Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc megyéspüspök tanítása a hitoktatók továbbképzésén

Palánki Ferenc megyéspüspök először találkozott az egyházmegyéje hitoktatóival 2016. február 27-én, Nyíregyházán az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben (ELI). Ekkor tartották ugyanis a katekéták tavaszi továbbképzését, amelynek délelőtti előadásait Palánki Ferenc megyéspüspök tartotta.

„Az irgalmas szeretet a mégis szeretet, nem kötődik feltételekhez, nem kell kiérdemelni, mert van.  Az Isten szeretetének minden megnyilvánulása az Ő jelenlétének megtapasztalása, belekapcsol a Szentháromság közösségébe. A szeretetbe nem fáradhatunk bele, még akkor sem, ha a gyermekek fegyelmezetlenek a hittanórán. A szeretet az egyetlen, amit nem kell megindokolni, ellentétben azzal, amikor nem szeretünk valakit. - Ezekkel a gondolatokkal kezdte előadását Palánki Ferenc megyéspüspök a továbbképzésen.

A szeretet mértékegysége a mértéktelenség, a minden adás.

Ezután a főpásztor az életszentségről beszélt. Kifejtette, a hivatás nem a papság, a hitoktatás, a családanyaság, hanem az életszentség. Ennek mélyebb értelme szerint, nem az a szent, akinek nincs bűne, hanem az, aki a bűn nélküli Istenhez tartozik. A nagyböjt alkalom arra, hogy kiszakadva a hétköznapokból megtérjünk, megtisztuljunk, és újra Istenhez tartozzunk. 

A tékozló fiú története a tékozló apa története is, aki a gyermekeire pazarolja a szeretetét. Az irgalmas atya állandóan figyelte mikor érkezik haza a tékozló fia, és szeretettel fordult az idősebbik gyermekéhez is. Ez két befejezetlen történet, mert nem ismerjük a folytatását, mint ahogy a mi életünk későbbi döntéseit sem. A kérdés az, hogy megértjük, felfogjuk e végre, hogy nem veszíthetjük el az istengyermekségünket, amely nem más, mint elfogadni Jézus meghívását a szenvedésre. A szenvedés tehát nem egy ítélet, hanem meghívás: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mk 8, 34).

Rajtunk mérik le Isten szeretetének misztériumát.

— Semmit nem ad az, aki mindent oda nem ad — folytatta gondolatait a püspök atya. — Isten szeretetére válaszolva odaadjuk az életünket arra az élethelyzetre, amiben vagyunk. A másik emberrel való találkozás, az áldozathozatal segít, hogy találkozzunk Jézussal.  A szentmise áldozat azért tökéletes áldozat, mert Istent ajánljuk fel Istennek. A szentmisében a pap ajánlja fel Krisztus áldozatát, életünk szentmiséjében pedig Krisztus áldoz fel bennünket. Jézussal nemcsak a szentmisében találkozhatunk, hanem Ő az életünk legapróbb helyzetében is jelen akar lenni. Sokszor nagy dolgokban jól tudunk dönteni, de mindennapi bosszúságok töltik be éltünket. Keressük mindenben Isten jelenlétét, és ebben nekünk keresztényeknek kell példát mutatni. Rajtunk mérik le ugyanis Isten szeretetének misztériumát. Ha ezt nem érzik, nem látják mások, akkor nem fognak szentmisére és hittanra járni. A hittan ne egy legyen a sok szakkör közül, hanem az egyetlen, életünk számára a legfontosabb ismeretszerzés lehetősége legyen.

Az idő nemcsak múlik, hanem telik is, töltsük meg az életünket, hogy teljes legyen!

Ezután a főpásztor olyan képességekre irányított a figyelmet, amelyek birtokában a hitoktatók hiteles tanítók lehetnek. Hangsúlyozta, mindennek az alapja, hogy az apró kicsiny helyzetekben, döntéseinkben is legyünk hűségesek, váltsuk életre Isten szeretetét, és ezt megélve minden pillanatunk lehetőség, hogy összekössük azt a végtelennel.

— Az idő nemcsak múlik, hanem telik is, töltsük meg az életünket, hogy teljes legyen! — figyelmeztetett a főpásztor — Jézus 33 évig élt és az utolsó szava szerint az élete: „Beteljesedett”. Nem hosszú, de teljes életet élt, mert életének minden pillanatában az Atya akaratát teljesítette.

Palánki püspök atya elsőként a béketeremtés képességét említette, amely elengedhetetlen a pedagógiai munkában. Két gyermeket, két tanárt, két szülőt kibékíteni, a családban békét teremteni nagyon fontos. De először a mi szívünkben legyen béke, mert annak lesz kisugárzása. A feltámadás békességében minden a helyére került, minden teljessé lett.  „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15, 13). Jézus békességét tovább kell adni, mert ő mindenkiért meghalt, mert az Ő szeretete feltétel nélküli.  

Ezt akkor tudjuk továbbadni ha belátjuk, az nem baj, ha nem mindig nekem van igazam. Amikor számon kérik az életünket azt fogják kérdezni, hányszor szerettél, nem pedig azt, hogy hányszor volt igazad. 

Lelkesítés képességéhez szükséges, hogy mi is lelkesedjünk, emelkedettek legyünk, hogy tudjunk másokat felemelni. Jézus nem lesüllyedt a farizeusok, a vámosok szintjére, hanem felemelte őket magához. Vonzóvá kell tenni a hitünket. Át kell élni annak nagyságát, hogy Isten ránk bízott embereket, hogy az életünkön keresztül megszentelje őket.

Jézus a tanítványai lábát mosta meg nem pedig a fejüket.

— Az igazság kimondásának művészete abban segít, hogy úgy mondjuk ki, hogy az ne fájjon a másiknak — folytatta a főpásztor. —  Ez az irgalmas szeretet gyakorlására figyelmeztet. Jézus a tanítványai lábát mosta meg nem pedig a fejüket. Úgy kell képviselni az irgalmas szeretetet, hogy aki szembekerül az igazsággal, szembekerüljön azzal is, hogy ki az igazság.

A meghallgatni tudás képessége a hallgatni, meghallgatni, elhallgatni képességére is figyelmeztet. Nagy művészet meghallgatni másokat. Gondoljunk csak bele, a másik baja nem azonnal a mienkre emlékeztet, amit azonnal el kell mondanunk? Így nem hallgatjuk meg a másikat.

Fontos az, hogy a bonyolultat egyszerűnek lássuk. Szent Ferencnek mindenről az Isten jutott az eszébe, mindenben az Ő jelenlétét, szeretetét látta, Aki mindenütt láthatatlan, de mindenben látható.

Jézus bennünket szeressen a legjobban

— Legyünk nyugvópontok mások számára! – hangsúlyozta a püspök atya. — Jánosról, a legfiatalabb tanítványról gyakran így olvasunk: a „szeretett tanítvány”. Jézus valóban jobban szerette őt a többi tanítványánál? Ő mindenkit egyetlenként szeretett, de talán a fiatal tanítvány volt a legnyitottabb erre a szeretetre ezért úgy érezte, hogy őt jobban szereti Jézus.

Legyünk mindannyian nyitottak Jézus szeretetére, hogy elmondhassuk, engem szeret a legjobban, így nyugvópont menedék lehetünk mások számára. Sokan belénk kapaszkodnak, tőlünk várják a segítséget, mi pedig fölfelé, az Istenbe kapaszkodva nyújtsunk támaszt másoknak.

A beleérzés képessége, az irgalmas szeretet átformálhatja a másik embert, ha adott helyzetben adott kegyelmi megoldásokat keressünk. Nagyon oda kell figyelni ezért imádkozni kell.

A gyermeki rácsodálkozás képességében megtanuljuk megcsodálni az életet. „Két dolog tölt el csodálattal” - ismerte be Kant német filozófus -, „a csillagos ég fent, és az erkölcsi törvény bent”.Ha a szívembe tekintek és látom a beleírt erkölcsi törvényt, rádöbbenek, hogy a végtelenre tágulhat a szívem. Mindez képessé tesz bennünket arra,  hogy örömmel tudjunk tanúságot tenni az örökéletről.

Kovács Ágnes