Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Mennyire ismered Jézust? – hangzott el a kérdés intézményünk lelki vezetőjétől. Nagy öröm számunkra, hogy ismét jelenléti formában tudtunk találkozni a Pedagógus Bibliakör alkalmán.

Babály András atya bevezető gondolataiban a 62. zsoltár szavait tárta elénk. Közösen dicsőítettük Istent a zsoltár szavaival majd hallgattuk András atya lelki útmutatásait: „Mit jelent ma kereszténynek lenni? Sokkal több annál, hogy meg vagyunk keresztelve, gyönyörű templomaink vannak, iskolákat tartunk fenn, templomba járunk, stb.

Kapcsolatban kell lennünk Krisztussal!” Mennyire ismered Jézust? – tette f el a kérdést András atya, majd Máriát, az egyszerű názáreti lányt állította elénk példaként. A Szűzanya volt az első, aki megismerve Isten akaratát, igent mondott: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38). Tudjuk-e Vele együtt, akarjuk-e megismerni a barátságra kész Jézust?

Majd emlékeztetett arra is, hogy Jézus bátorságot ad nekem, ahhoz, hogy olyannak mutatkozzam, amilyen vagyok. Isten-keresésemmel nyilvánítsam ki magamat anélkül, hogy mindenkinek a szája íze szerint beszélnék. Szent Ágostont annyira lelkesítette Jézus barátsága, hogy a maga életében hasonló barátságra vágyódott: „Sine amico nihil amicum” – barát nélkül semmi sem tűnik barátságosnak.

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy hogyan viselkedjünk adott helyzetekben. Ehhez kaptunk az elmélkedésben segítő kérdéseket. „Ahhoz, hogy egymás barátai, a ránk bízottak számára jó példák lehessünk, Krisztus barátsága, a Vele való közvetlen kapcsolat szükséges”- zárta gondolatait András atya.

Jézus, mindannyiunk igaz barátja kísérjen és segítsen jó elhatározásaink megtartásában!

Mocsárné Tündik Erzsébet hittan szakos pedagógus

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az „Üzenet NEKtek”, őszi hétvége az ökumené jegyében elnevezésű kétnapos esemény, mely 2021. október 2-án és 3-án került Nagyváradon megrendezésre, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. és a Borostyán Produkció közös szervezésében jött létre.

A hétvégi rendezvény az Eucharisztikus Kongresszus utórendezvényének tekinthető. Központi gondolata az ökumené köré szerveződött a határon inneni és túli egyházi és civil közösségek összefogásával.

A nagyváradi római katolikus székesegyház előtt felállították az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült „Minden forrásom belőled fakad” elnevezésű virágkompozíciót, melyet korábban Debrecenben, majd a Kongresszus idején Budapesten, a Mátyás-templom előtt lehetett látni. Nagyváradon a két nap alatt több ezren tekintették meg ezt az alkotást, a magyarországi eucharisztikus csodának, a bátai vércsodának emléket állító debreceni virágkocsit.

A két nap során változatos, gazdag tartalmú rendezvények várták az érdeklődőket. Október 2-án, szombat délután a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében irodalmi, valamint zenés műsorokat lehetett meghallgatni, melynek során fellépett Mercs János, a Csokonai Színház művésze, a Neonhal zenekar, majd Dánielfy Gergő, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke estjét lehetett megtekinteni.

Október 3-án, vasárnap Debrecenből, főleg a Szent László Plébánia kötelékéből többen érkeztünk a nagyváradi ünnepségre. 10 órakor együtt imádkoztuk a szentmisén a helybeli hívekkel Boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi mártír püspök emléknapján. Majd nagy örömünkre Böcskei László megyéspüspök végigvezetett minket a felújított Püspöki Palota már látogatható kiállításán, melyet Lakatos Attila gyűjteményvezető mutatott be, érdekes történeteket fűzve a kiállított festményekhez.

Az eseménysor a székesegyház előtti téren folytatódott, ahol először Böcskei László megyéspüspök beszélt az Eucharisztikus Kongresszusról, a felállított virágkocsi szimbólumainak jelentéséről, a kongresszus mindannyiunk számára szóló üzenetéről: a jövő közös építéséről, az összefogásról.

Ezt követően Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének köszöntőjét hallgathattuk meg, aki feltéve a kérdést, hogy ő miért van itt, mi köti őt össze a Kongresszussal, azt mondta, hogy ez most a felekezetekkel együtt való közös hálaadás ideje, utalva Szent Pál apostol gondolataira, a Kolosszeieknek írt levele kezdetére. A hálaadás mellett közös feladatunk a bűnbánat is, mert nem vagyunk elég erősek. A Kongresszus gondolata a közös építés útján vigyen előre, ne a rombolásén – fejezte be gondolatait a református püspök.

Ez után dr. Latorcai Csabának, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárának köszöntője hangzott el. Emlékeztetett, hogy a kongresszus mindannyiunk számára hozott üzenetet. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy szeretetben kell együtt élni, ez biztosítja a felemelkedést. Az államtitkár a kongresszusra utalva úgy fogalmazott, hogy az az egész magyarság számára felemelő lelki eseményt jelentett, amelyből érdemes és kell is táplálkoznunk. Ahhoz pedig, hogy a magyarság megmaradjon a Kárpát-medencében, a közösségek építésére van szükség. Ezért támogatja a magyar kormány a külhoni közösségi kezdeményezéseket.

Végül Bódor Edit, a DMJV Polgármesteri Kabinetiroda egyházügyi és határon túli magyar közösségi kapcsolatokért felelős koordinátora, a két napos esemény aktív szervezője, elmondta, hogy ez a találkozás a Kongresszus gondolatainak, ökumenikus üzenetének megérlelődése alapján jött létre, ugyanakkor a nemzeti összetartozásunkat is erősíteni kívánták. Majd átadta Debrecen város üzenetét a helybelieknek, megköszönve nekik a szíves fogadtatását és önzetlen együttműködésüket.

A koradélutáni program során közreműködtek a Debreceni Népi Együttes táncosai, a Bürkös zenekar és a fruzsikáS együttes.

15 órakor Heit Lóránd borosgazda borkóstolóra várta az érdeklődőket a Királyhágómelléki Református Egyházkerület épületének díszteremében. A gazda lelkes és szakszerű magyarázattal mutatta be a tájegység borkultúráját és saját munkásságát, érdekes történetekkel fűszerezve előadását, és közben ötféle bort kóstolhattunk.

Ezt követően a Szólj be a papnak – hitéleti interaktív beszélgetés során Kiss Márton plébános és Szomor Abigél, a Partiumi Keresztény Egyetem református lelkésze válaszolt a kérdésekre, melynek témája az ökumené volt: „Keresztények – együtt vagy külön?”. Az általános tartalmú kérdések között felmerült, hogy lesz-e a jövőben igaz, keresztény, hívő közösség, lesz-e katolikus közösség, mely nyitott az ökumenére. A gyakorlati életre vonatkozóan pedig feltették a kérdést: hogyan tud együttműködni egy katolikus pap és egy református lelkész, illetve sok szó esett a vegyes házasságok problémáiról. Elhangzott, hogy az ökumené nem a vallási globalizációt jelenti, hanem az egymás felé fordulást, az elfogadást, az együttműködést, az egymás mellett haladást a közös úton. Ne a különbözőségek firtassuk, hanem a közös keresztény gondolatokat tegyük eszmecserénk témájává. Emlékezetes kell hogy maradjon Tempfli József, korábbi megyéspüspök gondolata, melyet Kiss Márton plébános idézett: „Legnagyobb bűn a szórványban a felekezetek széthúzása”.

Az egész nap ragyogó napsütésben, jó hangulatban, szerető együttlétben telt el. A gazdag programsorozat kinek-kinek sok lelki feltöltődést is jelentett. Köszönjük, elsősorban Bódor Edit koordinátornak, hogy mi is részt vehettünk ezen az eseményen.

Fotó: C. Kiss Ilona

Havas Lászlóné

Szent László Plébánia, Debrecen

Október 17-én a világ minden egyházmegyéjében kezdetét vette a 2023-as vatikáni püspöki szinódushoz kapcsolódó szinodális folyamat. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyitotta meg ezt a felkészülési időt a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén.

Az alábbiakban a főpásztor beszédét közöljük.

Ferenc pápa 2023-őszén püspöki szinódust tart Rómában, ehhez kapcsolódva kétéves szinódusi folyamatot hirdetett meg, amelynek első szakasza az egyházmegyei szakasz. Ez a folyamat azt jelenti, hogy az úton együtt járunk egymással, a szentekkel és Krisztussal, amelyhez a Szentlélek Úristen segítségét kérjük. Erre mutat az ezen a napon alkalmazott piros liturgia szín, a Szentlélek színe is.

Ferenc pápa szerint Isten szándéka a szinodalitás az Egyház számára a harmadik évezredben. Nem hirtelen ötletről, egyénieskedős stílusról van szó. Péter apostol utóda teljes világossággal felismerte, hogy maga az Isten mit vár tőlünk, az Egyház tagjaitól, a közösségünktől.

A szinódus, a szünodosz közös úton levést jelent. A kereszténységnek ősi eljárásmódja, ősi tapasztalata, hogy együtt vagyunk az úton, és ebben a közösségben, ahol mindenkinek el kell látnia a saját feladatát és részt kell vennie a közös úton járáson, segítenie kell a többiek haladását, fejlődését, előrejutását, és ez a küldetésének teljesítésével valósul meg. Ezért a mostani szinódus három kulcsszava: a közösség, a részvétel és a küldetés.

A kétéves előkészítő szakaszban a hívek meghallgatására kell helyezni a hangsúlyt. Ferenc pápa azt mondja, a legfontosabb, hogy senki ne érezze magát kizárva ebből a folyamatból. Ezért az egyházmegyei szakasz első lépéseként kiválasztjuk annak a munkacsoportnak a vezetőjét, amely csoportnak az lesz a feladata, hogy megkérdezze a papokat, a híveket az Egyházzal kapcsolatban felmerülő kérdéseikről, véleményükről.

Sajnos az a tapasztalatunk, hogy sokszor úgy beszélünk az Egyházról, mint egy kívülálló valóságról. Az Egyházhoz nem csak a papok közössége és a templom ügyei tartoznak, hanem mi magunk is, a megkeresztelt emberek közössége, amelynek tagjaiként kell hogy felelősséggel gondolkodjunk az Egyházról. Ha valakinek seb van a testén, akkor az az egész testnek fájdalmat okoz. Szent Pál apostol használja ezt a képet: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1Kor 12,26).

Fontos, hogy mi is így gondolkodjunk egymásról, ezért nem beszélhetünk az Egyházról kívülállókként. Sokszor az Egyház tagjai is szidják e közösséget, pedig az egy olyan élő valóság, amely Krisztus titokzatos teste. Krisztust nem bírálgatnunk kell, hanem segíteni az Egyházban. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki elmondja a gondolatait, hogyan látja ezt a közösséget a mai világban, mit gondol, mi a feladata a harmadik évezredben, mire kellene jobban odafigyelni.

Ez nem korlátok nélküli demokráciát jelent majd az Egyházban, hanem azt, hogy jobban oda figyelünk egymásra. A felelős döntéseket a Katolikus Egyházban továbbra is a pápa fogja meghozni, az egyházmegyékben az eddigi gyakorlatnak megfelelően a megyéspüspök, a plébániai közösségekben pedig a plébános. A Szentatya Yves Congar zsinati teológus gondolatát idézve hangsúlyozta, hogy nem másik egyházra van szükség, hanem olyanra, amely másként végzi a dolgát.

Fontos tehát, hogy mindenki bekapcsolódjon ebbe a folyamatba, amelynek több szakasza is van. Az előkészítés szakaszában a hívek megszólalhatnak, elmondhatják véleményüket.

Az összegyűjtött válaszokból kialakul a munkadokumentum, amelyet a püspöki konferenciák fognak tárgyalni, összegezni, majd a kontinenseken összesítik azokat a válaszokat, amelyeket a hívek meghallgatásából kaptunk.

2023 októberében, két év múlva lesz majd a püspöki szinódus Rómában, ahol mindezekről a dolgokról a közösség, a részvétel és a küldetés tárgyában megkapott válaszokról fognak tanácskozni a püspökök.

Fontos, hogy együtt járjunk az úton, egymással, a szentekkel, Krisztussal.

A Szentatya a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta az egész folyamatot, és a mi egyházmegyénk is – az előírásoknak megfelelően – választott még egy jelképet, egyházmegyénk védőszentjét, Szent László királyt. A székesegyház oltárterében látható kép a szentélyben található egyik freskó részletét ábrázolja. Szent Lászlót, egyházmegyénk védőszentjét kérjük, járjon velünk, segítsen bennünket, hogy Krisztusra figyelve megértsük Isten akaratát ebben a zűrzavaros világban.

A szinódus, a szünodosz-nak, az együtt járásnak a tapasztalata a szerzetes közösségekben is megtalálható. Szent Benedek regulájában is olvashatjuk, hogy amikor valami fontos kérdést kell megtárgyalni a közösségben, akkor az apát hívja össze a szerzeteseket, mindenkit, mert elég gyakran előfordul, hogy Isten akár a legkisebb, a legfiatalabb testvéren keresztül közli az akaratát. Ebből a gondolatból származik a mostani folyamat, amelyet a Szentatya most előírt számunkra.

A szentmisében a Szentlélek Úristen segítségét kérjük, hogy juttassa eszünkbe mindazt, amivel jobbá tudjuk tenni a közösségünket, hogy jobban meg tudjuk érteni, fel tudjuk fogni Isten szándékát, akaratát az életünkre vonatkozóan, és hogy meg tudjon újulni az Egyház.

Az evangélium jó híre valóban mindannyiunk számára örömhír legyen, és teljesítve a küldetésünket, részt véve a közösség gondjaiban, örömeiben, hitelesen tudjunk tanúskodni Isten szeretetéről a világban.

Ezért kérjük az egyházmegyei szakaszhoz a Szentlélek Úristen megvilágosító kegyelmét, amely a mai naptól, 2022 márciuságig fog tartani, ezt követi majd a magasabb szintű tárgyalás.

Kérjük a Szentlélek Úristent a szinódus imádságával:

Előtted állunk, Szentlélek,

és a te nevedben gyűltünk össze.

Egyedül te vezess minket,

lelj otthonra a szívünkben;

taníts minket a követendő útra,

és arra is, miként járjunk rajta.

Gyengék és bűnösök vagyunk;

ne hagyd, hogy zűrzavart szítsunk.

Ne engedd, hogy a tudatlanság tévútra vezessen bennünket,

vagy hogy az elfogultság befolyásolja cselekedeteinket.

Add, hogy megtaláljuk benned az egységet,

hogy együtt haladhassunk az örök élet felé,

és ne térjünk el az igazság útjától,

sem attól, ami helyes.

Mindezt tőled kérjük,

aki mindenütt és minden időben munkálkodsz,

az Atyával és a Fiúval egységben,

mindörökkön örökké. Ámen.

Fotó: Bőr Anna

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A hagyomány szerint májustól októberig, Szűz Mária fatimai jelenésére emlékezve — minden hónap 13. napján — Mátészalkára, a ráczkerti templomba érkeznek a hívek az egyházmegye településeiről és határon túlról is, hogy együtt fohászkodjanak égi Édesanyánkhoz.
Ezen alkalmakon a hívek a Loretói litánia után népi engesztelő imákban fohászkodnak a Szűzanyához, hozzá szóló énekükben kéréseiket is megfogalmazzák, majd parakliszt imádkoznak (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához). Ezután a jelen lévő papok rózsafüzért vezetnek, és az alkalom ünnepi szentmisével, gyertyás körmenettel zárul.
Az imaestéket Heidelsperger István helyi plébános vezeti.

Idén, október 13-án az ünnepi szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.

A főpásztor homíliájában a cselekedet, a hit és a szeretet hármas egységéről elmélkedett, középpontba helyezve a tetteinket, cselekedeteinket, amellyel megmutatjuk hitünket, keresztény mivoltunkat, azt, hogy kihez tartozunk.

„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) – szólt Mária a szolgákhoz a Kánai menyegzőn, az utolsó vacsorán pedig Jézus mondja a tanítványainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24).

A tanítványok rákérdeztek: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit küldött higgyetek” (Jn 6, 28-29). Amikor Jézus azt mondja, ezt cselekedjétek, akkor nem azt kéri tőlünk, hogy csodát tegyünk: gyógyítsuk meg a betegeket, járjunk a vízen, de a szeretet csodáit várja el tőlünk.

Az önzetlen cselekedet nem más, mint a másik emberért való élet. Olykor feltesszük a kérdést önmagunknak, miért élek, mi a dolgom, a hivatásom. Rá kell döbbennünk arra, hogy mindannyiunkra szükség van, hiszen Isten azért hívott létre bennünket, ajándékozta nekünk az életet, a világot, hogy képesek legyünk a szeretetből másokért való életre. Ez magában hordozza a következő, „Kiért élek?” kérdésre adható választ: Istenért élek, akiért semmi áldozat nem elég.

Püspök atya emlékeztetett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson szolgáló több ezer önkéntes fiatal áldozatos munkájára, akik 75 ezer munkaórát dolgoztak, volt, hogy éjszaka kellett előkészíteniük a másnapi program eszközeit. „Nem kell félteni a fiatalokat, van bennük cselekvő készség, amely a hitükből fakad. A mi felelősségünk, hogy követhető, jó példát mutassunk nekik életünkkel, cselekedeteinkkel, amire felnézhetnek. Sajnos sokszor önzőek vagyunk, és ezt tanulják meg tőlünk. Az önzés lesz az örömük, de annak börtönét nem lakhatóvá kell tenni, hanem szabadulni kell abból. A szabadság pedig abból fakad, ha megismerjük az igazságot, amely nem más, mint Isten, az abszolútum” – fogalmazott a főpásztor, majd Mária életpéldájára irányította a hívek figyelmét, akinek az élete nem önmagáról, hanem a Fiáról, Jézusról szólt.

Mária tőlünk is azt kéri, hogy térjünk meg Fiához, Jézus Krisztushoz, tartsunk bűnbánatot, lépjünk túl az eddigi gyarlóságainkon és éljünk szeretetben, másokért, alázatban.

Jézus megmosta a tanítványok lábát, mielőtt „fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). „Milyen alázatos volt Jézus Krisztus, a Teremtő Isten Egyszülött Fia, ég és föld Királya, aki alulról néz fölfelé a teremtményre!” – emelte ki gondolataiban a főpásztor Jézus alázatos voltát, majd Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versének négy sorát idézte:  

„Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,

s uraktól nyüzsög a végtelenség.”

Ha hasonlítani akarunk Istenhez, alázattal kell mások rendelkezésére állni. Mária példaként áll előttünk az alázatban is: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Isten anyja az Úr szolgáló leánya, vagyis akár anyja, akár leánya az Istennek, mindenképpen a szolgálója.

Végül a püspök atya a szeretet cselekedeteire irányította a figyelmet, amely nem egy puszta érzés. Jézus szeretetből odaadja magát értünk, vállalja, vállára veszi a keresztet - tette hozzá, majd emlékeztetett a Szent Imre Plébánia fiataljainak közelmúltban történt bérmálkozására, ahol két felirat volt látható: Érted! Érted? Felfogjuk-e, hogy minden értünk történik, annyira szeret bennünket az Isten. Erre a szeretetre kell válaszolnunk.

Ma az individuális világban az önzés, a leselejtezés kultúrája vesz körül bennünket. Ebben a kultúrában nehezen alakul ki a készség arra, hogy másokért éljünk, jót tegyünk. De sok jó példával is találkozunk.

Mária ebben a szeretetben is példaképünk. „Az önzetlenségben és az alázatos szolgálatban teljesen beleilleszkedik az Atya akaratába és mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Ez a jóra való készség, az erény kell hogy bennünk is ott legyen, hogy a hitünkből remény, a szeretetünkből cselekedetek fakadjanak. Ehhez kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását!” Fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

***

A fatimai engesztelő imaest sorozat immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán. A fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett. Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével. A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráczkerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.

Fotó Czine Árpád

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság A modernkori Európa pillérei, a vallási közösségek együttélése címmel rendezett – 2021. október 13-15-ig tartó – nemzetközi vallásközi konferenciát Debrecenben, a Református Kollégiumban.

2021. május és novembere között Magyarország tölti be az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága soros elnökségét, amelynek az egyik prioritása a vallásközi párbeszéd. Az ennek fényében rendezett konferencián dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is tartott köszöntő beszédet, amelyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk.

Tisztelt Konferencia!

Miután kézbe vettem e konferencia meghívóját, elkezdtem gondolkodni, vajon milyen kérdések merülhettek fel e tanácskozás szervezőiben a témaválasztáskor. Bennem ugyanis a cím kapcsán sokfelé szétágazó gondolat villant fel, így pl.: Mi tartja fenn, és mi tartja össze ma az európai nemzeteket? Van-e ebben szerepe a kereszténységnek? Lehetséges-e a keresztény felekezetek összefogása? Más vallásokkal kell-e, lehet-e összefogni Európa jövőjéért (pl. iszlám)? Kivel, miért, vagy éppenséggel ki ellen és miért kell összefogni? Szükséges-e esetleg a hívők és a nemhívők összefogása? Egyáltalán lehetséges-e a vallásosak és a nem vallásosak összefogása Európa jövőjéért és kultúrájáért? Van-e az összefogás lehetőségének valamilyen közös reális alapja?

         Kétségtelen, Európa napjainkra egy multikulturális és multivallású kontinens lett. Ezért igaz a címben megbúvó állítás: szükség van a modernkori Európa építéséhez is a vallási közösségek együttműködésére. Mi valljuk, hogy a kontinens zsidó-keresztény értékrendje nemcsak múltunknak és jelenünknek, hanem a jövőnknek is az alapja. Ezek a vallási közösségek formálták Európát azzá, ami, ezért a jövő sem képzelhető el nélkülük. Bár igaz, az Európai Unió „nagyhatalmú urai” mindent megtesznek azért, hogy ezt ideológiai alapon elvitassák, a gyakorlatban ellehetetlenítsék és a jövő építésében szükségtelenné tegyék. De éppen ezért mindinkább kezd valósággá válni az Unió egyik atyjának, Konrad Adenauernek közismert kijelentése: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Vajon e kijelentés melyik része válik majd valóra?

Korunk egyre agresszívabb ateizmusa és liberalizmusa totális letámadást indított nemcsak a vallási közösségek és egyházak felé, hanem a bibliai, antropológiai emberkép és annak alapértékei ellen is. Ezáltal maga az ember válik kérdésessé, a maga teremtésből fakadó integritásában. Semmibe véve azt az alapvető igazságot, hogy az ember „homo religiosus”, vagyis, alapvetően vallásos létező. Már az ókori történetíró, Plutarchos megállapította: „találhatsz városokat bástyák nélkül, írástudás nélkül, királyok nélkül, paloták nélkül, de várost isten, szentély, ima és áldozat nélkül még senki sem látott, és nem is fog látni.” Erről a modernkori valláskutató, Mircea Eliade is hasonlóképpen vélekedett: „elképzelhetetlen, hogy az individuum a szakrális világhoz fűződő kapcsolatát elveszítse. Legalább egy tudattalan kapcsolat megmarad.” Ezért a modern emberről, aki előszeretettel nevezi magát felvilágosultnak, eképpen vélekedik: „a profán ember kriptovallásos. S ha nem igenlés, akkor tagadás formájában, de mindenütt ott a vallás.” Sőt, e vallástörténész az emberi vallásosságról szólva eljutott a következő megállapításig is: „Az emberi lét, vagy helyesebben az emberré válás annyi, mint vallásosnak lenni.”

E kijelentés alapján véleményünk szerint a vallásnélküliség kialakulása nem az emberi természetből fakad, még csak nem is személyes döntés eredménye, hanem a nevelés és a társadalom zárja el az egyén Istenhez vezető útját. XVI. Benedek pápa ezért fogalmazott így korunk helyzetéről: „Európa olyan kultúrát fejlesztett ki, amely – a felvilágosodás kora előtt ismeretlen módon – kizárja Istent a közgondolkodásból.” Ez a társadalmi közgondolkodás a felvilágosodás óta folyamatosan tartja magát napjainkban is, de itt Közép-Kelet-Európában rendkívüli módon megerősödött a korábban kötelező ateizmus ideológiája által.

         Már nemcsak veszélyként fenyeget, hanem reális valósággá vált a tömegméretű ateizmus és materializmus, amelyet XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű enciklikájában vizionált már 1891-ben. Az Európai Unió alapítói ennek kivédésére sürgették, hogy minden országban alakítsanak keresztény pártokat, amelyek arra hivatottak, hogy a keresztény értékrenddel itassák át a társadalmi közgondolkodást és a nemzeti törvényhozást, így formálódjon a keresztény Európa.

Szent II. János Pál pápa 2003. november 7-én, a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében minden keresztény közös felelősségére hívta fel a figyelmet, amikor azt mondta: „rátok is az a kötelesség hárul, hogy ne pusztán őrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek tovább, és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy államférfiak hagytak az utókorra.” Vagyis nem pusztán a papság és szerzetesség feladata és kötelessége a társadalom evangelizálása, hanem minden megkeresztelt ember az élet különböző területein arra hivatott, hogy hitéről ne csak szóban, hanem egész életével tegyen tanúságot. S tegye ezt oly módon, hogy a keresztény értékrend minél több ember számára – a nemhívők számára is – életté váljon. Vagyis ebből következik az a zsinati tanítás, hogy a keresztény ember egyszerre két országnak az állampolgára: a földinek és a mennyeinek.

         Robert Schuman véleménye szerint meg lehet, és világosan meg is kell különböztetni a császár és Isten dolgait. A keresztény ember oly módon van jelen a földi társadalomban, hogy abban Isten országát kívánja építeni. Ezért földi kötelességeinek lelkiismeretesen eleget tesz, ugyanakkor nem idegenedik el a mennyei haza értékeitől sem. Elkerülve a már a költő által felismert veszélyt: „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, / a kincs, amiért porig égtem. / Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben” (Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal). Ezért az Egyház – mint Krisztustól alapított közösség – feladatul kapta, hogy őrködjön a teremtett világba oltott természetes erkölcsi törvények – amelyek a józan emberi értelem által is felismerhető normák –, továbbá a kinyilatkoztatott igazságok fölött. A földi társadalom törvényhozóinak pedig az a felelősségteljes feladat jutott, hogy az örök erkölcsi normák szem előtt tartásával hozzanak olyan emberi törvényeket, amelyek nem ellentétesek ezekkel a természetes erkölcsi törvényekkel, és minden ember javát szolgálják.

         Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi lehet az a közös erkölcsi alap, amely minden ember, vallás és felekezet javát képes lenne szolgálni, akkor – bár valószínűleg sokféle választ adna a mai ember – mi csak elfogultan tudunk válaszolni. Hitünk és meggyőződésünk szerint ugyanis csak Krisztus, minden ember megváltója hozhatná el minden vallás és nemzet számára ezt a békés együttélést. Amikor „együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen” (Iz 65,25).

Eszünkbe juthat Dániel próféta látomása is a nagy kőről, amely szétzúzza a különböző anyagból épült szobrot, és heggyé válik, amely betölti az egész világot. „A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból…, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas­-  és agyaglábát és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet” (Dán 2,32-35). Vagyis így születik meg a Messiás-ország.

         Kétségtelen, a társadalom kialakításához szükség van a keresztény istenhitre, s az abból fakadó erkölcsi normákra. Bár korunk néhány keresztény gondolkodója próbált meghatározni egy olyan „Weltethos”-t (világerkölcsöt), amely minden kultúrában és minden társadalomban élő ember számára közös lehetne. Ez viszont lehetetlennek tűnik, ugyanis, XVI. Benedek pápa szavaival élve: „tény, hogy szekuláris racionalitásunk, bármennyire érthető is legyen a nyugati eredetű értelem számára, a saját racionalitásának evidenssé tétele terén határokba ütközik. Ez az evidencia valójában bizonyos kulturális kontextusokhoz (összefüggésekhez) kötődik, és be kell látni, hogy mint olyan, nem az egész emberiség számára elfogadható, aminek következtében nem is válhat általánosan hatásossá. Más szóval, nem létezik semmiféle racionális, etikus, vagy vallási világképlet, amelyet mindenki elfogadna, és ami aztán általános érvénnyel bírhatna. Legalábbis pillanatnyilag ez nem elérhető. Ezért marad absztrakció az úgynevezett világerkölcs is”.

De azt is hisszük, hogy hívő és nemhívő között mégis létezhet olyan közös erkölcsi alap, amely mindnyájunk számára biztosíthatja az együttélés lehetőségét. Léteznek ugyanis olyan alapértékek, amelyeket semmilyen hangos többség nem tehet félre. Ez minden ember lelkiismeretében benne él, ha a neveltetése nem gyengítette vagy deformálta azt.

Meggyőződésünk szerint tehát csak egy krisztusi alapokon álló demokrácia, nem pedig egy hangos és erőszakos liberális és ateista ideológia vezethetne el arra a vágyott európai közösségre, amelyről Adenauer a már idézett véleményét mondta: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Azért merjük ezt állítani, mert Krisztus evangéliuma egyetemes, minden embernek szóló tanítás, amely nem kirekesztő, nem erőszakos, és amely a teremtett embervoltunkból származó egyetemes erkölcsi értékekre épít. Mert Krisztusban nincs többé sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő… (vö. Gal 3,28). Ettől a küldetéstől vezérelve vagyunk készek mi, keresztények arra, hogy a modernkori Európa pillérei, építői legyünk.

Győr, 2021. október 14.

Dr. Veres András elnök, MKPK

Debrecen/Nyíregyházi Egyházmegye

2021. május és novembere között Magyarország tölti be az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága soros elnökségét, amelynek az egyik prioritása a vallásközi párbeszéd. Az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság ennek fényében rendezett nemzetközi konferenciát, amelyen a valódi, szívvel teli párbeszédben a vallások közös értékeiről, felelősségvállalásokról, morális kihívásokról szóltak.

A konferencia megnyitóját 13-án, az esti órákban tartották a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában, amelyen köszöntőt mondott Soltész Miklós államtitkár, dr. Fekete Károly református püspök, Szocska Ábel görögkatolikus püspök (Nyíregyházi Egyházmegye), dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök (Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye).

Az alábbiakban dr. Krakomperger Zoltán általános helynök atya köszöntő gondolatait tesszük közzé.

Egy konferencia megtartása Európa múltjáról, jelenéről és elszánt küzdelemmel akart szépreményű jövőjéről csak a vallás jelenségének bevonásával és jelentőségének megalkuvás nélküli, intellektuális becsületességgel történő elismerésével válhat értelmessé.

Az ember alapesete nem a homo oeconomicus (gazdasági termelő és fogyasztó személy), hanem a homo religiosus (vallásos személy). Miként a felismerést Mircea Eliade a Vallási hiedelmek és eszmék története c. munkája 1. kötetében találóan kifejezte: „Embernek lenni – vagy inkább azzá válni – azt jelenti: vallásosnak lenni.” A vallásosság pedig „a személy legmagasabb rendű emberi megnyilvánulása, mert értelmes voltának csúcsát jelenti, az ember mély igazságvágyából fakad, és alapja az isteni valóság szabad és személyes keresése” (II. János Pál pápa, Általános kihallgatás 1983. X. 19.)

Európa a keresztény vallás által foganatosított történelmi és kulturális különlegesség, az európai kultúra fenntartó, éltető alapja. Ezt a megállapítást Theodor Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság első elnöke a második világháború után 1949 és 1959 között, így vallotta meg: „Európa története három dombról vette kezdetét: az Akropoliszról, a Capitoliumról és Golgotáról”, azaz Európa eredménye az ógörög filozófiai hagyománynak, az ókori római jognak és a keresztény hitnek az eredménye. A ma égető kérdése: A három domb közül miért is kellene bármelyiket feladnunk? Nem az újpogányságba és a banális nihilizmusba történő visszavonulásra van szükségünk, hanem a bevonulásra abba az értékvilágba, amelynek szimbóluma ez a három domb.

Szent Péter és Pál apostol napjaitól kezdve Európát a kereszténység formálta, amely a keresztet, Isten egyetemes szeretetének és az üdvösség  jelét, elvitte a világnak. A Római Birodalomban a keresztény örömhír forradalmi erejével új civilizációt, valamint a letelepült lakosság és a bevándorolt népek között új egységet teremtett. A keresztény hit terjesztése és befogadása volt mindenekelőtt az, ami Európát egységre segítette a sokféleségben.

Európa jövője attól függ, hogy milyen intenzíven akar visszatalálni a keresztény kultúrkörben mélyre eresztett gyökereihez, hiszen a kontinens különösen is nevezhető a kereszténység gyermekének, összeköttetésben az ókori hellén-római szellemiséggel.

A vallásnak az emberi életben játszott fontos szerepe és a személyek és kultúrák közti egyre gyakoribb találkozások szükségessé teszik a vallási közösségek együttélése kötelező normáinak megfogalmazását vallásközi párbeszédben és együttműködésben, valamint annak követését az élet minden területén.

Ha a különböző vallási közösségek elutasítják, hogy együttélésük kötelező normáit kövessék, és „megtagadják a tiszteletteljes párbeszédben való részvételt, akkor az egymás gyűlöletébe való visszaesés komoly veszéllyel fenyeget” (Avery Dulles SJ).

A vallási közösségek párbeszédének és együttműködésének nem lehet alternatívája. Ennek a megállapításnak H. Küng (1928-2021) így adott kifejezést: „Nincs világbéke vallások közötti béke nélkül, és nem lehet béke a vallások között vallásközi párbeszéd nélkül.”

A vallásközi párbeszédben és együttműködésben a szakemberek négy szintet különböztetnek meg. Az első a hétköznapi együttélésben és cselekvésben nyilvánul meg, amely a legszélesebb bázisú. A második a különféle vallások követőinek szervezett összefogása humanitárius és karitatív célok megvalósítása érdekében. A harmadik a teológiai eszmecsere síkja. Könnyedebb fogalmazásban az ‘észcsere’ szintje. Végül a negyedik szint abban jelölhető meg, amikor különféle vallások követői imádkozásuk és elmélkedésük tapasztalatait gazdagon termő gyümölcseiben részeltetik egymást. Könnyedebb fogalmazásban a ‘szívcsere’ szintje. Ez a negyedik szint a legtörékenyebb és törékenységénél fogva a legértékesebb.

Szívből kívánom a konferencia minden résztvevőjének, hogy mélyítsék el azt a jövőmegnyerő meggyőződést, amelyet a II. Vatikáni Zsinat 1965. okt. 28-án elfogadott NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozatának (az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról) 2. pontja eképpen hagyott nekünk örökül:

„A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert.

De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki az »út, az igazság és az élet« (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával. Buzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.”

Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. május és novembere között Magyarország tölti be az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága soros elnökségét, amelynek az egyik prioritása a vallásközi párbeszéd. Az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság ennek fényében rendezett nemzetközi konferenciát, amelyen a valódi, szívvel teli párbeszédben a vallások közös értékeiről, felelősség vállalásokról, morális kihívásokról szóltak.

Az október 13-15-ig a Debreceni Református Kollégiumban megtartott konferencián többek között jelen voltak: Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa, dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Kondor Péter, az Evangélikus Egyházkerület Déli Egyházkerülete püspöke, dr. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Soltész Miklós, az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság államtitkára, Papp László Debrecen város polgármestere és további egyházi vezetők.

A következő nap reggelén köszöntő beszédek hangzottak el.

Menczer Tamás államtitkár vallásos emberként és keresztény politikusként is szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva a keresztény vallás és keresztény kultúra fontosságát. Többek között kiemelte, hogy ezen értékek nemcsak a vallásos ember számára jelentenek evidenciát, hanem a nem hívőknek is fontosak, hiszen a másik ember tiszteletét, a család szeretetét, a munka becsületét, a nemzet, a haza védelmét, a hagyományok, szokások tiszteletben tartását jelentik.

Ezután az államtitkár az Európában tapasztalható azon veszélyes folyamatokra utalt, amelyek mind a keresztény vallás, mind pedig a keresztény politika visszaszorítására irányulnak. Kifejtette, bizonyos politikai, ideológiai erők azt mondják, hogy a keresztény vallás és mindaz, ami ehhez tartozik: a nemzeti, vallási, kulturális, családi közösségek már nem fontosak, mert a közösségek terhet, kötelezettséget jelentenek és a szabadság útjában állnak. Menczer Tamás ezt az önfeladás kulturálatlanságának nevezte.

„A keresztény vallás és kultúra a múlt része, a teljes szabadság nem az önfeladással jön el, épp ellenkezőleg, teljes egyedüllét, a kiüresedés, depresszió és egyéb negatív hatások érik el az embert. A közösségek nem megkötnek, hanem ellenkezőleg, megtartanak, nem terhet, hanem lehetőséget jelentenek az egyén számára is a kiteljesedésre. A közösségek erősek, tudják mi a helyes és helytelen, nem könnyen befolyásolhatóak. A keresztény demokrácia nem a múlt, hanem épp ellenkezőleg, a jelen és a jövő” – fogalmazott az államtitkár, majd a kormány munkájával összefüggő bevándorláspolitikáról és a családpolitikáról is beszélt, amelyeket a keresztény értékeink, nemzetünk, családjaink védelme határozza meg. Megemlítette a Hungary Helps, Magyarország humanitárius programját, amely az üldözötteknek éppen ott nyújt segítséget, ahol a legnagyobb szükségük van rá. Az elmúlt években 250 ezer embernek segítettek, hogy otthonukban tudják folytatni az életüket, vagy visszatérhessenek hazájukba.

Európa akkor lesz újra erős, ha a politikája egymás tiszteletén alapul, mindenki megőrizheti identitását, és ezért nem bírálatot, hanem támogatást kap – hangsúlyozta Menczer Tamás.

Ezt követően Veres András, az MKPK elnöke tartotta meg köszöntő előadását, amelyet teljes terjedelmében közlünk a következő oldalon:

Balog Zoltán püspök a nyugat-európai és a közép-európai egyházak között táguló különbségről beszélt. Gondolataiban a saját álláspontunkat hasonlította össze a nyugat-európai iránnyal, kiemelve, hogy a jelenről és a jövőről való gondolkodásunkat a múlt határozza meg.

Kiindulópontunk az a történelmi tapasztalat, amely a magyar egyházakban felekezeti hovatartozástól független. Emellett a bibliai, antropológiai felismerés az, amely meghatározza a jövőnkről való elképzelésünket.  

Balog Zoltán kifejtette: az a történelmi tapasztalat, hogy ha a keresztény hitet nem tartjuk meg, akkor mi magunk is elveszünk. Erről Nyugat-Európában homályosabb emlékek vannak, különösen az elmúlt évtizedek eredményeztek egyfajta veszélyérzet hiányt a technikai civilizáció, gazdaság, a közösségek gyors fejlődése, erősödése miatt. Ha nem vigyázunk, a hitünk, közösségeink elvesznek – fogalmazott a püspök.

A keresztény hitünk a nemzeti közösségünket is képes megtartani, ezt történelmi példákkal is megerősítette. Többek között utalt a 30 évvel ezelőtti antikommunista világra, amely a kereszténységben találta meg szövetségesét, hogy véghezvigyék a társadalom és kultúra újraélesztését. A társadalom újjászervezésének szellemi-lelki alapja tehát nem lehet más, mint a kereszténység.

Nagy kérdés tehát az, hogy a keresztyénség, amely 30 év óta alkalmas volt arra, hogy megőrizzen bennünket nemzeti közösségként is, elég erős-e és alkalmas-e, hogy megőrizzen a neoliberális, globalista világ álszabadságában.

Balog Zoltán ezt követően beszélt még az Egyház és állam kapcsolatáról, majd külön kiemelte a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amely a reformátusok előtt is egyfajta magyar modellként jellemezhető módon fejezte ki az állam és egyház együttműködését.

Szemerei János püspök evangélikusként szintén történelmi példán keresztül mutatta be, hogy miképpen foglalnak állást és keresik az útjukat az új körülmények között. Köszöntő gondolataiban Túróczi Zoltán evangélikus püspökre emlékezett, aki 50 évvel ezelőtt hunyt el.

Életpályájának néhány állomását vázolta fel, bemutatva azt, hogy a felekezetüknek milyen mozgásterük, lehetőségeik vannak.

Túróczy Zoltán az európai kereszténység azon püspöke, aki háromszor volt egyházi vezető (Nyíregyházán, Győrben és Budapesten), és háromszor távolította el a hatalom a szolgálatából. Szemerei János Túróczy Zoltán mindhárom beiktatási beszédéből idézett, bemutatva az akkori hatalom és Egyház kapcsolatát.

Az evangélikus püspök a zárógondolatában kifejtette, Túróczy püspök története is arra szólít fel bennünket, hogy ne feledkezzünk meg a nehéz, küzdelmes, egyházellenes időkről, adjunk hálát az elmúlt több mint három évtized szabadságáért, és bölcsen éljünk azokkal a rendkívüli lehetőségekkel, amelyekkel hazánkban az egyházak szolgálatát értékelő és megbecsülő támogató kormányzat mellett élhetünk.

Ezután a résztvevők Az egyházainkkal a társadalom szolgálatában 2010-2020 című, néhány perces kisfilmet tekintették meg, amely az elmúlt tíz év során az egyházakkal közösen elért eredményeket, fejlesztéseket, változásokat, együttműködéseket mutatta be.

A konferencián további előadásokat hallhattak a jelenlévők:

Dr. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter: Közös értékek – az európai civilizáció értékrendjének vallási alapjai,

Dr. Matthias Inniger, a North-West Egyetem (Dél-Afrikai Köztársaság) valláspolitikai és vallásközi párbeszéddel foglalkozó kutatója: A vallások, felekezetek közös felelőssége - a vallás szerepe Európában,

Ali Haziyev, a Vallási Szervezetek Állami Bizottsága Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának vezetője, (Azerbajdzsáni Köztárság): Vallás és állam az Európa Tanács egy tagállamának példáján keresztül,

Hölvényi György EP képviselő, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának tagja, az Emberi Jogi Albizottság tagja: Rejtett és nyílt vallásellenesség Európában.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. október 7. és 10. között egyházmegyénk is bekapcsolódik a 72 óra kompromisszum nélkül ökumenikus kezdeményezésbe, melynek célja, hogy megmutassuk a szeretet tevékeny oldalát, valamint embertársainkban erősítsük a tettek iránti felelősségvállalást, a feladatok iránti elköteleződés fontosságát.

A 72 óra kompromisszum nélkül kezdeményezés lehetőség arra, hogy érzékenyítsük az ifjúságot, annak érdekében, hogy felismerjék a teremtett világ védelmét szolgáló sürgető feladatokat. Egyházmegyei köznevelési intézményeinkből közel kétezer gyermek vett részt a háromnapos akcióban, így a geszterédi Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola intézményének óvodásai és diákjai is csatlakoztak a felhíváshoz, az önkéntes szolgálathoz.

Az alábbiakban képriportban mutatjuk be az ovisok és a diákok szorgoskodását.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A jánkmajtisi római katolikus egyházközség hívei idén először csatlakoztak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Iroda pasztorális tevékenységének egyik fő programjához, a „72 óra kompromisszum nélkül” ökumenikus kezdeményezéshez. A programról szóló felhívást, a mozgalom célját Papp Tamás plébános atya ismertette velünk.

Az egyházközség életében igen fontos szerepe van a közösen megélt hitéleti és hétköznapi tevékenységeknek, így azonnal igent mondtunk egy olyan eseményre, amelybe bevonhattunk több korosztályt is. A templomunk kertje diófákkal van beültetve, éppen aktuális a diószedés. Tehát nem kellett sokat gondolkodni, mi legyen a közös tevékenység. Tamás atya az általános iskolások között keresett és talált vállalkozó kedvű gyerekeket.

Október 8-án, pénteken délután Nyíri Anett tanárnő 4. osztályos gyerekeivel jött el a templomkertbe. Beszélt a gyerekeknek a templom környezetéről, a diófásról, a feladatról. Mindenki kesztyűt húzott, hiszen a dió igencsak elszínezi a kezeket. Tamás atya, Laci bácsi, Andris bácsi hosszú rudakkal segítettek és még a fán ülő dióknak a „lejövetelben”! A gyerekek pedig a tanár néni irányításával ügyesen kapkodták össze a földről a diókat. Vödrökbe, aztán zsákba került a sok termés. A zarándokház felől pedig már érezni lehetett valami finom illatot!

Sült a palacsinta, a jól végzett közös munka jutalma. A segítő nénik szorgoskodtak, hogy a munka végeztével megvendégelhessék a „munkásokat”. Nagy örömünkre egykori óvodásainkat is üdvözölhettük. Előtte természetesen közös imádság volt.

A gyerekek között kevés a katolikus vallású, többségében a református felekezethez tartoznak. Így aztán Tamás atya vezetésével megtanultak keresztet vetni, és tanultak egy szép étkezés előtti imádságot is. A jó hangulatú diószedést tehát egy még jobb hangulatú közös étkezés, beszélgetés zárta.

Hálásan köszönjük Tamás atyának, Anett tanár néninek, a segítő híveknek ezt a szeretetben, hasznos munkában megélt szép délutánt! A gyerekek talán nem is értik még, de majd megtapasztalják, hogy milyen jól jön a segítség a szépkorú híveknek egy ilyen „derékszaggató” munkában.

Három generáció, négy zsák dió, 70 db palacsinta! És az egymás iránti feltétel nélküli szeretet megélése.

A jánkmajtisi egyházközség hívei

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A 72 óra kompromisszum nélkül projektre tervezett legtöbb tevékenységet sikeresen megvalósították osztályközösségeink október 6. és 11. között, valamint a kisvárdai megnyitó ünnepségen is képviselte iskolaközösségünket négy diák Ruzsiczky Rita kolléganőnk kíséretében. Mivel a szombati és vasárnapi programok megvalósítása sok család számára nehézséget jelentettek volna, már a szerdai napon megkezdtük, péntek estére pedig befejeztük a munkát.

            Az ötödikes évfolyamunk két osztálya madáretetőket készített és helyezett el iskolaudvarunkon, mely projektről a Kölcsey TV riportot is készített és mutatott be október 10-én hétfőn este, ezen a linken tekinthető meg: kolcseytv.hu/72-ora-kompromisszumok-nelkul/. A gyerekek egyrészt a műanyag újrahasznosíthatóságáról és a szelektív hulladékgyűjtésről, valamint a teremtett világ védelméről és gondozásáról tanultak munka közben.

            A hatodikus évfolyamunk az Állatbarát Alapítvány menhelyére látogattak el, ahová az általuk összegyűjtött száraztáp adományt vittek, a menhely munkatársai vezetésével megnézték a kenneleket és tanultak arról, hogy hogyan kell ellátni a mentett kutyákat és macskákat, valamint nagy örömükre ők maguk is sétáltattak kutyákat. A munkatársak elköteleződését látva elgondolkoztak a hivatásválasztás szempontjairól, a felelősségvállalásról, tanultak és példát láttak a teremtett világ gondozásáról és talán felmerült bennük a gondolat, hogy több örömüket lelnék egy mentett kutyával vagy macskával való foglalkozásban, mint az okostelefonjukban.

Hetedikes évfolyamunk két osztálya az iskolaépületünk és a kápolnánk takarítását vállalta feladatul, természetesen több más osztály projektjébe kapcsolódva. Termeket, folyosórészeket és a kápolna földszinti részét takarították ki nagyon alaposan, közben első kézből való tapasztalatot szerezve arról, hogy bizony hajlamosak vagyunk sok szemetet és koszt hagyni magunk után és nem vigyázni a holmijainkra, és hogy meg kell becsülni a takarító munkatársák munkáját, hiszen az fáradtsággal jár.

Nyolcadikos osztályaink a most ötödikes évfolyamunk patronálását, énektanulást, játékot vállaltak magukra, hogy segítsék őket a felső tagozatos iskolaközösségbe való beilleszkedésben. A bemutatkozás és a kapcsolatfelvétel megtörtént, a közös projektet pedig majd az adventi időben fogják teljesíteni.

A kilencedikes évfolyamunk szintén az iskolaépület és a kápolna karzatának takarítását vállalta és teljesítette, mely tevékenység révén osztályközösségük erősödött, hiszen most először tapasztalhatták meg a közös projektben való részvétel élményét, illetve ők is megláthatták, hogy milyen állapotbe kerülnek a tantermeink, ha napközben nem fordítunk figyelmet a rendrakásra, a szemét összeszedésére és a többi apróságra, amire az osztályfőnökök és szaktanárok naponta többször is kérik tanulókat.

A tizedik évfolyamunk két osztálya az iskolaudvarunk takarításában, gondozásában jeleskedett pénteken este, jó hangulatot teremtve egy kis zenei aláfestéssel, és nagyokat nevetve, hiszen a világjárvány miatt ők is most először láthatták egymást munkáskesztyűben, kerti szerszámokkal, közös tevékenységet végezve. Jól érezték magukat, és jólesett a fizikai munka, és a péntek délutáni hazautazás sem késett a projekt miatt.

A harmadik tizedikes osztályunk a Szent Imre Plébánián működő Boldog Carlo Acutis Csoport munkáját segítette, akik tizenötezer szórólapot szeretnének eljuttatni a jósavárosi lakosok postaládáiba, hogy valóban mindenki értesülhessen a 2020. augusztus 1-jétől működő plébánia működéséről, tevékenységi és ügyintézési köréről, valamint közösségi programjairól és csoportjairól. Csoportokra osztva, szervezetten végezték a feladatot, amelyet még pár napon át folytatnak a hívek és a Boldog Carlo Csoport fiataljai. Jó tapasztalat volt, hiszen közös koncepciót igényelt, és számos esetben beszélgetniük is kellett a lakókkal.

A tizenegyedikes évfolyamunk egyik osztálya a papi sírkert gondozását vállalta, és eközben bizonyosan erősödött bennük az elhunytak iránt való tisztelet, a sírokon lévő virágokat látva a papi hivatást vállalók iránt való tisztelet és hála, valamint a temetői környezet miatt a lelkük is lecsillapodott a megszokott napi zsongás és sietés után.

Szintén tizenegyedikes osztályunk vállalta az alsó tagozatosok körletének rendezését, illetve játszóterük bővítését ugróiskola felfestésével. A projektben együtt tervezhettek és dolgozhattak a fiatalok, illetve az utánuk következő gyermekek nemzedékéhez való kötődésük, felelősségvállalásuk is erősödött.

Harmadik tizenegyedikes osztályunk az iskolaudvar takarításába kapcsolódott be, és a tizedikes évfolyamhoz hasonló jó tapasztalatokkal tértek haza.

A tizenkettedik évfolyamunk ebben a projektben nem vett részt, hiszen napokon belül következik a szalagavatójuk, valamint ők a november 20-ra tervezett FAVÉT 2021 – Apaság címú egyházmegyei ifjúsági rendezvényünk szervezői, ami önmagában is egy komoly közösségi projekt.

Visszatekintve elmondhatjuk, hogy jó volt az osztályközösségeket tevékenységre bátorítani, és hogy a gyerekek is szívesen léptek ki együtt a megszokott iskolai, tantermi rutinból.

A következő évben talán az előkészítésre, magáról a 72 óra kompromisszum nélkül kezdeményezés elindulására, más országokban való megvalósulására, egyházi kötődésének bemutatására nagyobb hangsúlyt fektetünk majd, erről beszélgettünk Treszkai Róbert megyei koordinátor úrral is, aki felajánlotta segítségét mind egy projektnap megszervezésében és lebonyolításában, mind a tájékoztatás, ismertetés megvalósításában.

A közös munkáról sok fénykép készült, melyeket iskolánk facebook oldalán és honlapján egy-egy rövid beszámolóval közreadtunk, és amelyeket az átválogatás után a projekt szervezőinek és az Ifjúsági Irodának is elküldünk.

Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető

Nagy Éva a program koordinátora

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyxíregyházi Egyházmegye