hogy ott is anyai palástod alatt juthassunk az örök boldogságba.

Világot elárasztó szent áldásodat terjeszd ki az otthon lévőkre s engedj velük örvendetes viszontlátást, hogy még sokszor magasztalhassuk édes anyai nevedet. Néked ajánljuk, óh máriapócsi szent Szűz, minden fáradtságunkat. Mutasd be azt szent Fiadnak engesztelésül bűneinkért. Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszedelemtől. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”