Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2016. február 19-20-ig a kamilliánus szerzetesek és a Vianney Testvérek közösség szervezésében találkozót rendeztek a Nyíregyháza-borbányai Szent László Templomban, amelyre az egyházmegye híveit is meghívták.

 A templom tabernákuluma mellett két méteres Irgalmas Jézus kép fogadott bennünket. Kovács Levente kamilliánus atya azzal nyitotta meg a találkozót, hogy elmondta, milyen feltételekkel vehetünk részt ezen a hétvégén: „A feltétel az, hogy nincs feltétel. Mert Isten irgalma nincs feltételekhez kötve. Csak az a fontos, hogy nyitottan és szegényen jöjjünk.” Az estét „A találkozás” című film megnézésével zártuk, amit mindenkinek szeretettel ajánlunk.

Szombat reggel megérkezett a Vianney Testvérek közössége Pócspetriből, épp amikor a flash mobot gyakoroltuk, úgyhogy énekkel, tánccal kezdődött a nap. A gyerekek külön foglalkozásokon vettek részt a „gyerekszobában”, mi, felnőttek pedig a templomban vártuk Szenes István atya, a Vianney testvérek elöljárójának elmélkedését, aki szombaton az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd kapcsán beszélt Isten irgalmáról. A kiscsoportos megosztások után egy-egy „gézdarabkára” felírtuk sebeinket és azt Jézus gyógyító olajába mártva az Ő keresztjéhez vittük. A szombati program szentmisével zárult.

Vasárnap reggel az ünnepi szentmisében a „felhőről” hallhattunk elmélkedést, mely egyszerre jelenti Isten jelenlétét és védelmet attól, hogy csak annyit lássunk meg Isten irgalmasságából, amennyit a jelen pillanatban képesek vagyunk befogadni.  Az Eukarisztia ünneplése után a tékozló fiú történetén keresztül szemléltük a felénk áradó végtelen irgalmat. Az Atya irgalmát, mely egyszerre fájdalmas, ünnepre hívó és tékozló szeretet. A napot Isten dicsőítésével fejeztük be.

A három nap olyan volt, mint egy nagy családi ünnep - tele meglepetésekkel. A borbányai egyházközség tagjai és a távolabbról érkezett vendégek minden korosztályt képviseltek a kicsi gyerekektől a nagyszülőkig. Megéreztünk valamit abból a bensőséges együttlétből, amit az első keresztény közösségek megéltek.

És ott volt Ő, a Családfő, az Úr Jézus, az Irgalmas Atya arca, nemcsak a szentmisékben és elmélkedésekben, hanem mindenhol: a mellettem ülő testvérben, a gyerekek táncában, egy ölelésben, az idősek bölcsességében, a közös étkezésekben, a tekintetekben, a gyónásokban, a tapsviharban, a hálánkban, a beszélgetésekben, a bűnök miatti fájdalomban,  a térdhajtásokban, a könnyekben,  egy szerelmes dalban, a dicsőítésben és minden meglepetésben.

És ott voltak a szerzetesek. Isten „őrültjei”, akik arra szánták egész hétvégéjüket, hogy az Úr Jézus eszközeiként nekünk szolgáljanak, az Ő akaratát teljesítve és ajándékait közvetítve számunkra. Mindenhol ott voltak, mint biztos pontjai a hétvégének és hitükkel, mosolyukkal, alázatukkal bíztattak, terelgettek minket. Az egész hétvégét átszőtte a kamilliánus nővérek (Mária nővér, Laura nővér, Marife nővér.) gyönyörű énekhangja és a Vianney testvérek (István atya, Ákos testvér, Ádám testvér, Atis testvér) és Levi atya, Béla atya szolgálatkész jelenléte.

Köszönjük, hogy életüket adták azért, hogy Isten irgalmas szeretetét eljuttassák hozzánk, sokakhoz! Köszönjük, hogy vannak nekünk!

Deo gratias!

a borbányai egyházközség tagjai