Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az Isteni Irgalmasság vasárnapján közösségünk régi hagyományát követve imaórára gyűltünk össze a debreceni Szent László-templomban. Meghívott vendégünk volt Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész. A következőkben az ő elmélkedését olvashatjuk

Örök a kérdés: igazság vagy szeretet –kezdte elmélkedését Laczkó Zsolt atya. A teológia is másként fogalmazott koronként. A középkorban az igazságon, az igazságosságon volt a hangsúly, s az emberek féltek a büntetéstől, mely az igazságosság elvéből következik. A múlt század óta, főleg Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai ismeretében a szeretetről beszélünk. Az irgalmasság és az elnéző, nagyvonalú szeretet az Istené, aki mindig megbocsát. Ő nem fárad bele a megbocsátásba, – mi nem kérünk bocsánatot. Az igazságosság kapuján nem tudunk bejutni – idézte vendégünk Fausztina nővér gondolatát – , mert bűnösök vagyunk, de Isten megnyitotta az irgalmasság kapuját, s így bejuthatunk az üdvösségre.

Viszont nem helyes, ha a szeretetet hangsúlyozzuk, és az igazságosságot elkendőzzük: a hit nem elég az üdvösséghez. Jakab apostol világosan megfogalmazza ezt: a hit cselekedet nélkül halott (vö. Jak 2,17). Mind a két érték fontos. Hitünkből fakadóan sok minden következik: a hit alakít, jó tettekre ösztönöz, s mindez szeretetté válik. Aquinói Szent Tamás összekötötte a két értéket, mondván: az igazság szeretet nélkül megbántást okozhat, s így kegyetlenség, de a szeretet igazság nélkül lázítás.

Az igazság nemcsak az én igazságom. Nyíri Tamás teológiai tanár mondta: az igazság mindig az egész – saját módján mindenkinek igaza van. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben olvassuk, hogy a nap végén egyforma bért kap mindenki, az is, aki egész nap dolgozott, az is, aki fél napot, vagy csak egy órát (vö. Mt 20,1-16). Ez felháborodást váltott ki a munkások között, de a szeretet nem különböztet meg a teljesítmény alapján.

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja van, s hálát adunk Istennek végtelen szeretetéért, nagyvonalú megbocsátásáért. De vajon én tudok-e irgalmas lenni, megbocsátani, ha igazságtalanul megbántanak? A hívőnek utánoznia kell az irgalmas Istent.

A továbbiakban azt vázolta fel Laczkó Zsolt atya, hogy mit jelent a megbocsátás. Nem azt, hogy megbántottságomat múlt időbe teszem, nem beszélek róla, nem éreztetem a másikkal, nem akarom viszonozni. Minél mélyebb a megbántás, annál mélyebb a seb, annál hosszabb a gyógyulás, mely egy folyamat, egyenes irányú út, melynek lépései vannak. Először is vizsgáljam meg: kinek és mit bocsássak meg, lássam reálisan a helyzetet. Majd gondoljam végig, hogy mit várok a másiktól. Ha megbánja, és bocsánatot kér – esetleg gondolhatom, hogy nem reális, nem őszinte, s akkor nekem felesleges megbocsátanom. Harmadik lépés: kire bízzam a dolgot? Ki hajtsa be az igazságot? A barátok? Ismerősök? Nem igazán jó lépés. Bízzam Istenre ezt, s Ő majd elrendezi a sértővel. Ha mindent odaadok Istennek, akkor nem várom, hogy mikor bünteti meg az illetőt. Szabad csak így tudok lenni.

A harag miatt kár keletkezik: vállalom kell a kárt, ha kell, nem maradhatok áldozat vagy „mártír” – ez a negyedik lépés. A megbocsátáshoz nem kell a másik fél: Istennek odaadom, és Ő elrendezi. De a megbocsátás nem egyenlő a bizalommal. Ez utóbbihoz kell a másik fél is, tiszta lapot kell adnom neki, holott ő sértett meg. A harag a legrombolóbb érzés, sokan nem tudnak megbocsátani, sebeiket nyaldossák, áldozatnak érzik magukat, ők csak panaszkodnak, s így sosem gyógyulnak meg. Sokan pszichológiai értelemben is beteggé válnak.

Gondoljuk végig tehát, hogy tudunk-e irgalmasok lenni? Tanuljuk az irgalmasságot Istentől! Ha az őszinte gyónásban lerakjuk bűneinket, Ő nem fogja azokat felemlegetni.

Ma Tamás vasárnapja is van – fejezte be gondolatait vendégünk. Isten nem szidta meg Tamást, hogy nem hitt, hanem szeretettel, lépésről lépre gyógyította: jöjj, láss, tapints, higgy (ld. Jn 20,26-29). Nekünk is kell gyógyítanunk, irgalmasoknak lennünk. Mekkora kincs az Úr Isten irgalma! Kérjük, hogy bocsásson meg, de merjünk nagyvonalúak lenni egymással!

Imaóránk után szokásunkhoz híven Szent II. János Pál pápa emlékhelye köré gyűltünk, hogy megemlékezzünk róla halálának évfordulóján és közbenjárását kérjük.

Havas Lászlóné

Szent László Plébánia, Debrecen