Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Fodor András atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke hálaadó szentmisét mutatott be pappá szentelésének 50. évfordulóján, április 14-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban, egyházmegyés paptársai, munkatársai, barátai jelenlétében.

Erre az ünnepi alkalomra András atya már hónapok óta ajándékkal készült. Írói képességének köszönhetően színes, fordulatokban gazdag, kordokumentumnak is kiváló Életem zarándokútja a földön című életrajzi kötetet tár az olvasók elé, amellyel minden jelenlévőt megajándékozott, azzal a szándékkal, hogy visszatekintve az életünkre, minél többen fedezzük fel, vegyük észre Isten nagylelkűségét, vezetését és segítségét az akadályok leküzdésében.

A több száz aranymisés kártyán keresztül pedig a teremtett világ csodájában gyönyörködhetünk. András atya, mint természetfotós a lélek mélységélességébe vezeti a szemlélőt. Mint mondta, nincs két egyforma kép, így mutatja be a teremtett világ – a madarak, bogarak a növények stb. – sokszínűségét, amelyek létezésükkel dicsőítik az Istent. Az ünnepelt arra kért bennünket, kapcsolódjunk be ebbe a kórusba, ki-ki a maga nevében fogalmazva meg háláját, és mondja: „Velük együtt hálát adok neked, és dicsőítelek Téged.”

Az aranymisés András atyát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a szentmise elején. A főpásztor hálát adott a helynök atya 50 évi papi szolgálatért, a húsvéti hitéért, amely az egész hivatását áthatotta, az örök dolgokra irányítva a rábízottak figyelmét.

Ferenc püspök utalt András atyának az önéletrajzi kötetére, amelyben megmutatkozik az emmauszi tanítványok sajátossága, élete. Ők elindultak és találkoztak a Feltámadottal, érezték az Úr közelségét, amelyet minden pap megkap ajándékba, hogy az Ő tanítását, kinyilatkoztatását megértse, azt lángoló szívvel befogadja és továbbadja. Püspök atya a könyv elején a szerző által megfogalmazott gondolatot is kiemelte, amelyben azt olvashatjuk, hogy életének az élet könyvében megírt folytatását csak a Jóisten ismeri. Az emmauszi tanítványok akkor tapasztalták meg a feltámadás örömét, a végtelen távlat megnyílását, amikor a nap már lemenőben volt. „Segítsen a Jóisten, hogy továbbra is nagy örömmel, lelkesedéssel, az eddig megtapasztalt szeretettel, hitelesen tudd végezni a szolgálatodat!” – fejezte be köszöntő gondolatait Ferenc püspök.

A hálaadó szentmise szónokaként egykori káplánja, Németh János mezőladányi plébános méltatta volt plébánosát, és az életrajzi kötet szavaival igyekezett a teljesség igénye nélkül egy csokorba fogni András atya 50 évi papi szolgálatát. Elmondta, az aranymise előtt egyéni szentségimádáson vett részt a debreceni Szent Család-templomban – egykori közös szolgálati helyükön – kérve a Szentlélek segítségét az ünnepi áldozat bemtatásához.

Németh János atya bevezető gondolataiban utalt egyik kedvelt filmjükre, a Néri Szent Fülöp életét feldolgozó, Legyetek jók, ha tudtok című alkotásra, amelynek bájos jelenetében egy mosolygós arcú gyermek magasba emeli a majdnem püspökké kreált Fülöp atyának szakadt, öreg papucsát, azt kiáltva: Fülöp atya, te mindig Fülöp atya maradsz! András atya a munkájáért kapott megérdemelt világi és egyházi elismerések mellett is megmaradt egyszerűségében. Már kispapként megfogalmazta – amikor elöljárója a központi szemináriumba akarta küldeni –, hogy ő nem tudós, hanem elsősorban egyszerű pap akar lenni. A petróleumlámpa fénye mellett tanulta az élet bölcsességét és hallotta meg Isten megszólítását, így évről-évre a debreceni Szent Család-templomban is a karácsonykor bemutatott pásztorjátékban gyermekkorát idézve minden alkalommal hűségesen a kispásztor szerepét választotta. Az egyszerűség utáni vágya teljesült – fogalmazott a szónok.

Ezután János atya az életrajzi kötet folytatásaként annak képzeletbeli lapjaira fogalmazott meg néhány köszönő gondolatot, méltatva a vele, mint káplánjával szigorú, de mégis nyitott szívű plébánost, aki a papi szolgálatában, majd az egyházmegye életében betöltött feladatait is hűségesen viselte.

János atya visszautalt saját kápláni éveire is, amely során sok harcot meg kellett vívniuk egymással, de a pályán egymás mellett tisztességben futottak, az Egyház javára, a hívek üdvösségére. Kapcsolatukból mély barátság született.

János atya személyes hangvételű háláját a nyilvánosság előtt fogalmazta meg. Elmondta, ha 22 évvel ezelőtt nem András atyához helyezték volna káplánnak, a szilaj természete miatt talán most nem lenne itt. Plébánosa szigorúsága mellett nyitottságot, következetességet tapasztalt részéről. Sokszor nem egyszerű a helyzet a plébános és káplán között, és a szolgálatban egyiknek sem könnyű. De a mennyek országáért le kell mondani bizonyos dolgokról. Akkor a mérhetetlen és érthetetlennek tűnő szigorú szabályok elfogadása nem tűnt egyszerű feladatnak, de most már tudja, hogy András atya következetessége az ő papi szolgálatának alappilléreit erősítette.

Plébánosa megkövetelte tőle a prédikálást a hétköznapi szentmiséken is, előtte való nap írásban kérve azt, amelyet kijavított, és természetesen a prédikációkat fejből kellett mondania. János atya több száz prédikációt írt az évek alatt. Nagyon hálás most ezért. Nem vehette félvállról a hivatását, mert előtte állt a példa ennek ellenkezőjéről. András atya mindig komolyan vette a papságát, és szívén viselte a káplánja sorsát, nyitottsága, segítőkészsége, partnersége a szigorúságából fakadt. Igazi papot faragott a rosszcsont gyerekből — fogalmazott János atya, aki éppen ezen élmények után továbbhelyezésekor nehezen vált meg a Szent Család Plébániától.

András atya életét gyermekkorától kezdődően a kemény, nehéz évek edzették, így készült hivatására, ez az erő kellett ahhoz, hogy felvegye és töretlenül előrehaladva vigye a hivatásában, az egyházmegyében vállalt feladatainak és betegségének keresztjét. Soha nem hátrált meg.

A szónok érdekes részleteket is kiemelt András atya életrajzi kötetéből, amelyek arra engednek következtetni, hogy a szerző életének minden egyes mozzanata a papi hivatásra készítette őt. Pappá szentelésekor beteljesült édesanyja titkolt vágya is, aki akkor árulta el a fiának, hogy egész életében azért a pillanatért imádkozott.

András atya pappá szentelésekor egy mondatot írt az érzéseiről a könyvében: „Ezt már nem lehet leírni, Jézus a barátom.” János atya hozzátette, Jézus is ezt mondja: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket…” (Jn 15,15).

Felsorolni is hosszú lenne András atya szolgálata során végzett munkáját. Többek között sokat köszönhet neki az erdélyi magyarság; a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjának megalakulása is az ő szolgálatához fűződik, valamint ő volt a Debreceni Ifjúsági Találkozó megálmodója. Sokak emlékében még él, hogy a legnehezebb időben a titokban szervezett találkozókra fiatalok százai érkeztek a Szent Anna-templomba hajnalokig dicsőítve Istent.

Kardinális szerepe volt a Szent II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatását koordináló, előkészítő bizottságban, majd a látogatás későbbi eredményének köszönhetően a Szentatya által 1993-ban megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kezdeti lépéseit is segítette munkájával, nem kevés részt vállalva a szervezésben. Egyházmegyénkben nincs olyan egyházi intézmény, templom, amelyhez ne lenne köze. Mindezen feladatok sok kihívást, kereszthordozást jelentettek számára – fogalmazott a szónok, végül jókívánságait fejezte ki az aranymisés plébánosnak.

„Szívből kívánom, adjon neked a Jóisten erőt, egészséget, hogy papi életed, szolgálatod még hosszú évekig folytatódjon. Továbbra is tapasztald meg a gondviselő Isten szeretetét, jóságát, a rád bízott hívek igaz mosolyát. Paptársaim és az egyházmegye hívei nevében kérem: Isten éltessen sokáig és tartson meg szeretetében! – fejezte be gondolatait Németh János plébános.

A szentmise végén Haranghy Sándor és Keresztesné Várhelyi Ilona a kisközösségük és a Sziklára Épített Ház Alapítvány nevében a csángó származású Petrás Mária egyik alkotásával mondtak köszönetet az aranymisés plébánosnak.

A szentmise aranymisés áldással ért véget.

Fodor András aranymisés helynök atya hálaadó szentmiséje az egyházmegye You Tube felületén visszanézhető: https://www.youtube.com/watch?v=3nkwViQ_fAY

András atya – tekintettel a járványügyi helyzetre – még két alkalommal mutat be hálaadó szentmisét a közeljövőben. Április 25-én, vasárnap 9.00 órától az előző szolgálati helyén, a debreceni Szent Család-templomban az egyházközség híveinek részvételével, majd május 14-én, 14.00 órától ismét a Szent Anna-székesegyházban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-Alföldi Régió tagjainak a jelenlétében.

***

Fodor András atya 1947. november 24-én született Röszkén egy négygyermekes keresztény családban. Középiskolai tanulmányait a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte (1962-1966).

1971. április 14-én, Szegeden szentelték pappá. Kápláni szolgálati helyei: Ásotthalom (1971–75); Apátfalva (1975–80).

Kisegítő lelkész Debrecen, Szent Anna-templom (1980–94); hittanár és zárdalelkész, Svetits Intézet (1980–96); irodaigazgató, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatala (1993–2009); plébános, debreceni Szent Család-templom (1998–2019).

Püspöki tanácsos (1994), püspöki helynök (1993), pápai káplán (1997), címzetes prépost (2005), bihari főesperes (2017)

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjának alapító tagja és lelkivezetője (1989); a MMSZ Észak-Alföldi Régiójának vezetője (2004-)

Díjak: Gyimesfelsőlok díszpolgára – 2000; Debrecen Város Pro Urbe-díj – 2006; Crucem „Pro Piis Meritis” Nuncupatam – 2009 (A Máltai Lovagrend érdemkeresztje); Csáky Imre-díj – 2015

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ajánlattételi felhívás

Ajánlattételi nyilatkozat

Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség: Szent Domonkos halála és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából. A debreceni rendházban élő domonkos közösség plébániai feladatokat is ellát, ahol Górski Jacek OP plébános vezetésével Major Pius, dr. Leszkovszki Pál, Tokodi László domonkos atyák és Dezse Péter domonkos testvér szolgálnak.

Gyógyszerkutató orvos, zenetanár, építőmérnök, banktisztviselő, lengyel kultúrából érkező domonkos atyák változatossá, színessé teszik a debreceni közösség életét.

Az ÖRÖM-HÍR 2021. húsvéti számában is megjelent – domonkos atyákat, domonkos testvért bemutató – interjúkat olvashatjuk az egyházmegye honlapján.

Dr. Leszkovszky Pál OP atya, 1934-ben született Budapesten, több különleges, magát az ember létezését átfogó hivatást tudhat magáénak. Orvos, gyógyszerkutató, domonkos szerzetes és pap, aki több mint 20 éve gazdagítja a debreceni domonkos közösséget. Pál atyával életéről, hivatásáról Szabó Dávid sajtóapostol beszélget.

– Előbb léptem be a Domonkos-rendbe, mint ahogy beiratkoztam volna az orvosi egyetemre. Érettségi előtt álltam, amikor hívást éreztem a papi hivatás felé. Istenkeresésem és a domonkos kispapok magisztere révén felismertem, hogy a Domonkos-rend az, ahova igazán készülök. Még középiskolás voltam, mikor a papi hivatás motoszkált a lelkemben. Sajnos édesapám is ellenezte ezt az egészet, de nem adtam fel a vágyamat, hogy pap lehessek – kezdte a beszélgetést Pál atya.

1953-ban érettségiztem, abban az időben – a szerzetesrendek feloszlatása utáni években – ugyanis szó sem lehetett arról, hogy pap legyek. A Domonkos-rend magyar tartományfőnöke mégis arra az elhatározásra jutott, hogy fel kellene venni a rendbe fiatal embereket, ha kell titokban, hogy ne haljon ki egészen a rend. Ekkor éreztem, hogy itt a lehetőség, megnyílik Tündérország kapuja, amelyről még fiatalabb koromban olvastam és vártam, hogy egyszer eljöjjön. Ez jelenti számomra ezt a hivatást.

Hármunkat választottak ki a közösségből, míg végül ketten beléptünk a rendbe, a legszigorúbb titoktartás mellett, még a szüleinknek sem mondhattuk el. Ez szintén 1953 nyarán történt.

Ezzel párhuzamosan kitűnő eredménnyel zártam a tanulmányaimat. Szükséges volt egy foglalkozás a civil életben is, ugyanis titokban voltam kispap. Az osztályfőnököm az orvosi egyetemet ajánlotta, amely édesapámat is lelkesítette. A tartományfőnök és az idősebb páterek szintén támogatták ezen elképzelésemet, a tanulmányaimat, és azt mondták: jó lesz, ha elvégzem az orvosi egyetemet, amely hosszabb ideig tart, mint más képzés, így nagyobb az esély, hogy közben bekövetkezik a rendszerváltozás.

Egyetemi tanulmányaim mellett titokban végeztem rendi tanulmányokat is. Az orvosi egyetem elvégzése után letöltöttem a kötelező katonai szolgálatot, és utána, 1960-ban ünnepélyes fogadalmat tettem a rendben, miközben állást vállaltam a Chinoin Gyógyszergyárban mint gyógyszerkutató. Eredetileg az egyetemen szerettem volna maradni az Élettani Intézetben, de sajnos ez nem volt lehetséges, mert nem voltam KISZ-tag. Többek között ezért sem kaptam állami kitüntetést a doktorrá avatásomkor.

– 1963-ban szentelték pappá Zsámbékon. A papi hivatás szentsége megpecsételte életének további irányát.

– Számomra mindig is a papi hivatás volt az elsődleges, de emellett igyekeztem komolyan venni a kutatómunkámat is.

Nyilvános papi szolgálatom idején kisegítő lelkészként is működtem a budapesti Lengyel Plébánián, a Domonkos Plébánián, az Örmény Katolikus Lelkészségen, 2010-től pedig lelkipásztorként szolgálok a debreceni Szent László Domonkos Plébánián. A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének lelkipásztora vagyok/voltam, egyben a MKO Szent Lukács Tudósítóját is szerkesztem.

– Megismerhető-e teljes egészében a testből és lélekből felépített ember?

– Senki sem ismeri teljesen. Ha összetesszük az orvostudomány összes ágát, még akkor is sok ismeretlen, tisztázatlan dolog van előttünk. Az orvostudomány fejlődik, mindig történnek újabb felfedezések, kutatási eredmények. Én több mint 60 éve végeztem el az orvosi egyetemet, azóta is rengeteg felfedezést tett már az orvostudomány.

– Mi a véleménye a hit és az ész kapcsolatáról?

– Alapvetően összefüggenek. Ész nélkül elképzelhetetlen a hit, hiszen olyan igazságokról van szó, amelyek nem érzékletes tapasztalással foghatók meg, hanem fogalmak alkotandók róluk. Tehát az értelmi tevékenység elengedhetetlen ahhoz, hogy hittel éljünk.

Amit világosan kellene látnunk, az az, hogy van a természetes világrend és van egy természetfölötti világrend. Ez utóbbihoz kapcsolhatók az olyan értelmi és érzelmi aktusok, amelyek nem köthetők a természetes világhoz. Ezeket egyedül Isten adhatja meg nekünk. Ez az, amikor valaki teljes hittel elfogadja a keresztény igazság teljességét, Jézus Krisztust.

A természetfölötti világhoz köthető hitnek vannak elemei, amelyek nem feltétlenül a hithez tartoznak. Az, hogy Isten létezik, értelemmel lehet bizonyítani. Ha nem lenne értelmünk, nem lenne mire építkeznie a hitnek. Más irányban terjed ki a hit ismerete és más irányban van, amit a természettudomány kimutatni tud.

Jézus Krisztus valóságos Isten, ez a hit misztériuma. Az, hogy Ő valóságos ember, lehet tapasztalni, kézzel érinteni például eucharisztikus csodákban, mint már történt korábban, amikor is harántcsíkolt szívizomzatot találtak a szent ostyában. Alig hiszem, hogy ezt a csodát hit nélkül el lehet fogadni.

Különálló valóság a hit, különálló valóság a természetes ismeret, amely Istenre is vonatkozik. Ez szolgál alapul a hit felépítéséhez, mert értelem nélkül nincs hit.

– 1989-től a közösség újraalakulásakor először a budapesti, majd a szentendrei, végül 2010-ben a debreceni közösséghez került. Akkor az orvosok lelki vezetésének feladatait, valamint angol nyelvű szentmisék bemutatását is vállalta, és a világi domonkosok helyi közösségének is lelkipásztora.

– Hirdettem orvosok részére találkozót, időnként 4-en, 5-en összejöttünk, de sajnos nem tartott hosszú ideig. Elgondolás volt inkább, mint megvalósult vezetés. Ezután volt, hogy előadásokat szerveztünk dr. Kellermayer Miklós professzorral, aki a pécsi egyetemen sejtkutatással foglalkozik. Később meghívtunk országosan ismert előadókat is, hogy színesebbé tegyük az anyagot, dr. Csókay András is tiszteletét tette nálunk előadóként, aki mostanra világhírű lett a szakmában.

– Szolgálatának legfontosabb missziója az életvédelem. Mit tesz ön e téren, hogyan tud segíteni az

életvédelem területén? Debreceni szolgálata során ez miben mutatkozott, mutatkozik meg?

– Amikor 2010-ben Debrecenbe kerültem, első és fő tevékenységem volt egy karizmatikus újság rovatvezetése, ahol mindig helyt adtam az életvédelemnek, abortusz-ellenes felszólalásoknak és állásfoglalásoknak. Aztán volt, hogy felvonulást szerveztünk a Szent László plébániáról a Szülészeti Klinikára dr. Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség elnökével. Itt átnyújtottuk azt a kérést az Alfa Szövetség nevében, hogy legalább az évnek bizonyos napjain ne végezzenek abortuszt. Először azt mondtam Téglásy úrnak, hogy nincs értelme, mert a többi napon nevetve megteszik és bepótolják az elmaradt műtéteket. Mire ő elmagyarázta: az a tény, hogy néhány napon nem végeznek abortuszt, annak az elismerése, hogy nem helyénvaló, amit tesznek.

Ami nem teljesen életvédelem, de köthető hozzá, amikor is a częstochowai Fekete Madonna vándorikonja európai körútjának magyarországi állomásán a zarándokokat plébániánkon is vendégül láttuk. Ezt az eseményt azért is emelném ki, mert fontosnak tartom elmondani, hogy Szűz Mária minden élőnek az édesanyja, a meg nem született életnek is. Az ő szívét is marcangolják, amikor a meg nem született életet kioltják.

Kép és szöveg: Szabó Dávid

sajtóapostol

A szó emberei 1. részben Górski Jacek OP atyával beszélgetünk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3501-a-szo-emberei-1-beszelgetes-gorski-jacek-op-plebanossal-a-domonkosok-jubileumi-eveben

A szó emberei 2. részben Major Pius OP atyát mutatjuk be: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3507-a-szo-emberei-2-a-zene-istenhez-emelt-vallja-major-pius-op-a-domonkosok-jubileumi-eveben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fodor András atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke, pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából aranymiséjére készül. András atya erre az alkalomra megjelent Életem zarándokútja a földön című önéletrajzi kötetében tárja az olvasó elé azt az utat, amely a gyermekkorától kezdődően az aranymiséjéhez vezetett.

A könyv első borítóján: Napfelkelte a Genezáreti-tó felett; a hátsó borítón: Naplemente a Hortobágyon fotók láthatóak. A felvételeket Fodor András atya készítette. A kötet a Magyar Kurír gondozásában jelent meg, felelős kiadó: Kuzmányi István.

András atya – tekintettel a járványügyi helyzetre – három alkalommal mutat be hálaadó szentmisét: április 14-én, szerdán 18.00 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban, április 25-én, vasárnap 9.00 órától az előző szolgálati helyén, a debreceni Szent Család-templomban, végül május 14-én, 14.00 órától pedig ismét a Szent Anna-székesegyházban.

Az április 14-ei hálaadó szentmise szónoka, egykori káplánja, Németh János mezőladányi plébános lesz, aki az életrajzi kötetről megfogalmazott gondolatait is megosztja az olvasókkal:

Már maga a felkérés, hogy szónok legyek az aranymisés paptestvérem, Fodor András atya ünnepi hálaadásán, éreztette velem „kicsiségemet”, s most, hogy megkértek arra. hogy, életútjáról készült könyvéhez is én írjak néhány gondolatot, egy bibliai mondatot erősít bennem: „Non sum dignus!” Tényleg, nem vagyok rá méltó, viszont a legnagyobb őszinteséggel és örömmel teszem meg.

De hogy is ne érezném törpeségemet, mikor én még összesen nem életem annyit, mint ő papként! A kedves olvasóktól pedig elnézést kérek, ha úgy érzik, hogy „ajánlóm” nem túl tudományos, és „tételes”. Ez azért van, mert András atyával kapcsolatom sem hivatalos, noha kettőnk ismeretsége hivatali volt, mely eképpen indult: ő irodaigazgató, én kispap, majd ő plébános, én káplán. De hogy nem ilyen maradt, az köszönhető személyiségének és nyitottságának, ami az én életemben is nagy változásokat hozott. Aki elolvassa az ő írását, egyet fog érteni velem.

Hogy milyen könyvet vesz kezébe az olvasó? Leginkább így jellemezném: őszinte vallomás András atya egész életéről, ami szól küzdelmekről, amelynek mozgatórugója a folytonos Istenre figyelés, miközben nem szégyelli bevallani azt sem, ha valahol elgyengült, elfáradt. HITELES. Igen, hiteles, mert nem akarja eltakarni a gyengeséget, miközben állandóan vívni akarja a jó harcot papságáért, önmaga és mások lelkének megmentéséért.

Nekem személy szerint rengeteg újat is mond a könyve, pedig azt hittem, „jól ismerem” András atyát. Jó tudni, hogy vannak még közöttünk papok (s ő ilyen), akik petróleumlámpás tanyasi világból jöttek, értékelik a legkisebb jót is, amit kapnak. Nehéz időkben volt kispap, ahogy ő fogalmaz a könyvében: „van, akinek hivatása volt, van, akinek küldetése”, utalva ezzel a „békepapság” ármánykodására. A magnak, amit szívébe ültetett az Isten, sok vihart kellett kibírnia és átélnie. 50 év távlatában elmondhatjuk: sikerrel.

De nemcsak papoknak, hanem világi embereknek is sokat adhat lelki írásának olvasása. Hadd idézzek könyvéből: „Fogadj magadhoz! Neked adom magam egészen! Mindenütt a Tied akarok lenni! Végy kezedbe, kínozz, vagy dédelgess – amelyik szükséges!”

A könyvből kiderül, hogy ő tényleg átadta magát Istennek, s Szűz Máriának, a papok édesanyjának, kinek szeretete átszövi András atya életét. Kiderül az is, hogy milyen történelmi helyzeteknek köszönheti műveltségét és sokirányú képességeit. Hogy hogyan találkozott Weöres Sándorral, Illyés Gyulával, Kodály Zoltánnal, Juhász Ferenccel, s hogyan merített erőt a lelkiélet akkori legnagyobbjaitól, akikkel levelezési kapcsolatban volt.

Messziről indult, s a Gondviselés úgy intézte, hogy az ország ezen részére vezesse útját, miközben megalakult az új Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye. Fodor András atya karizmatikus lelkületével, jó szervező képességével jelen volt az egyházmegye alapjainak lerakásában. De hogy ez milyen áldozatokba került, derüljön az ki könyvének olvasása közben…

Személyének megismerése ébresszen sokakban tisztelet az aranymisés iránt, s szent elhatározást, hogy mi is elmondhassuk vele: „Adj, Uram, hitet! Hitet Benned! Hitet a Szeretetben! Hitet a munkában! Hitet a nehézségek leküzdésében… törtető vágyat a tökéletességre!”

Jó olvasást mindenkinek, ki kezébe veszi ezt a könyvet, mert igaz a kezdő gondolat (is): „Életem, zarándokút a földön…”

Baráti szeretettel ajánlom mindenkinek!

Németh János plébános - Mezőladány

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyeki Szent József Plébánia képviselő-testületének javaslata alapján a 2021-es év Tárkányi Béla-emlékérem díjazottjai: Pappné Fekete Mónika (Egyek), Tar Istvánné Pap Judit (Újszentmargita), POSZTUMUSZ díjazott: néhai Tóth Ferenc. A Tárkányi Béla-emlékérmet április 11-én, Egyeken, a Szent József-templomban adták át.

A 2012-ben, Papp László, az egyeki Szent József egyházközség plébánosa által alapított Tárkányi Béla-emlékéremmel az egyházközség köszönetét kívánja kifejezni a közösséget példamutatóan szolgáló, hitéletüket tanúságtevő módon felmutató kitüntetetteknek. Ezzel az egyházközség példaképeket állít a közösségük elé a szentségi élet megélésében.

A hagyomány szerint a díjakat mindig újév első napján adják át, de idén a járvány miatt az ünnepség későbbi időpontra tevődött. Így került sor a díjak átadására az egyházközség következő nagy ünnepén, április 11-én, a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor.

A díjazottak:

Pappné Fekete Mónika 1979. július 27-én, Debrecenben született. Édesanyja Virág Mária, édesapja: Fekete Imre. Nővérével Tímeával együtt szüleik tiszta szeretettel nevelték őket a jóra, az őszinte életre Egyek-Félhalmon. Általános iskolai tanulmányait Egyeken végezte, majd Egerben járt a Gárdonyi Géza Ciszterci Óvónőképző Szakközépiskolában, ahol óvónő képesítést szerzett. A főiskolai éveit Budapesten töltötte az ELTE Tanítóképző Főiskola szakán, itt tanító végzettséget kapott.

Mónika és Papp Róbert 2001-ben, Egyeken, Isten szent színe előtt fogadtak örök hűséget egymásnak.

2001-ben a helyi Önkormányzat gazdasági irodájában dolgozott, 2002-től 2006-ig a helyi Általános Iskolában tanított. 2006-tól, és jelenleg is férjével és három gyermekükkel boldog édesanyaként él, mellette a Pappszauna Kft. családi vállalkozásban dolgozik, így segíti munkájával cégük előrehaladását.

Életüknek csodálatos ajándéka a három gyermekük: Sára, aki által 2006-ban édesanyává és édesapává lehettek; Botond, 2008-ban látta meg a napvilágot; Janka, 2011-ben született. A gyerekek különböző életkorban, de idejét tekintve egyszerre részesültek a keresztség szentségében. Próbálnak figyelni a belső és felső hangra, s Istennek tetszően élni mindennapjaikat.

Mónika 36 éves korában járult először szentáldozáshoz, és bérmálkozó is akkor lett, boldogan fogadta Jézust a szívébe. 2017-ben kapott egy meghívást Jézus irgalmasságának terjesztésére, mint a megalakult Szent Fausztina lelki közösség vezetője. Ugyanazon év végén az egyeki Szent József Plébánia egyházközségi képviselő-testületi tagságának püspöki kinevezését kapta, amely tevékenységét a családja segítő támogatásával, szeretetük erejével tudja kibontakoztatni. Önkéntes elkötelezettségei egyike a Szent Ferenc Karitász csoportban vállalt vezető szerepe. Krisztus szívéből nő ki, és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására ösztönöz. Sokszor bátor és szokatlan lépéseket kíván tőle.

Ezáltal tud felelős küldetésének, többek között a természetes családtervezés terjesztésének eleget tenni.

Férje odaadó kétkezi munkájával olykor az egyházközség tárgyi berendezéseit is gyarapítja. Ő készítette II. János Pál pápa és Szent Fausztina egyeki ereklyeőrzőjét és egyben az irgalmasság oltárát, templomunk gyóntatószéke, csigalépcsője is az ő munkájának és adakozó jó kedvének a gyümölcse.

Mónika a hozzá érkező ötletek megvalósításához buzgó szervezésbe kezd, ilyen rendezvény volt a vacsora fehérben est, mely a katolikus templom előtti téren a Szent Ferenc Karitász csoport által is szponzorált és szervezett rendezvény volt, az összefogás nagyszerű példájára, vagy a Karitász bál. Írásaival segíti a plébániai honlap naprakésszé tételét. Szent József Évében az ő ötlete nyomán helyeztük el a templomban a Hála-ládát és az alvó Szent József szobrot, hogy gondjainkat is védőszentünkre bízhassuk.

Az egyeki Szent József Plébánia képviselő-testületének javaslata alapján a 2021-es év Tárkányi Béla-emlékérem POSZTUMUSZ díjazottja néhai Tóth Ferenc, aki 1906-ban született hat gyermekes családban, mint elsőszülött gyermek.

1933-ban kötött házasságot Nagy Erzsébettel (Bözsi nénivel). Kevés földön és jószágtartással próbálták biztosítani a megélhetésüket. Házasságukból két gyermek született, Ferike és Annuska.

A szülők nagy bánatára Ferike gyermeküket hét éves korában elveszítették.

Ferenc bácsinak ezek után még inkább a hite jelentett vigasztalást és megerősítést. Leányukat is ebben a szellemben nevelték.

Kevéske pénzükből mindig jutott az Egyház támogatására és a templom szépítésére. Feri bácsi és családja nagylelkű adakozók voltak, a plébánia sorsát szívükön viselték.

Nemcsak a vasárnapokat és ünnepeket szentelte meg azzal, hogy részt vett a szentmisén, de hétköznap is eljárt a templomba még kilencven éves korában is.

1999-ben, 93 évesen minden fájdalom és betegség nélkül fejezte be egyszerű, szerény és buzgó földi zarándokútját és tért haza Teremtő Istenéhez.

Nyugodjék békében és az örök boldogsággal jutalmazza az Úr Feri bácsi tanúságtevő katolikus életét!

A POSZTUMUSZ díjat Kemény Istvánné, néhai Tóth Ferenc lánya vette át.

Az újszentmargitai egyházközség képviselő-testületének javaslata alapján a 2021-es év Tárkányi Béla-emlékérem díjazottja:

Tar Istvánné Pap Judit 1965. október 8-án született, születése óta újszentmargitai lakos. Édesapja katolikus, édesanyja református vallású.

Kisiskolás korában nagyon szeretett hittanra járni, és később is rendszeresen részt vett a szentmiséken. Akkoriban a parókiára jártak a gyerekek hittanra, télen a miséket is itt tartották. Judit szívesen emlékszik vissza Borsos János atya tanításaira, hittanóráira. Hangulatosan teltek ezek az alkalmak, aminek eredményeként nagy létszámú gyermekközösség alakult ki a plébánián.

Akkoriban sok gyermek járt hittanra, a nagyszámú hívőközösség tagjaként részt vettek a ministráns szolgálatban is. Ekkor köteleződött el Judit is a vallásos neveltetés mellett, ami eddigi életében végig kísérte. Nem beszélt csúnyán senkivel, és a segítőkészség jellemezte társai iránt, mely a mai napig jellemző rá.

Az általános iskola elvégzése után női ruhakészítőnek tanult, néhány évet dolgozott szakmájában, majd kereskedői, boltvezetői tanfolyamot végzett, és azóta is ebben a munkakörben dolgozik. Munkájában is érzékeny az emberek szükségleteire, sok idős és fiatal is közel került hozzá, mert segítőkész, jószívű, és támogatja, vigasztalja a vele kapcsolatba kerülőket.

Rendszeresen felkarolja az adománygyűjtéseket és munkahelyén a Coop boltban is szorgalmazza a vásárlókat a jótékonykodásra. Mikor munkája engedi, rendszeresen rész vesz a szentmiséken, részt vállal a templomi szolgálatban. Az egyházközség képviselő-testületének tagja. Sokat és rendszeresen imádkozik családjáért, ismerőseiért, helyi vallási közösségéért.

A helyi rózsafüzér társulatban és a kispapokért püspök úr által életre hívott Szent László-imacsoportban is buzgón imádkozik. Szívesen eljár zarándoklatokra, belföldön és külföldön egyaránt. 1988 óta boldog házasságban él férjével.

Két fiúgyermekük született, igyekezett őket vallási meggyőződése szerint a jóra, becsületességre nevelni. Mint jó édesanya és jó anyós, példát mutat családjának a család szeretetteljes összetartásában. Unokája keresztelését is szorgalmazta.

Beteg édesanyját 6 éve mindennap gondozza, ápolja fiútestvérével együtt. Judit az önfeláldozó segítő szeretet cselekedeteit természetes, önzetlen életformaként éli meg. Ha elfárad, hitéből, imáiból, szerető családjából táplálkozik. Kéri a Jóistent, tartsa meg őt hitében és az emberek iránti önzetlen szeretetében.  

Fotó: Papp Ágoston

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Örömteli hír, hogy a járványügyi helyzet miatt korábban hozott intézkedések részleges feloldása ismét lehetővé teszi a liturgia közös ünneplését egyházmegyénkben. Palánki Ferenc megyéspüspök atya kilenc főnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét április 11-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján az egyeki Szent József-templomban.

Ezen alkalom arra is lehetőséget adott, hogy együtt köszönthessék a Tárkányi Béla emlékérem idei kitüntetettjeit, és a megújult plébániaépület megáldására is sor került.

Mindezen főpásztori teendők nem maradtak viszonzás nélkül. Az egyházközség hívei különleges ajándékkal várták a püspök atyát. Szent József-évének kezdete óta a hívek azzal is élő hitükről tesznek tanúságot, hogy kéréseiket a templomuk védőszentjének közbenjárásában bízva fogalmazzák meg, majd azokat – Ferenc pápa példájára – papírra vetik, és a templomban kihelyezett alvó Szent József-szobor alá helyezik, kérve őt, hogy „aludjon rá egyet”, és járjon közbe értük. Az egyekiek ajándékaként egy alvó Szent József-szobor immár Ferenc püspök atya íróasztalán is letáborozott, hogy püspök atya alapos megfontolása után közbenjárjon, és az egyházmegye dolgaiban is segítse a főpásztort.

Nem maradt ajándék nélkül Papp László plébános sem, aki a bérmálkozók legszebb csokrát kapta, amely a Jóistenhez megfogalmazott hálaüzeneteket és a plébános szolgálatáért mondott köszönetüket tartalmazta. Ebben a fiatalok nemcsak hitükért, családjaikért, életükért, örömteli eseményekért mondtak köszönetet, hanem a felkészülés idején – az evangéliumokból – választott jelmondatukról is megfogalmazták gondolataikat.

Püspök atya örömének adott hangot az idei első közös ünnepi alkalmon, bízva abban, hogy idén sehol nem marad el a bérmálás, és a Szentlélek ajándékainak kegyelme lendületet ad majd az egész egyházmegyében.

Ferenc püspök homíliájának bevezető gondolatait az evangélium utolsó mondatával kezdte: „Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (Jn 2,31). Nem akármilyen hitről van szó – hangsúlyozta, majd így folytatta: az emberek sokféle dologban hisznek. Vannak pl. vírustagadók, akik a járvány látható jelei, súlyossága ellenére sem hiszik el, hogy az létezik. A Balaton tagadók annak csak virtuális valóságát vallják, sokan pedig a Földről gondolják azt, hogy lapos, a többi csak ámítás, és számtalan ember van, akik az ezotériában keresik a lelki békéjüket és az életükre vonatkozó útmutatást.

Nem valamiben, hanem valakiben, Istenben, egymásban, két ember szeretetében érdemes hinni. Csak valakire érdemes rátenni az életünket, nem pedig valamire. Vannak, akiknek tenyérjóslók mondják meg, hogyan éljenek. Mi, keresztények egyetlen tenyérből olvasunk, és ez a tenyér át van szögezve. Ebből olvassuk ki azt, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy mindent, az egyszülött Fiát adta értünk. Az apostolok hitelesen tettek tanúságot Jézus Krisztus feltámadásáról, amikor megkapták a Szentlélek ajándékait. De ellőtte milyenek voltak?

Miután az apostoloknak megjelent a feltámadt Jézus, Tamás – aki ezen alkalmon nem volt jelen – hitetlenkedve fogadta apostoltársai beszámolóját, pedig ők arról beszéltek, hogy együtt ettek Jézussal és beszéltek vele. Sokszor halljuk: hiszem, ha látom. A kérdés az, hogy Tamás apostol miért nem hitt, mi áll a hitetlensége hátterében?

Tamás talán azért nem hitt, mert ő nem volt akkor ott, vagy az abból fakadó szomorúsága, hogy mindennek vége, mondatta ezt vele. Az emmauszi tanítványok csalódottságuknak adtak hangot, amikor elmondták: azt remélték, hogy Jézus lesz Izrael megváltója.

Barsi Balázs ferences atya zseniális mondata szerint: „Ha valaki kevesebbet remél az Istentől, mint amit az Isten adni akar, akkor az csalódni fog.” Jézus nem Izraelt jött megváltani, hanem a világot. Nem azért jött, hogy az életünket toldozgassa, meggyógyítson bennünket, azért, hogy hosszabb életűek legyünk a földön, hanem az örök életet akarta adni nekünk. Szent János azt írja „higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.”

A hitetlen Tamás talán azért sem hitt apostoltársainak, mert azok nem voltak hiteles tanúságtevők. Azt kérdezhette tőlük: Ha valóban találkoztatok a feltámadt Jézussal, akkor miért vagytok még mindig itt bezárkózva? Ezzel az örömmel miért nem mentek ki az utcára és hirdetitek mindenkinek, hogy Jézus Krisztus él?

Amikor pedig pünkösdkor kiáradt rájuk a Szentlélek, akkor már bátran, félelem nélkül hirdették az élet evangéliumát, lesz, ami lesz alapon, tanúságot tettek Jézusról. Bármit megtehettek velük, már nem féltek, mert tudták, hogy nekik örök életük van. Ez az igazi örömhír, az evangélium: Jézus Krisztus a Messiás, az élő Isten Fia. És ha mi ezt elhisszük, akkor a hit által örök életünk lesz.

A bérmálkozók vallják, hogy Jézus Krisztus a Messiás, és nemcsak földi segítséget, hanem örök életet várnak tőle. Áldást kérnek a jelenre, az életükre, szeretteikre, de mindenekelőtt az örök életükre. A Szentlélek ajándékaiban részesedők tudatosan döntöttek Jézus Krisztus mellett, hogy hitelesen tudjanak tanúságot tenni arról, hogy Ő él, nem hagyott el bennünket és örök életet ajándékoz nekünk, amely azt jelenti, hogy a földi életünk befejezése nem a véget jelenti, hanem az élet, a szeretet teljesességébe való átlépést.

Imádkozzunk a bérmálkozókért, hogy valóban hiteles tanúi legyenek ennek a hitnek és általuk is sokan eljussanak erre a meggyőződésre, amely valóban örömteli, a szív, a lélek békéjét adja, azt a békét, amelyet Jézus hozott el a feltámadása után, mondván: „Békesség nektek!” (Jn 2,19).

„Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” (Jn 2,26-28).

Tamás a mi nevünkben is megvallotta a hitét. Mondjuk ki mi is szívünkkel, olykor szavainkkal, de leginkább tetteinkkel, hogy kihez tartozunk, azt, hogy a mi Urunk Istenünk, Jézus Krisztus él, és vele együtt feltámadnak mindazok, akik hisznek benne — fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise befejezése után, Isteni Irgalmasság vasárnapja lévén, a hívek közösen elimádkozták az irgalmasság rózsafüzérét.

Fotó: Papp Ágoston

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A MOL MESTER-M Díj azoknak az áldozatkész tanároknak, edzőknek a munkáját ismeri el, akik ösztönzik a tehetséges gyerekeket a sport, a művészet és a tudomány területén és szakmailag, emberileg tanítványaik példaképei. A legérdemesebb jelöltek közül évente egyszer a MOL Alapítvány kuratóriuma 10 személyt választ ki a sport, a művészet, a bölcsészet-, valamint a tudomány területeiről, és a MESTER-M díjban részesíti.

2020-ban 437 jelölés érkezett be, amelyekről 2021. február elején döntött a MOL Alapítvány kuratóriuma.

Tanár úr, az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde pedagógusa, a fizika tantárgy oktatásában szerzett maradandó élményeket volt tanítványiban és így lett ő az idei év egyik díjazottja.

A napokban került sor a díj átadására, rendhagyó módon online formában.

Tanár úr 37 éves fizikatanári pályafutása során mindig azt tartotta szem előtt, hogy a fizika tanításán keresztül közelebb hozza tanítványihoz az élet hétköznapi jelenségeit.

Kedves Varga István tanár Úr!

A kollégái és tanítványai mellett az egyházmegye hívei nevében is fogadja szívből jövő gratulációnkat a megérdemelt díjhoz! További életére, munkájára Isten áldását kérjük!

Varga István díjazottról szóló rövid, bemutató film itt látható:

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség: Szent Domonkos halála és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából. A debreceni rendházban élő domonkos közösség plébániai feladatokat is ellát, ahol Górski Jacek OP plébános vezetésével Major Pius, dr. Leszkovszki Pál, Tokodi László domonkos atyák és Dezse Péter domonkos testvér szolgálnak.

Gyógyszerkutató orvos, zenetanár, építőmérnök, banktisztviselő, lengyel kultúrából érkező domonkos atyák változatossá, színessé teszik a debreceni közösség életét.

A következő napokban, az ÖRÖM-HÍR 2021. húsvéti számában is megjelent – Debrecenben szolgáló domonkosokról szóló – írásokat, interjúkat olvashatjuk az egyházmegye honlapján.

A zenetanár végzettségű Major Pius OP 1945-ben született Hódmezővásárhelyen. Mint domonkos atya, 1990 óta szolgál Debrecenben. Lelkipásztori feladatai mellett a helyi zenei élet fontos képviselőit és a fiatal zenészeket segíti jelenlétével, koncertjei városszerte ismertek.

Gyermekkorában vallásos nevelésben részesült, 10 évesen járult először szentáldozáshoz majd évekkel később, 1969-től a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus megújulás teljesen elvadította őt a templomtól. Elmondása szerint 10 percnél tovább nem bírta elviselni a szentmisét. A klasszikus zenén felnövő fiatalember vallásgyakorlásának az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő gitáros misék sem kedveztek. A 10 éves kora óta a zene különleges világával ismerkedő tehetségre később nagy hatással volt tanára, Szabó András művészdiplomás zongoraművész, aki – bámulatos módon arra is képes volt –, hogy balkezes zongoraversenyt adjon; ismerte Bartók összes zongoraművét. Szédítő volt, ahogyan játszott – fogalmaz Pius atya, aki a kiváló mestere hatására belelendült a zongoratanulásba.

A kisközösség tagjai imádkozták vissza a templomba

A gimnázium elvégzése után a szegedi konzervatóriumba járt, majd a diploma megszerzése lehetővé tette, hogy 12 éven keresztül zongoratanárként keresse a kenyerét. Az Egyházhoz való visszatérését egy szintén zenész (hegedűművész) domonkos barátjának köszönheti, akivel még a konzervatóriumban ismerkedett meg, és aki a belvárosi templomban szolgált káplánként. Az atya meghívta őt az egyházközségben működő kisközösségbe. Ott imádkoztak Pius atyáért, hogy el tudja fogadni a zsinat utáni előírás szerint celebrált szentmisét, és végül, ahogy fogalmazott, valahogy beszelidűlt a templomba. 24 éves volt, amikor végül be tudta fogadni a Szentlélek ajándékainak kegyelmét is.

Hálás, hogy a bencések nem fogadták be

A gondolataiban már a szerzetesi szolgálatot dédelgető zenetanár gyakran engedélyt kért a szegedi belvárosi templom plébánosától, hogy gyakorolhasson az orgonán, az orgonaművészet alapját, Bach orgonaműveit szerette volna megismerni. Közben  jelentkezett a bencésekhez, de mint mondja, köszönettel tartozik az akkori elöljárónak, hogy elutasította őt, mert így legalább rátalált az igazi helyére. „Azt mondják, nem mi választjuk a domonkos rendet, hanem Szent Domonkos választ bennünket” – fogalmazott Pius atya. Teológiai tanulmányait a szegedi szemináriumban végezte el.

Az első szeminarista éve után Bergou Géza Imre OP, a rangidős, megbecsült domonkosok egyike volt az, aki felvette őt a rendbe, majd nála tette le az örökfogadalmát is, és – az újjászületést jelképezve – V. Pius pápa után a Pius nevet vette fel. Mindez a szerzetesrendek szétszóratásának idején történt.

Mint a komolyzene nagy klasszikusait, Pius atyát is a zene emelte fel Istenhez

Útkeresés volt ez, és a zene Istenhez repítette a lelkemet. Ez vezetett a szerzetes-papi hivatáshoz.

Bach minden szerzeménye után azt írta (latinul) a kottalapra, hogy Istené a dicsőség. Amikor Haydn-t megtapsolták a Teremtés című oratóriuma bemutatója után, szembefordult a közönséggel, és az ég felé mutatott. Mélyen hívő ember volt. Beethoven is hitt Istenben, Chopin szentségekkel megerősítve tért haza Teremtőjéhez. Liszt Ferenc édesapja, Liszt Ádám is ferences szerzetesnek készült. Amikor apa és fia koncertkörúton Európát járták, egyszer csak Ferenc az apja elé állt, és közölte vele, hogy pap szeretne lenni. Liszt Ádám szelíden lebeszélte fiát erről a gondolatáról, és azt mondta, hogy az ő hivatása a zene, abban fogja dicsőíteni Istent.

A fiatal Liszt Ferenc 20 éves korában négy órákat töltött a templomban az Oltáriszenteség előtt. Koncertkörútjait 38 éves korában fejezte be, majd 10 évet Weimarban töltött, végül Rómában telepedett le. Ott magára öltötte a papi reverendát, amit többé nem vett le, végezte a breviáriumot, a rózsafüzér-imát. Budapesten, a Liszt Ferenc múzeumban látható a breviáriuma, a szemüvege és a rózsafüzére. Amikor letelepedett Rómában, az első szállása a domonkos kolostorban volt, ahol kapott egy cellát, egy pianínót, azon komponált további műveket, köztük több egyházzenei műve is született. Fő alkotása a Krisztus című oratóriuma.

Pius atya a zenei tehetségével a debreceni közösségének lelkét is Istenhez emeli, népszerűek a templomkertben tartott nyár esti hangversenyei. A szegedi konzervatóriumban töltött évekből megmaradt a jó kapcsolata Mohos Nagy Éva operaénekessel, aki később a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán az Opera Tanszék vezetője volt. Vele és a tanszék hallgatóival igen nagysikerű estéket tartottak.

„Mindig Istennek játszom. A zene mindig Neki szól. Ha leülök a zongorához, közben csak Rá tudok gondolni, és már korán reggel is Neki köszönöm meg az ébredést. Tulajdonképpen ez is egyfajta imádság.

A zongorázást és az imádkozásomat gyakran megakadályozza a gyógyíthatatlan migrénes fejfájásom. 50 éve szenvedek tőle. De a legszebb imádság a szenvedés. Szent Pió atyához sokan mentek gyógyulásukhoz kérve az ő közbenjárását, és meggyógyultak. Pió atya azt mondta erre, ha tudnák, hogy a betegségük milyen hatalom, akkor nem kérnék a gyógyulást. Ő 50 évig viselte a stigmákat, Jézus Krisztus öt sebét.

Azt tudom mondani, hogy a fájdalom egyenes úton tart és erősít a hitben is. Kitüntetésnek kell venni a szenvedést. Ha az emberek tudnák, hogy a földi szenvedést milyen mérlegen mérik a mennyországban, akkor mindenki csak szenvedni akarna. Semmire nem vágyom már. Célegyenesben vagyok” – fogalmazott Major Pius OP atya.

(A szó emberei 1. részében Górsi Jacek OP plébánossal készült interjú itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3501-a-szo-emberei-1-beszelgetes-gorski-jacek-op-plebanossal-a-domonkosok-jubileumi-eveben  )

Fotó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyházmegyei rendezvényeinken gyakran szolgáló Képmás Zenekar idei húsvéti meglepetése az Isten báránya című videoklip.

A zenekar egyházzenei repertoárja állandó dalának zenéjét Bolega László, a zenekar vezető gitárosa írta. Ez volt az együttes első saját zenei kiadványa, amely egy maxi lemezen került kiadásra 2009. karácsonyán, Isten Báránya címmel limitált példányban. 

Régóta terveztük, hogy újragondoljuk az Isten báránya dalunkat – osztotta meg velünk gondolatait Bolega László, a Képmás Zenekar vezetője. – 12 esztendővel, ezelőtt, amikor rögzítettük a dalt, a felvételhez szükséges paraméterek korlátozottak voltak. Egy pincében kellett feljátszanunk a választott dalt, amely megvalósítására nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre.

A rögzítéshez szükséges technikai eszközökön és metóduson is túlhaladt az idő. Az akkori felállás kísérő zenészei és vokal-listája is kicserélődött a különböző turnusok során. Kardos György, Halhóber Gábor, Horváth Sándor és jómagam maradtunk meg a 2009-es formációból, majd 2015-től Cserjési Beatrix, a Mandala Dalszínház színésznője állandó közreműködője lett a Képmás Zenekar egyházzenei és nagyszínpadi projektjeinek.

Ezzel egy időben kértük fel Soltész Évát, aki hegedűn működik közre a nagyobb kiállású koncertjeinken. Ennek hat esztendeje, így időszerű volt, hogy a jelenlegi formáció tagjainak tekintetében felfrissítsük és átdolgozzuk a dalt. 

Nagy segítségünkre volt ebben Sipeki Zoltán, a Zorán és Dés László produkciók kísérő zenekarának állandó gitárosa, aki a korábban Horváth Sándor ötlete nyomán rögzített klasszikus gitár témáját – ami a dal meghatározó motívuma –, átdolgozta és arányaiban egy teljesen más aspektusból prezentálja a hallgatóságnak. 

A hangfelvételt ugyanazzal a hangmérnökkel készítettük el, akivel 2009-ben: Bodnár Tiborral, aki azóta saját hangstúdiót alapított és nagy elhivatottsággal, előzékenységgel és türelemmel viselte szívén az Isten Báránya tétel feldolgozását. 

A videoklipet Kondás Kristóf, a Görögkatolikus Médiaközpont munkatársa, jó barátunk rendezte és forgatta, aki a zenekar eddig megjelent official klipjeinek a rendezője is egyben. A videoklip Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban készült.

Külön köszönet Csordás Gábor plébános atyának, hogy lehetővé tette a projekt megvalósulását. 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, összhangban a Kormány rendeletével, a – koronavírus-járvány harmadik hulláma előidézte fertőzések csökkenése érdekében korábban meghozott – korlátozások részleges feloldásáról döntött. Ennek értelmében április 10-től ismét a hívek személyes részvételével ünnepelhetjük a szentmiséket.

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök az egyházmegyénkre vonatkozó rendelkezéseit olvashatjuk.

1. Húsvét 2. vasárnapjának előesti szentmiséjétől (április 10.) újra a hívő nép személyes részvételével ünnepelhetjük a szentmisét a következő iránymutatások mellett:

– kötelező a templomban a szájat és orrot eltakaró védőmaszkot viselni (a miséző papot és a kántort kivéve);

– kötelező a templomba érkezéskor a kézfertőtlenítés; a szentmisék után a templom padjainak, székeinek, ajtókilincseinek és korlátainak fertőtlenítése;

– kötelező egymástól 1,5-2m távolságban úgy elhelyezkedni, hogy csak minden második padban vagy széksorban foglalhatnak helyet; az egy háztartásban élő családtagok ülhetnek egymás mellett. A személyek közötti távolság és a templom méretei meghatározzák a résztvevők maximális létszámát! – Ennek betartatásához szükség van segítőkre.

– A szentmiséken továbbra is el kell hagyni a békeköszöntést kézfogással.

– A nyelvre és a két szín alatti áldoztatás továbbra sem engedélyezett.

– A perselyadományokat távozáskor helyezzék a kosarakba a kijáratnál, kerülve a csoportosulást. Hívjuk fel híveink figyelmét arra, hogy banki átutalással is eljuttathatják perselyadományukat vagy más célú támogatásukat.

2. Lehetőség szerint továbbra is gondoskodjunk a szentmise online közvetítéséről.

3. Paptestvérek számára ajánlom a szabadtéri szentmisék megtartását azokon a helyeken, ahol erre lehetőségük van.

4. Az Egyházi Törvénykönyv előírásai szerint az egyházmegyénk területére korábban megadott felmentést a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alól továbbra is érvényben hagyom.

5. Továbbra is érvényben marad az általános feloldozás megadásának lehetősége is. A fülgyónásra vonatkozóan kérem, hogy a hívek gyóntatása még ne történjen gyóntatószékben.

6. Gyermekkeresztelésre és az esketésre érvényesek a szentmisékre vonatkozó előírások.

7. Az elsőáldozás és bérmálkozás megszervezésében fokozott óvatossággal járjunk el.

8. A betegellátás alkalmával tartsuk be az állami járványügyi előírásokat.

9. A temetést egyszerű formában és röviden végezzük a sírnál, lehetőleg a ravatalozó mellőzésével.

10. Nagy létszámú zarándoklatokat, tömeges imatalálkozókat, körmeneteket még ne tartsunk.

Debrecen, 2021. április 09.

 Palánki Ferenc

 debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye