Hugyecz János, a gödöllői Szentháromság Plébánia plébánosa, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának tagja 2016. március 16-án, Nyírbátorban lelki napot tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatal munkatársainak.
Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntette az előadót, s megfogalmazta a lelkigyakorlat célját: közelebb kerülni egymáshoz és Krisztushoz, akinek halálát és a feltámadását is hamarosan ünnepeljük.
A kölcsönös bemutatkozás után János atya mindenkihez odaforduló kérdésére válaszoltunk: mire vágyunk a mai napon? Fontos vágyakozó gondolatok hangzottak el a résztvevőktől, amelyek a lelki napot lezáró kérdéséhez kapcsolódva – milyen üzenetet viszünk magunkkal? - keretbe foglalták az együtt elmélkedés, együtt imádkozás napját.
Az előadás üzenete az Evangélium üzenete is egyben: ”Isten végtelenül szeret engem”, s ezt az isteni teljes és tökéletes szeretetet éljék át az emberek a mindennapjaik, az ünnepeik során. A nagyböjti 5 hét evangéliumi elmélkedéseire visszatekintve vizsgáltuk lelkünkben azt, mennyire sikerült a Szentlélek szavára figyelnünk; szembesített jó és rossz döntéseinkkel, amelyek elválasztanak Isten igéjétől. De Krisztus valódi választ akar az életünkben, valódi „igen”-re vár tőlünk. Arra hívott meg minden embert, hogy „Élő, meghitt, személyes kapcsolatban legyünk Istennel”, minden nap szembesítenünk szükséges az eszmét, a saját életünkkel.
Külön figyelmet szenteltünk a hegyi beszédet megnyitó boldogságmondásokból háromra:
1. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Ez utóbbi azért aktuális és kiemelendő, mert 2015. december 8-án a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság szentévét, amelyet Isten irgalmasságának megvallásával és teteinkkel ünnepelünk, ezt egy másik hús-vér emberen keresztül biztosítja Isten. „Meglátni – megállni – megérinteni” – János atya az irgalmasság gyakorlásának folyamatát ezekkel a képekkel interpretálta.
Az elmélkedésünk záró gondolatai a keresztény ember és a keresztény szolgálat ismérveit taglalta: missziós lelkület, az értelem képessége, emberség, példa, szerethetőség, alázat, megbízhatóság, hűség…
Az elmélkedést felemelő, közös szentmise követte, amelyet a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Templom csodás szentélyében élhettünk át.
Molnár Katalin