Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon, június 20-án halt meg Kányádi Sándor. Így képzelhette a halált, a ki- és átlépést ebből a világból – mint ringató, mindent elöntő óceánt, melynek hullámzásából a legelső, édes emlékek, hangok, képek törnek felszínre még egyszer, utoljára.
Kilencvenöt kötet, negyvennégy műfordításkötet, évente huszonháromezres eladási példányszám, negyvennél is több díj, köztük József Attila-, Prima Primissima és legújabban Kossuth-díj, tizenhét év folyóirat-szerkesztés, ugyancsak tizenhét év egyetemi oktatás, huszonöt év kreatívírás-oktatás… Hosszan sorolhatnánk még a számokat, melyek Lackfi János író, költő termékeny életpályáját jellemzik.
Június 20-án délután a Szentatya a San Pietro in Ciel d’Oro-bazilikából a Dóm térre ment, hogy szentségimádáson vegyen részt és lerója tiszteletét Szent Siro ereklyéi előtt. A téren üdvözölte a megjelenteket, különösen a peruiakat s az összes latin-amerikai hívőt; Szent Ágostont idézte: „Ha meg akarjuk változtatni korunkat, ha azt akarjuk, hogy a világ békében éljen, önmagunkkal kell kezdenünk.”
A tanterem élő fényei címmel új interjúsorozat indult a Vasárnap erdélyi katolikus hetilapban, amelyben felekezeti iskolák tanárait mutatják be, azokat az embereket, akik az oktatás mellett nap mint nap jelenlétükkel, hitükkel és személyiségükkel is formálják a fiatalokat.
Befejeződött a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Interdiszciplináris képzés az emberi méltóság védelmében – gyermekvédelmi fókusszal című programjának idei, immár harmadik évfolyama.